Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

78. ülése. 19 U2 június 26-án, pénteken. 194 Az országgyűlés képviselőházának 2\ torn, hogy ott milyen állapotban van a magyarság. A legtöbb helyen kisebbségben van ós a nemzetiségek amúgy sem a legszebben viselkednek velük szemben, akik 22 évig szenvedtek. Most a magyar egységnek kell kialakulnia pártokon felül állva* (Taps.) igaz magyar egységnek. Mégis azt látom, hogy három magyar idehúz, három amoda. A végén a magyarság megoszlik és az ottlévő zsidóság és nemzetiség összefog a magyarság ellen. Ez ellen tenni kell valamit. (Ugy van! Ügy van!) Fáj a szívem, ha azt látom, hogy az a kis magyarság, amelyet összekovácsolt a meg szállás minden keserűsége és nehézsége, széthúzásnak van kitéve. Vannak ott is elégedetlen emberek, ez természetes, sok mindent, kell tehát ott csinálnunk; hogy mást ne említsek, nem szabad a 86.000 holdas birtokba a főherceget csak úgy beengedni, amikor a magyarságnak nincs földje és a magyar birtokosok nem. kapják vissza. Ezzel a kérdéssel már más alkalommal foglalkoztam s az interpellációra várom a választ. (Derültség.) A bolsevista propaganda ma nem úgy megy, hogy bolsevista párt alakul. Kezemben volt egy okmánymásolat, amelyet négy-öt évvel ezelőtt a vatikáni követség szerzett meg és úgy került nyilvánosságra. Az Actio Catholica útján nyertem vele betekintést. Kiadta Moszkva az utasítást, hogy minden bolsevista, kommunista igyekeznék a leghazafiasabb, a legkeresztényebb pártokba beférkőzni, ott a tempót átvenni (Mozgás.) ázzak hogy semmi sem jó, nem elég gyors a tempó, az elégedetlenséget, a bizalmatlanságot fölkelteni magában abban a hazafias pártban a vezetőség iránt, hogy a hazafias emberek ott háttérbe szoruljanak és ezek a látszólagos hazafiak, látszólagos keresztények, a kiküldött, fizetett agitátorok aztán átvegyék a vezetést és alkalomadtán azt a becsületes, jószándékú, szép célkitűzést szolgáló társaságot vagy szervezetet mellékvágányra vigyék. (Vajna Gábor: Mondjuk a Petőfi emlékbizottság!) Nem akarom még egyszer megérni, ami 1918-ban volt, amikor a Kossuth Lajos-utcán mentem és láttam, hogy egy alvilági, de katonaruhába bujtatott szemétember a mellét döngetve buzdította a hallgatóságot — mondván: — »Én, harminckétszeres katonaszökevény szólok hozzátok ...« — és a szerencsétlen fejét vesztett társaság éljenzett, ahelyett, hogy arra gondolt volna, hogy egy ilyen bitang helyett 32 más becsületes magyarnak kellett a frontra kimenni, mert a létszámnak meg kellett lenni a században. (Egy hang a balközépen: És talán el is kellett esni helyette másnak!) Azért, mondom, a legteljesebb és a legszigorúbb ellenőrzést követelem. Nem vagyok szadista, nem voltam és nem leszek, de ezen a téren a legdrákóibb intézkedést követelem: aki a haza ellen vét, halállal büntettessék, (Helyeslés.) ebben teljesen osztozom Vajna Gábor t. képviselőtársam felfogásában. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A második dolog a zsidókérdés. A javaslat ellső része is ezzel foglalkozik és mindenütt találkozunk vele. Én szeretném ezt az egész zsidókérdést egyszer már rendezve látni. (He lyeslés a szélsőbaloldalon.) Minden javaslatnál kapunk ebből a rendezésből egy kávéskanál nyit. örökös nyugtalanság van az országban. Belőlem nem a zsidók kímélete, hanem a magyar faj védelme szól. Mi dobálózunk nagypapákkal meg nagymamákkal, vitatkozunk róla, hogy egy kell vagy kettő kell, vagy három kell belőlük, beszélünk arról, hogy ez ekkor keresztelkedett meg, a másik meg amakkor keresztelkedett meg, a végén az ember marinem ismeri ki magát. Ennek a nyugtalanságnak megszüntetésére az egész kérdésnek egyetemes, becsületes, keresztény szellemben való megoldását sürgetem. Lássuk végrevalahára, ki a zsidó, mondjuk meg, mit tehet a zsidó, mit nem tehet a zsidó, hol keresheti tneg a kenyerét addig, amíg a kérdés a kivándorlás útján véglegesen el nem lesz intézve, de addig is tessék ezt a kérdést intézményesen, becsületesen megoldani. Ez a rán cigálás, ez a Damokles kardja a fejek felett valahogyan nem egyezik a magyar jellemmel. Egyenesen, becsületesen meg kell mondanunk, mit akarunk és azt becsületesen végre is kell hajtanunk. T)e nem ezt látjuk, hanem látjuk a beszivárgást. Én magam nem akartam hinni, milyen mértékben folyik ez, pedig szomorú tapasztalataim voltak belügyi államtitkár koromból, amikor láttam, hogy a zsidót nagyszerűen kiutasítottuk az országból, a rendőr kivitte a határra, s a rendőr még nem jött vissza jelentést tenni aról, hogy feladatát megoldotta, a zsidó már itt handlérozott a Dob-utcában. (Börcs János: Olyanok ezek, mint a poloskák!) Nagyon kell vigyázni. Nagyobb éberséget tessék tanúsítani. Hiszen a határőrök, a portyázó századok megteszik a maguk kötelességét minden tekintetben és örülök, ha nem politizálnak, mert politizáluiok nem is szabad, de egyet kérek a honvédelmi miniszter úrtól — illetőleg nem is kell ezt kérnem, mert ő is természetesnek fogja találni —: politikával a hadsereg ne foglalkozzék, de természetesen a most uralkodó keresztény nemzeti irányzatnak és világnézetnek teljes egészében át kell hatnia őket. (Helyeslés.) Nem is állhatna feladata magaslatán az a katonatiszt, ha nem lenne keresztény világnézet iszázszázlékos vallója és hirdetője. (Úgy van! Ügy van!) Ez nem pártpolitika, ez világnézet kérdése. (Vajna Gábor: Ők a nemzet nevelői.) Nagyon helyesnek tartom a honvédelmi miniszter úrnak azt * az intézkedését, hogy a zsidók fegyveres katonai szolgáilatot ne teljesítsenek. Én nem akarnám, megint végigélvezni — hogy így mondjam — azt, hogy könyvek jelennek meg és a végén kisül, hogy az első nagy világháborúban a Kis Jánosok, a Nagy Gáborok voltak az irodákba mint ordonáncok, írnokok és egyéb manipulánsok beosztva és a zsidók voltak mind kint a fronton, mert a keresztény magyar társadalomnak nem volt pénze rá, hogy a valóban hősök nevét kinyomassa, ők meg kinyomatták azt a bizonyos Zsidó Hősök Albumát. Nem ismertem rá a világháborúra! (Koltaí József: Történelemhamisítás!) Mélyen t. Képviselőház! Nagyon

t helyesnek tartom, hogy a zsidók nem teljesítenek frontszolgálatot, fegyveres szolgálatot és nem védik ezt a hazát. Nem is lenne tisztességes dolog a magyar nemzet részéről, ha a haza védelmében igénybevennék azoknak fegyveres szolgálatát, akiktől a haza bizonyos jogokat megtagad. A magyar nemzeti tisztesség dolga is, hogy ha a zsidónak *nem adok jogot, nem adok földet, akkor ne is védje azt a földet a vérével, vagy legalább is közülük senki se menjen ki a frontra, mert ha három kint van, háromszáz helyett kiabál majd. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Destruálnak!) Természetesen