Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése' 1942 június 26-án, pénteken. 201 a tiszthelyettesi kar előlépési ideje, nem tudom, vájjon történtek-e bizonyos könnyítések. Nem ártana, ha a tiszthelyettesi kar számára, amely a hivatása magaslatán áll. minél könynyebben lehetővé tennék az előlépési Azt hiszem itt már tapasztalható bizonyos fejlődés. Örömmel venné az egész magyar társadalom, de különösen azok, akik lentről jöttek, ha a magyar parasztság soraiból felemelkedett tiszthelyettesek közül a kiváló emberek jutalom-, kitüntetésképpen a tisztikarba te be juthatnának. Tudom, megállnák ott is a helyüket. A házasság és. az átképzés kérdése más lapra tartozik. Fel kell említenem még a tartalékos honvédorvosok sérelmét, akik harctéri szolgálatuk legnagyobb részét legénységi, illetőleg tiszthelyettesi rangban kénytelenek teljesíteni, mert ilyenek is vannak. Ez egyáltalában nincs arányban sem képzettségükkel, sem azzal a felelősségteljes nehéz munkával, amelyet beosztásukban végeznek. Különösen sérelmes ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy például a lelkészek minden kiképzés és minden további nélkül azonnal elérik a főhadnagyi rendfokozatot. Ha az orvost beviszik, végig kell szolgálnia a tíz hetet, rúgja a port s azután nagynehezen tizedes, vagy őrvezető úr lesz, bizonyos idő múlva eléri az őrmesterséget, majd nagynehezen megkapja a zászlósi rangot. Itt éppen az ő nehéz munkájukra való tekintettel bizonyos könnyítéseket kellene tenni. Ez tekintély kérdése 'is. Nem beszélek itt a tanárságról, a tanítóságról, akik ugyancsak diplomával rendelkező emberek. A tanár például egyetemet végez és ha póttartalékosi minőségben bemegy a katonasághoz, tíz hétig verejtékezik mindenkivel. De ő nem kíván magának azonnali tiszti rend

t fokozatot, mert megkapja, ha elvégzi a tiszti iskolát. Ha a papok megérdemlik, akkor az orvosok is megérdemlik éppúgy, mint ahogyan a mérnökökről is gondoskodik ez a tör vényjavaslat. A legénységi rendfokozat természetesen legénységi illetménnyel is jár. A haza érdekében a legnehezebb szolgálatot teljesító orvosok számára az egyébként örömmel végzett szolgálat, ha két-három hónapot meghalad, teljes anyagi tönkremenést is jelent akkor, ha az itthonmaradottak viszont az ő ^rovásukra meggazdagodnak. És itt legyen szabad rámutatnom egy egészen különös helyzetre, amely akkor áll elő, amikor faluhelyen a magyar orvost, ügyvédet, tanítót, lelkészt elviszik katonának és ott marad a zsidó ügyvéd, a zsidó orvos. Méltóztassanak elképzelni azt a helyzetet, amely ma falun van. Én ismerem a miniszter úr nagyszerű felfogását a munkaszolgálat kérdésében. Szeretném, ha végre tudná hajtani azt, amit elgondolt. Elsősorban is ezeket a zsidó ügyvédeket és orvosokat ki a magyar faluból! Ne legyen ott a háború idején egyetlenegy ember sem, aki mételyezni vagy fertőzni tudja a környezetet. Mert a falvakban így van és bizony meglehetősen súlyos dolgokra jön rá az ember akkor, ha azokat járja.^ A falu erkölose a nemzet jövője szempontjából igen fontos tényező. Ami a tanítóságot és a tanárságot illeti, e tekintetben csak helyeselni tudom Baky t. képviselőtársam beszédének azt a részét, amikor a fizetésükről és a tanítóság sérelméről beszélt. Azt hiszem, a miniszter úr megtalálja az orvoslást arra, hogy ezek is megelégedettek leheí-senek. " Szóvá kell itt röviden tennem a világháborús hadirokkantak kérdését. Ez fájó pont. A miniszter úr tudja, hogy ma százak és százak vannak olyanok az országban, akiknek világháborús rokkantsága köztudomású, az egész község igazolj X

9 cl községi elöljáróság is igazolja, de mert szegények valamilyen prágai, zágrábi, vagy laibachi kórházba kerültek annakidején, amikor rokkantak lettek, igazolványt nem tudnak szerezni és így nem kapják meg a rokkantsági illetéket. Errevonatkozólag tudok konkrét eseteket ide hozni, ezeket a miniszter úr rendelkezésére is bocsátjuk és tudom, hogy ezekre orvoslást fog nyújtani. Most még egyre szeretném felhívni a figyelmet. Ma is vannak olyan katonáink a fronton, akik meglehetősen törődött öreg emberek. Láttam fényképeket; szinte rá volt írva arra a fényképre, hogy az illető gyomorvérzéses, gyomorfekélyes ember. Hónapokon át kórházban van az ilyen törődött ember és nem szerelik le. Általános elv legyen, hogy a világháborús legénységi állományú embereket csak az utolsó időben, csak akkor, amikor nagyon nagy szükség van rájuk, vigyék el. Tudom, hogy sok szakember kell, tudom, hogy régi megbízható katonák ezek, de ha már tizedik hónapja kinnt vannak a harctéren, — mint ahogyan szolgálhatok konkrét esetekkel — akkor méltóztassék ezeket lehetőleg leváltani. Vigyék a fiatalságot, hadd nevelődjenek ők is új csatákra, új időkre, büszke magyar jövőre! Most pedig a 37. §-sal szeretnék foglalkozni és itt azzal a kérdéssel, amellyel senki sem foglalkozott, a tüzkeresztesek kérdésével. A tűzkeroszt életrehívásakor három kategóriát állapított meg a legfelsőbb rendelkezés. Az első Kategóriába tartozók kapják a kardos és koszorús tűzkeresztet, a második kategóriába tartozók csak a koszorút kapják, a harmadik kategóriába tartozók sem a koszorús, sem a kardos tűzkeresztet nem kapják, egyszerűen csak tűzkeresztet^ kapnak. Én is beleesem a második kategóriába, légvédelmista lévén, nekünk ott van a harctér, ahova tesznek bennünket, ott lőhetnek minket össze, ahol vagyunk. A mi légvédelmi alakulatunk be volt osztva a gyorsdandárhoz, azzal azonban, hogy nem vettünk részt repülők lelövésében s így "kiestünk az első kategóriából és már csak a koszorús tűzkeresztet kapjuk. De mondok mást. Azok, akik nyolc hónapon át a kemény hideg télben, esetleg a hátsó vonalakban küszködtek és szenvedtek és építették a hidat Kievnél vagy máshol, ugyancsak a második kategóriát kapják és nem lesznek tűzharcosok, mert a javaslat szerint csak az tűzharcos, aki az első kategóriájú tűzkeresztet kapja, a kardosat és a koszorúsat. Kérdezem, hogy az, aki tíz hónapig kint szenvedett a 40— 50 fokos hidegben és dolgozott a második vonalban, nem érdemli-e meg a tűzharcos elnevezést a törvény alapján? Hiszen ő maga valóban tűzharcos volt, partizánvadászatokban is résztvett. így esett el például partizán vadászatban Kémeri Nagy_ Imre. (vitéz Bartha Károly honvédelmi, miniszter: Akkor megkapja!) Szóval el kell esnie, akkor megkapja? (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Harcolni kell!) Partizán-vadászatokban mi is résztvettünk (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Akkor megkapják!) és résztvesznek az öszszes alakulatok. Én tehát igen szeretném azt, ha valami olyan módosítást lehetne ennél a Rzakasznál hozni, hogy nemcsak az első kategória, tehát a koszorús és a kardos tüzkeresztesek, hanem bizonyos esetben a csak koszorús 30*