Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-272
168 Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése. 194-2 június 25-én, csütörtökön. örömmel üdvözöljük a törvényjavaslatnak ezen rendelkezéseit, amelyekkel kizárja a zsidókat a fegyveres szolgálat keretéből, valamint az ezen szolgálatra való előképzésből, a levenitekiképzésből. A zsidó vallásúakat a leventekiképzés kötelezettsége helyett a kisegítő szolgálatban való kötelezettség terheli. A 'háborús, a fegyveres szolgálat, a tűzvonalban küzdők feladata olyan szent, magasztos és dicső feladat, amelynek megvalósításából és teljesítéséből a zsidókat ki kell zárni. Hogy mennyire szükséges a zsidóknak a fegyveres erő f kötelékéből való távoltartása, illetve ki' zárása, ezt mi sem bizonyítja fényesebben. mint a háborúutáni összeomlás, trianoni szétdaraboltságunk, a hadsereg, a -hátország lelki ütőerejének felbomlasztása, amelyet az erkölcstelen zsidó sajtó irodalmi tevékenységével, isten-, haza- és nemzetellenes propagandájával idézett elő. T. Ház! Ma, amikor az angolszász-szovjet egyenruhába bujtatott, zsidó érdekekért harcoló világnézettel állunk szemben és vívjuk a leszámolás nagy csatáit és amikor a gazdasági, a politikai és a társadalmi életben a zsidók térfoglalása ellen egyik intézkedést a másik után hozzuk, csak természetes, hogy a zsidókat kizárjuk a fegyveres erő kötelékéből és a szolgálatból, s őket még lövészkiképzés alá sem vonjuk. A kisegítőszolgálatra köteles zsidók a szolgálatot természetesen rendfokozat és karpaszomány viselése nélkül teljesítik, még akkor is, ha régebben tiszti vagy altiszti, tiszthelyettesi rendfokozatban voltak, avagy karpaszományt viseltek. Igen üdvös intézkedés ez, mert ezzel megakadályozzuk azt, hogy a zsidók rendfokozat- és karpaszományos jogukkal bárhol is élhessenek. A javaslat szerint az úgynevezett papi, papjelölti kedvezmény a kisegítőszolgálatra kötelezettekre is kiterjed. A kedvezményt azonban rabbijelöltek és rabbik tekintetében a kisegítőszolgálattal kapcsolatban csakis a mutatkozó szükséglet arányában lehet korlátozni. A több katonát adó családok kedvezménye, a családfenntartók felmentése a kisegítőszolgálatot teljesítőkkel kapcsolatban nem jöhet figyelembe, tlZR Z hasonló kedvezményekben zsidók nem részesülhetnek. A módosító törvényjavaslat 4. §-ábam bizonyos kivételezéseket engedélyez, illetve tesz lehetővé, éspedig a származásra nézve netán zsidónak minősülő lelkészeket, lelkésztanárokat, valamint az 1914— 18-as világháború 50%-os hadirokkantjait mentesíti a kisegítőszolgálat kötelezettsége alól. T. Ház! Legyen szabad a fokkantsági fokozat megítélésénél azzal a javaslattal élnem, hogy ugyanúgy, ahogyan a zsidó ingatlanok igénybevételénél a hadirokkantsági fokot a 75%-ban állapítottuk meg, itt is ne az 50, hanem a 75%-os rokkantságban állapítsuk meg. (Helyeslés.) Azokat, akik a világháborúban és a forradalmak alatt különösen kitüntették magukat és érdemeket szereztek, vagy a megszállott területen magyar szempontból sem estek kifogás alá, a magyar ügy szolgálatában állottak, ezeket a kivételezetteket azonban ne részesítsük azonnal kivételezésben, hanem bizottság vizsgálja felül, hogy azóta a mai napig eltöltött idő alatt milyen viselkedést és milyen hazafias magatartást tanúsítottak. Elismerjük ugyanis, hogy az a zsidó, aki 1916-ban, vagy a háború bármely napján megszerezte magának az ezüst vitézségi érmet, az arany vitézségi érmet, vagy a Vaskoronarendet, megérdemelte és ki is vívta magának ezt a dicsőséget, de ha azóta hazaellenes magatartást tanúsított vagy bűncselekményt követett el, akkor zárjuk ki őket a kivételezés kedvezményéből. (Ügy van! a jobboldalon.) A mai zsidók ugyanis tipikus divatos bűnözők, különösen a csempészet, az áruhalmozás, áruelrejtés, szabotázs és propaganda, rémhírterjesztés terén, ezeknek a különféle bűnöknek a főbűnözői a zsidók. T. Ház! Ennek folytán javaslom, hogy a kivételezetteket bizottságilag vizsgáljuk meg, vaj ion a háború, illetve a forradalmak óta a mai napig hogyan viselkedtek. Kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék talán a végrehajtási utasításban erre is részletesem kitérni. Mint már említettem, a módosító törvényjavaslat a honvédelmi törvénycikk alapvető, értékálló rendelkezéseit tulajdonképpen nem változtatja meg, csak annyiban módosítja és egészíti ki az egyes szakaszoknál, amennyiben az immár ötöldik mozgósítás, illetve létszámemelés következtében előállott szükségesség, vagy tapasztalatok kívánják, amelyeknek a gyakorlati életből vett követelmények szabnak határt. Ilyen szükséges módosító rendelkezés a osendőrtiszteknek, illetőleg a osenclőrtiszti sarjadéknak kiegészítése és kiképzése. Mint tudjuk, a esendőrtisztek tiszti állományát régebben úgy töltötték fel, hogy különféle fegyvernemektől felhívás útján szólították fel még a tartalékos tiszteket is, hogy lépjenek be a csendőrség tiszti állományába. Ezek r azután bizonyos próbaszolgálat sikeres elvégzése után átléphettek a csendőrségbe. A gyakorlatban egyébként már évek óta megvalósult az a javaslatba felvett rendelkezés, amely szerint a' esendőrtisztek és tiszti sarjadékok kiképzése azonos és ugyanolyan elvek szerint történik, mint a honvédség tisztjeinek tisztképző intézetekben való kiképzése. Igen üdvös és helyes intézkedés ez, mert .arra törekszik, hogy _ egynívójú és egyöntetű legyen a tisztikar kiképzése. Örömmel üdvözlöm a szolgálati kötelezettség idejének azt a módosítását, amely a honvédelmi miniszter úrnak jogot és # módot ad arra, hogyha szükséges, ne csak a légi erőknél, hanem a többi fegyvernemnél ós csapatoknál is a harmadik évre is kiterjessze a kétéves szolgálati időt. Sokan lesznek vagy vannak, akik azt gondolják, hogy ez felesleges, mert hiszen a leventekiképzés ezt pótolja. Én, mint katona, merem állítani és erősítem, hogy igen regi katonai kívánság, hogy a szolgálati idő, ha szükséges, nieghosszabbíttassék. Ma a gépesítettség idejét éljük és a korszerű harcászat, a korszerű harceljárás módosítása és nehézségei és a széles kiterjedésű kiképzési ágazatok kö : vetkeztében igen szükséges, hogy a kiképzési időre szánt két év esetleg nieghosszabbíttassék a harmadik évre is. Ez a rendelkezés nem érinti hátrányosan azokat, akik harmadik évüket fogják szolgálni, mert ezt a harmadik évet a gyakorlatba, jobban mondva a fegyvergyakorlati időbe is beszámítják. De igen előnyös is azokra, akik tisztes kiképzésre törekszenek, vagy tisztes kiképzés után el akarnak érni a tiszthelyettesi, jobban mondva az altiszti rendfokozatot, mert erre háromévi szolgálati idő alatt bőségesen alkalmuk van. ; Mint tudjuk, a mai harcászati követelmények nemcsak a tisztekkel, tiszthelyettesekkel, illetve altisztekkel szemben támasztanak nagyobb követelményt a nagyobb gyakorlati
