Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-267
Az országgyűlés képviselőházának 26Ï. ülése 19%2 június 16-án, kedden. utalás. Ha ez a két feltétel megvan, akkor lohet a tejtermelés és a vaj termelésen keresztül az állat megmaradását — ipari nyelven szólva — üzemben tartását biztosítani. Ez ami hiányzik — és ismét egy példa arra, hogy a kormány egy probléma megoldásának első lépését helyesen tette meg, de hiányzik a folytatás — és nincs zárva a kör. Ügy, ahogy ma van, hogy meg van tiltva a borjúnak a levágása, de hiányoznak a feltételek ahhoz, hogy ÍI felnövekedett állat életben maradhasson — a fennálló szabályozás nem oldja meg a kérdést. Hozzáfűzhetem ehhez, azt is, hogy amilyen dekonjunktúra fog adódni a jövő Európában a búza számára, olyan konjunktúra fog adódni a szarvasmarha Számára a következő 30 esztendőben. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy ki vannak pusztítva a tejelő állatok a nyugati államok egész sorában, itt. van Ukrajna betelepítése és a többi. Ha tehát a kormány erre a vonalra rátér és azt mondja, hogy állattenyésztési politikát kíván és ezen belül szarvasmarhatenyésztési politikát, akkor az ország előkészül a konjunktúra kihasználására az elkövetkezendő 30 esztendőre. Ehhez az kell, hogy koncepció, elgondolás legyen az országban, amely ezt felismeri és céltudatosan végrehajtja. Azaz, a mai rendszerrel szemben azt kell tenni, hogy a zsírtermelésre beállított közellátási politika helyett az országnak szarvasmarhatenyésztési politikát kell folytatnia, amellyel szintén lehet zsírt termelni — vaj alakjában — és állítom, hogy lényegtelen az a takarmánytöbblet, mellyel szarvasmarhán keresztül lehet produkálni ezt a kieső zsírmennyiséget vaj formájában. Csak az kell, hogy a vaj is bevonassék a közellátásha, úgy ahogyan azt azokban az országokban látjuk, ahol a közellátás valóban meg van szervezve. Át kell tehát állnunk a haszontalan disznóhizlalás helyett a szarvasmarhatenyesz; tés vonalára a háború alatt, hogy a haboru után ennek eredményeit élvezhessük. Ha szamokról beszélünk, tehénállományunk ma kereken 2 millió darab, pontosabban 1,94Ü.WQ. Nekünk ezt az állományt, ahhoz hogy magunkat mezőgazdasági ország névvel tiszteljük meg, 3 millió darabra fel kell tudnunk emel ni és minden lehetőség a kezünkben van, hogy ezt megváló;itsuk, rsak azt Ire 1 ! t'iiiniink^nogy sertésállom águnkat, - világo< dolog épségben tartva anna* tenyésztorzseit. lehat a kocákat és a kanokat - azaz süldoallomanyunkat néhány százezer darabbal reduka nunk kell. Már a háború alatt el kell indulnunk azon az úton hogy süldőállományunk némi átmeneti redukálása terhére teljes erőnkhői szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztésére tudjunk ate ' T Ez azonban annyit jelent, hogy a kormánynak egy termelési politikát kellene maga elé kitűznie, ezt részleteiben is kimunkálnia és megfelelő végrehajtási apparátussal ezt a gyakorlati életbe át is vinnie. Es itt latom a legnagyobb hibákat a termelés terén, mert halljuk ugyan minden kormánynyilatkozatban, hogy a termelés mindennek az alapja, de ez à buzdítás, amelyet önmagukhoz intéznek, vajmi kevés követésre talál és ismét idézem szegény elhunyt közellátási miniszterünket, aki legutóbbi bizottsági beszámolójában — látszott rajta az erőfeszítés, hogy egészségét és mint beigazolta, életét áldozta azért a munkáért, amit rábíztak, mert többre értékelte a rábízott nemzeti munkát, mint a saját életét — beszámolt arról, hogy abból a célból, hogy a textilanyag-helyzeten valamelyest mégis javítson, mit fog tenni a csalán összegyűjtése terén. Holott ha itt termelési politika folyik, — világos dolog, a csúcsminiszter úr'ől irányítva — akkor ahelyett, hogy a közellátásügyi miniszter úr a csalángyüjtéssel kínlódik, már megcsináltunk volna magunk egy cellulózé-üzemet, nem is egyet, hanem többet, az erdélyi részeken, éppen azokon a részeken, ahol a miniszterelnök úr mia ismerteti a tízéves gazdasági programmot ez erdélyi helyzet feljavítására. Én őszintén megvallva, megdöbbenéssel hallgattam meg azokat ai szakértőket, akik beszámoltak ennek az újonnan létesített műselyem.- és műroistgyárnak a létesítéséről, amikor is megtudtam azt, hogy ez az új gyár tisztán és kizárólag a külföldi nyersanyagimport feldolgozására van felépítve, a baráti államokból importált nyersanyag feldolgozására, ahelyett, hogy ennek alapanyagát, a cellulózét idehaza termelnénk meg. Az erdélyi részek megsegítése érdekében, tehát az ottani faprobléma megoldása érdekében is elsőrendű szükség volna ilyen cellulózé-gyárak felállítására, (Ügy vanl a szélsöbaloldalon.) mert hiszen a cellulózé, a fának, mint nyersanyagnak legcélszerűbb felhasználása; nézzünk körül az európai, az északi államokban, Finnországban, Svédországban és Norvégiában, az egész nemzetgazdaság a fának a feldolgozásán nyugszik. Most visszakaptuk Erdélyt, Kárpátalját, az erdővel borított területeket, már csak ennek érdekében is meg kellene ezt csinálni, de most kétszeresen meg kellene csinálni, mert hiszen sajátmagunk létesítettünk műrost üzemet, belátva, hogy a műanyagtermelésre mégis csak rá keíl térni és ezt az üzemet nyersanyagbázis nélkül hagyjuk. így beszámolt szegény közellátásügyi miniszterünk arról is, hogy mit tett ő a vitaAinkertek létesítése érdekében. Ezek a vitaminkertek kitesznek a fővárosban 380 holdat. A volt közellátásügyi miniszter úr valóban heteket áldozott idejéből és egészségéből arra. hogy ezeknek létesítését tető alá hozza, ugyanakkor, amikor a kormányzat esztendők óta tárgyal arról, hogy a péti nitrogéngyár kapacitását felemelje a duplájára.. Ez a péti nitrogéngyár ma 3800 vágón műtrágyát termel, ami — ha durván számolok — körülbelül 400.000 hold (műtrágya-Szükségletének kielégítésére elegendő. Ha tehát ennek termelését megduplázom, akkor a gyár további 400.000 holdat tud műtrágyával ellátni és több termelést biztosítani. Ez 400.000 hold és nem 380 hold. A közellátásügyi miniszter kínlódott azzal, hogy 380 holdat bekapcsoljon a termelésbe, ugyanakkor a kormányzat hagyja maga mellett elmúlni annak a lehetőségét, hogy 400.000 holdon folytasson többtermelést a háború idején. Ahhoz azonban, hogy ennek a lehetőségnek megvalósítása megtörténjék, valóban az kell, hogy a csúcsminiszter úr ebbeli működését a szónak helyes értelmezésével fejtse ki, mert ahhoz, hogy én ma létesítsek egy cellulózé-üzemet, nem elég, hogy megalapozzam pénzügyileg, financiálisán, hanem mégis esak az is kell, hogy-annak a nyersanyagbázisáról gondoskodjam, tehát bekapcsoljam éhbe a
