Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

188 Az-országgyűlés képviselőházának 272. ülése* 19 U2 június 25-én, esütörtökön. képviselőház szabad működését. Erről szó sincs. A másik Házzal megállapodást nem kötöttem, mert nem is köthettem, hiszen ta fel­sőháznak nincsenek sem pártjai, sem olyan tényezői, akikkel megállapodást köthettem volna, A törvényjavaslatot mivel földbirtok­politiikai vonatkozásai vannak, benyújtása előtt a felsőház két tagjával, akik mindketten prominens gazdák, megbeszéltem, de ugyan­így megbeszéltem országos életünk több más tényezőjével is, akiknek véleményére kíváncsi voltam s természetesen ezt a jövőben is meg­teszem, mert helyesnek tartom ezt a gyakor­latot. (Helyeslés a jobboldalon, — Szinyai Merse Jenő: Mindig a szakértőket reklamál­ják! — vitéz Imrédy Béla: Ezit nem is kifogá­soltam.!) Nagyon jól tudom, hogy nem ezt méltózta­tik kifogásolni. De le akarom szögezni, hogy ezek a megbeszélések akkor történtek, amikor elhatároztam magamat arra, hogy ezzel a ja­vaslattal jövök — tehát több, mint három hó­napja — azóta sem a javaslattal kapcsolatban — és hogy tisztázzuk a kérdést, most rátéreh Eajniss képviselő úr felszólalására — sem pe­dig különösen ezzel a módosítással kapcsolat­ban senkivel a világon nem beszéltem. Kizáró­lag bennem és pártunk több tagjában merült fel az az aggály, hogy vájjon nem lassúbbo­dik-e meg a történt módosítással az eljárás — márpedig én mindent el akarok kerülni, ami ennék a különben is elhúzódott tárgyalású tör­vényjavaslatnak végrehajtását meglassítaná. Ezért voltam azon az állásponton, hogy a föld­mívelésügyi miniszter úr és a bizottság vegyék revízió alá állásfoglalásukat. Meg is mondom még, hogy miért. Lényegileg ugyanis ez mit­sem változtat a kérdésen. Nagyon jól mondotta a felszólaló képviselő úr. hogy a korábbi kor­mányrendelet úgyis megköti ezeket az instruk­ciókat, ezeket eladni nem lehet, a lényegben tehát tulajdonképpen semmi változás nincs. (vitéz Imrédy Béla: Nem lehet eladni, míg az ingatlan az övé!?) Egyet koncedálok: az igény­bevétel helyett most ugyanolyan megvásárol­ható, de a kötelező igénybevételnél is csak for­galmi áron volna szabad ezt tennünk. Most nem kötelezhetem a birtokost, hogy annak adja el, akit kijelöltem, ez azonban nem éri meg azt, hogy meglassítsam az eljárást, amikor a gyors elintézés a legfőbb célja a törvényjavas­latnak. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — El­nök csenget.) Ami pedig Itajniss Ferenc képviselő úr in­terpellációját illeti, én ellenkezőleg azt tartom helyesnek, ha a földmívelésügyi miniszter úr, amikor arról' győződik meg, hogy egy állás­pontja nem fedi azokat a szempontokat, ame­lyeket én és pártunk jó része helyesnek tart s hogy a mi álláspontunk a helyesebb, úgy en­nek aláveti magát. Legyen meggyőződve az isren tisztelt Képviselőház minden tagja, hogy Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter úr nem ragaszkodik állásához egy pillanatig sem azontúl, hofry annak betöltését áldozatos köte­le^ségteb'esítésnek tekinti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eajniss képviselő úrnak még egy megjegy­zésére akarok visszatérni. Ő azt mondotta, rö­videsen rámutat arra, kik azok, akiknek védel­mében történt ez az indítvány. Ezt a beállítást még mindig nem látom tisztán.'mert fogalmi­lag sem látom, hoarv mit lehet itt védeni. "Min­denképpen elvesztik birtokukat, instrukcióju­kat pedig vagy szabadkézből adják el, vagy ugyanolyan áron^ igénybe veszik tőlük! Ebben nem látok jelentős érdekkülönbséget. Azok a nagyiparosok és gazdagemberek, akiket ő em­. lített, igazán nem helyeznek súlyt arra, hogy párszáz holdas instrukciójuk 50,000 vagy ötezer pengőért fog-e gazdát cserélni. A képviselő uraknak igazuk lehet abban, hogy ezeket nem a föld iránti szerelem vitte a vásárlásba, de ak­kor emiatt más téren igazán jobban kérnének ők védelmet, mint abban a vonatkozásban, hogy instrukciójukat zár alá becsüHk-e, vagy sem. Ami pedig a kifejezést illeti — ha nem is úgy méltóztatott érteni (Rajniss Ferenc: Bo­csánatot kértem a miiniszterelnök úrtól!), hogy ők azok, akiknek védelmében ez, történik — ha jól emlékszem szórói-szóra ezt a kifejezést használta a képviselő úr — ezt a magam és annak a pártnak nevében, amely ezt a módo­sítást megszavazta, visszautasítom, (vitéz Im­rédy Béla: A szöveg védi őket, nem a minisz­terelnök úr!) Ezekre semmi haszon sem hárul ebből vagy abból a szövegből. Abszolúte sem­mi haszon. Talán az urak akarják ezt kifelé úgy beállítani, hogy ebben védelme volna bi­zonyos köröknek. (Zaj a sséhőbaloldalon. — Baky László: Ez megint inszinuáció, — Szi­nyei Merse Jenő: Kellemetlen tapintat! — vi­téz Imrédy Béla: Minket se tessék gyanúsíta­ni.) Ezek alapján tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk taps és helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatik-e^ a miniszterelnök úrnak vitéz Imrédy Béla, kép­viselő é|s' Eajniss Ferenc képviselő úr inter­pellációira adott együttes válaszát tudomásul venni. (Igen! — Néni!) Kérem azokat ia képvi­selő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Több­ség! A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj.) Az ülésben tett korábbi bejelentésemnek megfelelően Tauffer Gábor képviselő urat il­leti a szó, aki félreértett szavainak helyreiga­zítása címén kért szót. „, • Tauf fer Gábor: T. Képviselőház! A teg­napi nap folyamán a felhatalmazási vita so­rán beszédet mondottam, amelynek egyik mon­datának értelmét a pénzügyminiszter ur be­szédemét követő beszédében (Zaj.) olyan ma­gyarázattal toldotta meg, amely azután félre­értésekre adhatott és adott alkalmat. Cselényi Pál képviselőtársam ugyanebben a vitában a Treuga Dei-ről tett említést s ez bizonyos visszhangra talált az ellenzéki olda­lon és a kormánypárti oldalon is. J^aj.) Ez­zel kapcsolatban én is tettem beszédemben bi­zonyos megjegyzést, mondván (Olvassa): »Azt hiszem, nem hiábavaló az a ^ószandek, amely a pártok tagjai részéről megnyilvánul es el­jutottunk oda - és ezt szeretnem remélni -_ h®gy igazi bizalmi légkör keletkezik. Jí/nneK a légkörnek megteremtése érdekeben kormány­nak és ellenzéknek egyaránt áldozatot kell hoznia. A kormánynak azzal, hogy igazságos az ellenzékkel szemben, az ellenzieknek pedig azáltal, hogy objektiv és mérsékli magát.« A pénzügyminiszter úr erre retflektálva azt fűzte hozzá, (olvassa): »Mintha azt mondották volna az ellenzék részéről, hogy áldozatot kell hozni a kormánynak, hogy meg kell egyezni — és ennek a tényállásnak alapján, amelyet ő önké­nyesen megállapított, vonta le azt a konzek­venciát, — már ipádig a közérdek tekintetében, nincs helye paktumnak, nincs helye alkunak.« Ez a két szó, hogy »paktum« és »alku«, a parla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom