Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-273
198 Az országgyűlés képviselőházának 273. tatás esetén bizonyos kategóriájú hadirokkantak számára az esetleg szükséges és hiányzó kauciót a honvédelmi tárca garantálja, (Élénk helyeslés és taps. — Palló Imre: iviem ankéto zik a miniszter, hanem cselekszik!) sőt a tárca vállalja az esetleges házfelügyelői átképzéssel kapcsolatos költségeket is. T. Ház! Meleg elismerést nyilvánítunk ezért a gyors és célravezető intézkedésért. (Palló Imre: Tanulhatna néhány miniszter!) Bárcsak minden óvadékos állás betöltésénél lehetővé tenné ugyanezt a megoldást a honvédelmi kormányzat gyorsasága és bölcsessége és bárcsak kiegészülne azzal is ez a megoldás, hogy a munkaadók is bizonyos morális és törvényes presszió alatt állnának az erre irányuló rendelkezések teljes végrehajtása tekintetében. A 36. § a hadi műszaki tanácsról beszél. Ezzel kapcsolatban sem mondhatunk mást, mint hogy ezért is meleg elismerést nyilvá nítunk. Különösen, ha a törvényjavaslat indokolásában elolvassuk ennek hivatását és szerepét, megint csak azt kell mondanunk, hogy a honvédelmi minisztérium itt is példát mutat a polgári minisztériumok számára. Különösen az iparügyi és általában a gazdasági jellegű tárcáknál (Palló Imre: A í'Öldmívelésügyinél!) szeretnék ilyen szervet és ilyen megoldást látni. Magától is értetődik, t. Ház, hogy minden miniszteriális munkaerőinek megvan a maga ügyköre, a maga — itt nem rossz értelemben használom a szót — bürokratikus elfoglaltsága és ha ezen túl felmerül valami, — akármilyen friss és az országra hasznos elgondo lásai vannak — egyszerűen nincs rá ideje és érkezése, hogy foglalkozzék vele. Egy ilyen minisztériumok melletti agytrösztre a mai időkben szerintünk mindenütt szükség lenne. A 37. § lehetővé teszi a háborús katonai szolgálatnak a megszakításra tekintet nélküli beszámítását. Jogos panaszok nyernek ezzel orvoslást. Köszönjük ezt az orvoslást, csak azt jegyezzük meg, hogy ezeknek az új kedvez : menyeknek a világháborús tűzharcosokra való kiterjesztésénél talán a fogalmazás — előttünk legalábbis — bizonyos bizonytalanságot hagy fenn. Az általános indokolás a 12^ik lapon a lap alján lévő bekezdésben a következőket mondja (olvassa): »...az 1914—1918. évi világiháborúból származó és közszolgálatban álló valamennyi tűzharcosnak is kedvezményt uyujt, amennyiben a háborús katonai szolgálatnak úgynevezett megszakításra tekintetnélküli beszámítását, tehát a nyugdíjigény szempontjából való figyelembevételét rendeli el.« Itt nincs ott egy helyen az »is« szócska, úgyhogy nem tudjuk, hogy ez csak a nyugdíjigénynél számíttatik-e, vagy pedig a rangsorolásnál és a szolgálati idő megállapításánál. Annál kevésbbé tudjuk ezt, mert a részletes indokolás a 29-ik lapon, a második bekezdés váge felé arról beszél, hogy (olvassa): r »A hon védelmi törvény 73. §-a már megvalósította azt az elvet, hogy az esetleges megszakítás tekintet nélkül a két éven át karpaszományosként katonai szolgálatot teljesítettek részére biztosítja katonai szolgálatuknak mind a hivatali rangscrozatát, mind a szolgálati idő és az azzal kapcsolatos illetmény-, nyugdíj-, ellátás és egyéb igények szempontjából való beszámítását.« , A bekezdés végén még ezt olvashatjuk: »Ez a rendelkezés az első világháború tűzharcosaira is alkalmazandó, ennekfolytán tehát sok jogos panasz fog orvoslást nyerni« ülése. 194-2 június 26-án, pénteken. Hogy mennyire megvan az igény, hogy ilyen értelemben terjesztessék ki ez az intézkedés az első világháború tűzharcosaira, arranézve a napokban egy iratot juttattak el hozzam az első^ világháború tűzharcosai, akik igen érthetően sérelmezik azt, hogy a hivatali rangsorozás a szolgálati idő és illetmény szempontjából hátrányos helyzetben vannak ezek a kategóriák, amelyek a középiskolából vagy rögtön érettségi után kerültek a frontra, esetleg később fogságba és a fronton nem járt régi iskolatarsaikkal Összehasonlításban rendkívül nagy hátrányba kerültek a szolgálati idő beszámítása folytán. Nagyon de nagyon hálásak lennének, ha ez a szép törvényalkotás még ezen a kis hiátusou is tudna segíteni. T. Ház! Mi az előttünk fekvő egész törvényjavaslatnak egyik uralkodó vonását abban latjuk, hogy ez a javaslat is segít emelni valami olyan fontos dolgot, amely honvédségünkkel, hadseregünkkel kapcsolatban van es íimit megpróbáltunk úgy nevezni, úgy fogalmazni, hogy segít emelni a hadsereg lelki es szellemi higiéniáját. Ezt szolgálta elsősorban a honvédségnek zsidótalanítása, amiért — mint előttem szólott t. képviselőtársaim kivétel nélkül tették — ez alkalommal mi is elismeréssel mondunk köszönetet. Az elsői világháborúban ártott a katonaruhába öltözött zsidó, akár ott volt a fronton, akár nem volt ott. Ha ott volt, azáltal ártott, hogy igen sok esetben bomlasztott, ha nem volt ott, azáltal, hogy a nehézségeket türelmesen hordozni tudó magyart, aki azonban az összehasonlításból adódó méltánytalanságok iránt hihetetlenül érzékeny, éppen ezáltal az Összehasonlítás által nagymértékben nyugtalanította és jó anyagot halmozott fel lelkiségében a lógósnak, a frontmögötti zsidónak típusa. Ennek a lelki és szellemi higiéniának emelését szolgálták sok esetben ezek a gondolatok, amelyeket képviselőtársaim is megemlítettek. BenkŐ Géza t. képviselőtársunk nagyon helyesen vetette fel azt, hogy a hadseregből továbbra is szigorúan távoltartandó a politikai, a felekezeti és a nemzetiségi harc, vita. Valóban ez is teljes mértékben érdekében áll a hadsereg szellemi és lelki épségének. Ennek a belső higiéniának őrzése és fokozása mindnyájunknak első renden lévő kötelessége. Bizonyos mértékig sajnáljuk, hogy újságjainkból éppen most a háború közepette kezd elmaradozni »A mi hőseink« rovata. Legyen ott az a rovat és minden újságolvasó elé kiáltsa oda a magyar vitézségnek, az önfeláldozó szolgálatnak ezeket a példáit, lehetőleg a mostani háborúból vett példáit is. Nagyon jól teszi a magyar rádió, hogy idéz a magyar kötelesség aranykönyvéből. De mi szeretnők, ha ez az élő újság, ez a hangújság idézne nemcsak a magyar kötelesség aranykönyvéből, hanem a magyar kötelességteljesítők példaadó tetteinek aranykönyvéből is. T. Ház! A magyar honvédség éppen a legutóbbi esztendőkben hihetetlen arányú nagy fejlődésen ment át. Ez a fejlődés a mi örvendetes megítélésünk szerint nem csökkenő tempóval most is tart. Tartson is tovább a honvédségnek mostani állapotán, — nevezzük »való« állapotnak — csak örvendeznünk lehet, de, t. Ház, nincsen olyan jó való állapot, amely fölött ne állana egy még tökéletesebb, egy még ideálisabb »kellő« állapot. Fejlődni csakis ott lehet, ahol a »való« mindig látja azt a fölötte