Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. pengő értékben végrehajtást fen délnek el fellőne! Ez az ember elkeseredik és azt mondja: Engem üldöznek; csak azt nem tudom, hogy miért! Azért, mert mindenkor megtettem be. cstilettel a kötelességemet? Ráadásul — azt his&em — most ismét katonai szolgálatot teljesít, mert amikor legutóbb lent voltam és ő ezeket az adatokat tudomásomra, hozta, éppen várta behívóját. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék keresztülvinni a pénzügyminiszter úrnál, hogy ütasítassék minden adóügyekkel foglalkozó hatóság, hogy a harctéri, illetőleg katonai szolgálatot teljetsátők iránt ilyen esetekben kellő belátással viseltessenek, mert ez a legkevesebb, amit elvárhatunk. (Incze Antal: Hajtsák be kicsit szigorúbban a zsidók adóját és ezeket kíméljék!). Minden eszközzel azon volnánk, hogy a honvédség harckészségét fokozzuk és ezért ismét fölvetünk egy már többször felmerült problémát; a tiszthelyettesi kar tiszti rendfokozatának elérhetése érdekében* A tiszthelyettesek a harctéren is nagyon sokszior tiszti beosztásban teljesítenek szolgálatot, szakaszparancsnokok, sőt századparancsnokok. Elvileg meg kell adni a lehetőségét annak, hogy a rendkívüli teljesítményeket felmutató, kiváló bátforságú tiszthelyetteseket elő lehessen léptetni tisztekké és elérhessék a tiszti rendfokozatot. (Helyeslés jobb' és balfelől.) Nagyon nagy mértékben emelné ennek a derék tiszthelyettesi karnak önbizalmát az a lehetőség, hogy a tiszti rendfokozatot elérheti. (Ügy van! jjgy van!) Bár a bevonultak esaládi segélyét felemelték, a folyton emelkedő drágaság következtében ez a segély olyan csekély, hogy azok a családok, amelyek csak a családi segélyre vannak ráutalva, a legnagyobb nélkülözésekben élnek. (Ügy van! Ügy van!) Én magam több helyen meggyőződtem arról, hogy micsoda szörnyű nyomorúságban élnek ezek a szerencsétlen családok, ahol az anya nem tud dolgozni, mert olyan kiskorúak a gyermekei, hogy nem hagyhatja őket magukra és nincs Ihol elhelyeznie őket, vagy mert talán beteges. Nagyon kérném a honvédelmi miniszter urat, teljes súlyával igyekezzék keresztülvinni a pénzügyminiszter úrnál, hogy a családi segélyt a legsürgősebben felemelje. (Palló Imre: A nyugidíjasoknál is emelés kell az egész vonalon! Világos! Mit jelent ez az államnak? Százezer pengőt!) Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, miután ebben a háborúban sajnos* veszteségeket szenvedünk és sok derék nonvédünk kerül vissza olyan sérülésekkel és sebesülésekkel, amelyek miatt életpályáját tovább folytatni nem tudja, hogy amint egészségi állapotuk eléggé javul, átképző tanfolyamokkal biztosítsák elhelyezkedési lehetőségüket más pályán, hogy ebből is érezzék, hogy Ha testi épségüket áldozzák a hazáért, a haza gondoskodik róluk, megadja a lehetőséget, hogy érvényesülésüknek megfelelő mesterségben kiképzést kapjanak és azután el is legyenek helyezve. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: A zsidó házmesterek helyében!) Szomorúan állapítom meg, hogy decemberben hazatért honvédeink közül nagyon sokan nem tudtak elhelyezkedni. (Incze Antal; Ez leibe tétlenség!) Munka nélkül voltak hetekig, holott mindenkit megelőzően, elsősorban ezeket kell itthbn megélhetéshez és munkához juttatnunk, akik a legnagyobb részt vették ki az áldozatból, akik kint a harctéren küzdöttek értünk, mindnyájunkért. (Helyeslés.) KÉPVISELŐHÁZI JTAPLÖ XIV. ülése* 19Á2 június 25-én, csütörtökön. 177 Itt felvetek egy gondolatot: legutóbb nagyon helyesen rendelet jelent meg, amely megtiltja, hogy zsidók házfelügyelők lehessenek; — ezzel kapcsolatosan az a javaslatom, hogy a házfelügyelők állásának betöltésére elsősorban a rokkantakat és az olyan fokú sebesülteket kellen» beosztani, akik katonai szolgálatra már tekintetbe nem jönnek, (Élénk helyeslés à szélsőbaloldalon.) mert nagyon jól tudjuk, hogy ezek a házfelügyelők milyen fontos szerepet töltöttek be a zsidó rémhírterjesztés, destruálás és hírszerzés terén és amellett milyen kényelmesen keresték meg sokszor ezer pengőn felüli jövedelmüket. (Ügy van! Ügy van!) Ha valaki megérdemli, hogy ilyen állásokhoz, ilyen stallumokhbz jusson, akikor a megbízhatóságuknak legfényesebb tanújelét adott kitüntetett, rokkant és sebesült hősöket kell hozzájuttatni. (Helyeslés és taps.) A harctéri propaganda valamit javult, azonban még mindig nem érte el azt a fokot, amilyen fokon áll a harctéren a mi csapataink teljesítőképessége és amilyen fokon állanak csapataink eredményei. (Igaz! Ügy van! ; a szélsőbaloldalon.) Különösen a rádiótól várnánk ebben a propagandában (Incze Antal: Attól várhatsz! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sokkal komolyabb munkát, annál inkább, mert hiszen katonaember került az élére. (Palló Imre: A rádió rendszerváltozásra szorul!) Nem tudom» miért ne lehetne megtenni azt, hogy minden héten egy összefoglaló tájékoztatást adnának ki honvédségünk harcairól, amelyben névszerint külön felemlítenék mindazokat a hőseinket, akik kitüntették magukat, amint legutóbb már egy-két alkalommal a hivatalos jelentésben is megjelentek ezek a nevek. (Ügy van! jjgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt minden héten egy összefoglaló közalésben leadnák a rádióban ezeknek a hősöknek személy szerint és npvszerint való kiemelésével, azt hiszem, olyan ürt töltenénk be, amelyet mindnyájan látunk, akik együtt- • érzünk honvédeinkkel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Felháborodik az ember, ha a kezébe kerül a Társaság vagy a Színházi Magazin (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloídalon.), felháboro- , dik az ember, hogy ezeknek a lapoknak a szerkesztősége egyáltalában nem vesz tudomást arról, hogy háború van; ma is változatlanul közli, hogy itt vagy ott milyen fényes estély volt, kik vettek azon részt, estélyi ruhás társaságok vannak lefényképezve, amikor csapataink a legnagyobb nélkülözések között a legnagyobb teljesítményeket végzik. (Palló Imre: Szörnyű!) "Végeredményben a legkevesebb, amit elvárhatunk ezektől a lapoktól, hogy a háború tartama alatt ne fejtsenek ki ilyen működést. Ez egyenesen felháborít mindenkit, de százszorosan felháborítja azokat a honvédeket, akik hazajönnek a harctérről és itthon egy ilyen lap kénül a kezükbe, mert azt mondják: hát itthon nem veszik tudomásul, hogy mi hogyan küzdünk és milyen nehéz harcokat folytatunk ott kint, itthon csak Társaság van, csak a moziszinésznőket és^ színésznőket fényképezik hatféle formában és azt közlik, • hogy nem tudom én kivel töltötte a nyaralását stb. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki hol nya ral és kivel?!) Nem akarom részletezni ezeket a dolgokat, de felháborodik az ember, ha ezeket olvassa. {Egyszerűen nem akarnak tudomást venni arról, hogy háború van. (Palló 26