Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272 ülése. 19%2 június 25-én, csütörtökön. 175 évfolyamok egy ideig nem teljesíthettek tényleges katonai szolgálatot, úgyszólván meg vannak bélyegezve, mert hiszen nem érhetik ei a tartalékos tiszti rendfokozatot, amelyhez pedig már megvan katonai szolgalatuk is és rátermettségük is. Ezáltal igen fájó és érzékeny seb lesz meggyógyítva mindazon póttartalékosoknál, akik a feltételeknek megfelelnek és a tisztivizsgát leteszik, mert meglesz nekik adva a lehetőség arra, hogy tartalékos tisztek lehessenek, (vitéz Bartna Károly honvédelmi miniszter: Ez csak háború idejére vonatkozik!) Viszont a háború utáni időben, miután általános védkötelezettség van, az, aki a póttartalékosok előnyeit élvezi, és nem lesz tartalékos tiszt, egészen más ^ elbírálás alá essék, mint az, aki önhibáján kívül abba a tíz vagy tizenkét évfolyamba került, amely nem teljesíthetett katonai szolgálatot, mert a trianoni békeszerződés következtében reánk volt kényszerítve egy csökkentett honvédségi létszám. Üdvözöljük, mert honvédségünk hailadó szellemét és korszerűsítését bizonyítja, a tartalékos hadmérnöki kar és a műszaki tanács létesítését Itt arra kérjük a honvédelmi miniszter urat, hogy ebbe a műszaki tanácsba a legkiválóbb szakembereket méltóztassék berendelni, mert hiszen a tulajdonképpeni célt akkor érjük el, ha tényleg ebbe a műszaki tanácsba az elméleti és gyakorlati tudás legmagasa:bb fokával rendelkező egyének kerülnek be. Régi sérelmes helyzetet szüntetett meg a javaslat 17. §-a, amely elrendeli, hogy a munkaadó köteles az ellenőrzési szemlén vagy a tiszti bemutatáson való megjelenésre alkalmazottját elengedni. Nagyon sok alkalommal előfordult, hogy az ilyen tiszti bemutatáson, vagy ellenőrzési szemlén megjelent alkalmazottat ebből kifolyólag hátrányos elbírálás ért a munkaadók szándékos meg nem értése következtében. Ezek a sérelmes esetek nem fognak megtörténni akkor, hta ez a kérdés törvényileg lesz szabályozva. A 19. § rendezi a közalkalmazottak helyzetét polgári szolgálatra való alkalmatlanná válásuk, vagy pedig hősi haláluk esetére. Majd elrendeli, hogy csak akkor, ha a sebesülés, sérülés vagy egészségromlás következtében beállott teljes szolgálatképtelenség három éven belül következik be, illetőleg a harctéren {szerzett sérülés következtében történt elhalálozás egy éven belül következik be, csak akkor vonatkoznak rájuk ennek a szakasznak rendelkezései. Én ezt az egyévi határidőt kevésnek tartom. A világháborúból nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan harctéri sérülések, amelyeknek következtében esetleg egy éven túl, talán a második vagy harmadik évben történik meg az elhalálozás, addig talán az illető, erős szervezete folytán még kihúzza valahogy. Nem tartom helyesnek, hogy ilyen határozottan megmondjuk, hogy az illető csak akkor esik olyan elbírálás, alá, mintha a harctéren halt volna hősi halált, ha a harctéri sérülés következtében egy éven belül hunyt el. Ezt a határidőt szerintem feltétlenül ki kellene terjeszteni vagy meghatározott időre, vagy pedig minden egyes esetet külön kellene elbírálni érdektelen orvosok által, hogy visszaélés ne történhessék. Ezeknek a rendelkezéseknek további hiányosságát abban látom, hogy ilyen kedvezményekben a magánalkalmazottak, valamint az önálló iparosok és munkások nem részesülnek, mert ezek a rendelkezések kizárólag a közalkalmazottakra, vagy a hasonló elbírálás alá vehetőkre vonatkoznak. így egészen különös esetek történnek. Például egy tartalékos hadnagy hősi halált halt. Felesége a hadnagy visszahagyását már a következő hónap elsején nem kapta meg, mert férje talán négy vagy Öt nappal elseje előtt esettel. Ebből sejtette, hogy baj lehet férjével és nyolc nap múlva megkapta az értesítést, hogy férje hősi halált halt. Elment a honvédelmi minisztériumba, ahol azt a felvilágosítást adták, hogy a kerületi elöljáróságon keresztül kell érvényesítenie jogait. Elmegy a kerületi elöljáróságra; ott azt mondják neki, adjon be kérvényt, hogy nyugdíjat kaphasson hősi halált halt férje után és a kérvényhez csatolja erkölcsi bizonyítványát is. A nyugdíj egyébként havi 30 pengő. Ez olyan csekély összeg, mélyen t. Ház, hogy erről nem is kívánok nyilatkozni, az azonban, hogy egy hadiÖzvegynek, aki a legdrágábbat, családfenntartójának életét áldozza a hazáért, magának kelljen kérni, hogy a neki jogosan járó nyugdíjat folyósítsák és ehhez még erkölcsi bizonyítványt is kelljen csatolnia, olyan bürokratikus eljárás, amely a kegyeletet sérti. Ha egyszer az a tiszti özvegy közös háztartásban élt férjével és megkapta a visszahagyást, akkor ne kívánjanak tőle erkölcsi bizonyítványt azért, hogy folyósítsák nyugdíját. Egyébként is teljesen helytelennek tartom, hogy egy özvegynek önmagának kelljen kérnie a nyugdíj folyósítását. Ennek hivatalból lefoytatandó eljárásnak kell lennie. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg sokszorosan emelje fel a hadiözvegyek ellátmányát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elképesztő helyzet a mai viszonyok között, a mai drágaság mellett, hogy egy tiszti özvegy, akinek férje 500 pengős állásban volt, mint magántisztviselő, egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül, csak 30 pengőhöz jusson. (Incze Antal: Lehetetlenség!) Ezzel kapcsolatban arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ha ma még nem lehet a magánalkalmazottakat, a munkásokat és a szabad pályán lévőket ezeknek a- rendelkezéseknek hatálya alá vonni, akkor legalább olyan rendelkezést méltóztassék kiadni, hogy ezeknek özvegyei három hónapig éppen úgy megkapják a férj illetményét, mint ahogy megkapják a közalkalmazottak özvegyei, hogy legyen legalább bizonyos idő, amely alatt át tudják állítani életüket olyan viszonyok közé, amilyeneket a megváltozott helyzet rájuk kényszerít Ugyanilyen mostoha elbánásban részesülnek a legénységi állományú hősi halottak hátramaradottjai, (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!) Ezen a téren nem lehet a pénzügyi kormányzatnak arra az álláspontra helyezkednie, hogy nincs pénz. Ez a legfontosabb kérdés: úgyszólván ez az alapja annak, hogy honvédeink milyen erkölcsi erővel és milyen szellemben, milyen harckészséggel tudnak kint a harctéren küzdeni. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon.) Egészen bizonyos, hogy ha honvédeink biztosak afelől, hogy ha életükei áldozzák a 'hazáért, ezért családjuknak semmiféle hátránya nem lesz, fenn tudják tartani exisztenoiájukat, fel tudják nevelni gyermekeiket, akkor sokkal nagyobb lelkesedéssel és sokkal nyugodtabban tudják a legdrágábbat, életüket áldozni a hazáért. Ez erkölcsi kötelességünk és akárhonnan, akár a hadmentes-