Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

166 Az országgyűlés képviselőházának 2Ï tűzkereszt igazolt tulajdonosai, és pedig az összes tűzharcos jogok, ideértve az adókedvezményeket is. À hadifogságba esett vagy eltűnt katonák hozzátartozói részére három hónapig a teljes illetmény folyósíttatik és csak ezután fognak a kisebb összegű ellátási illetményben részesülni. Többször felpanaszolt sérelem nyer orvoslást a törvényjavaslat 20. §-ában, amelyben az ipari és kereskedelmi alkalmazottak felmondási ideje, tekintet nélkül arra, hogy a magánjogi szerződés vagy más jogszabály rövidebb tartamú felmondási időt állapít meg, tíz, hat és négy hétben állapáttatik meg. Sérelmes volt ugyanis az a gyakorlat, hogy a hadból visszatérő ilyen ipari és kereskedelmi alkalmazottakat visszavette ugyan a munkaadó, ha azonban feleslegessé vált az ő munkájuk, mindjárt az első napon felmondott nekik, kifizetvén a rövid felmondási időre járó illetményeket és ezáltal azokat munkanélküliekké tette. Ezek tehát a hadi szolgálat miatt lettek munkanélküliekké. Előnyös szociális rendelkezés az is, hogy mind a felmondási idő, mind a végkielégítés érdekében a visszavett munkásnak a katonai szolgálat előtti és a katonai szolgálat utáni idejét is össze kell számítani a felmondása időre járó összeg kiszámításánál, továbbá, hogy a gazdasági cselédek járandóságait, ha e gazdasági cselédek rendes fegyvergyakorlatra vagy póttartalékos kiképzésre vonultak be, a gazda a kivételes rendelkezésben foglalt mértekig köteles kiszolgáltatni. Sem a honvédelmi törvényben, sem ebben a törvényjavaslatban nincs azonban intézkedés az önálló iparosok, az önálló kereskedők és a szabad szellemi pályán működő orvosok, ügyvédek, mérnökök, stb. kártalanítására vonatkozólag. Pedig az élet azt mutatja* hogy az ilyen önálló egzisztenciák hadbavonulásuk folytán néha egész egzisztenciájukban veszélyeztetve vannak és amikor visszatérnek, üres kamrát találnak és a munkaalkalom hiányát tapasztalják. Belátom azt, hogy ezt a kérdést lineáris úton nehéz szabályozni, mert hiszen van több olyan műhely és több olyan iroda, amelynek tulajdonosa hadbavonulása után is még folytatja az üzemet, viszont vannak olyan szabad foglalkozású egyének is, akik nincsenek rászorulva a segélyezésre. Mivel ózonban ennek a törvényjavaslatnak egyik fontos erkölcsi alapelve az, hogy a honvédelmi szolgáltattok mindenkit igazságosan és lehetőleg arányosan terheljenek meg, tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék egy jóléti alapot teremteni és megadni a lehetőséget ahhoz, hogy az ilyen a hadiszolgálat miatt tönkrement önálló , foglalkozású egyének segélyt kérhessenek és részükre egyéni felülvizsgálat alapján méltányos segély legyen folyósítható, hogy a gazdasági életben ismét elhelyezkedhessenek. Igen helyes intézkedés az is, hogy a gazdasági cselédeknek, ha béke idején honvédelmi munkára vétetnek igénybe, a gazda csak a lakást és a szegődményes földet köteles szolgáltatni, mert ezáltal megakadályoztatik az esetleges visszaélés és a kétszeres ellátás. A honvédelmi szolgáltatás igénybevételének foganatosítása tekintetében felmerülő vitás kérdések a honvédelmi törvény szerint az elsőfokú közigazgatási hatóságnak, tehát a főszolgabírónak és a polgármesternek jogköréhe tartoztak. Ez a novella a 24. §-ban bizonyos esetben kiveszi az elsőfokú hatóságok !. üléso 1942 június 25-én, csütörtökön. jogköréből ezeknek a vitás kérdéseknek elbírálását, abban az esetben tudniillik, ha valamely ilyen szolgáltatás igénybevételét az illetékes miniszter vagy a minisztérium által kinevezett kormánybiztos rendelték el. Némi aggodalmat váltott ki ez a változtatás mindnyájunkban, érdeklődve azonban a kérdés után, megtudtuk azt, hogy az illetékes miniszter, illetőleg a kormány felhatalmazása alapján a kormánybiztos csak igen kivételes esetben, például valamely iparvállalatnak vagy bányavállalatnak hadiüzemmé nyilvánítása esetén szokta ezt a rendelkezést közvetlenül kiadni, így tehát nincs semmi nagyobb sérelem abban, hogy az ezekben a kérdésekben felmerülő esetleges viták, illetőleg panaszok tekintetében az illetékes _ miniszter fog határozni, mert közigazgatási jogunk mai fórumrendszere szerint nem engedhető meg az, hogy egy alsóbbfokú közigazgatási ható* ság bírálja felül a miniszternek ilyirányú rendelkezését. A jövedéki kihágásokról rendelkező 30. $ értelmezése tekintetében is voltak bizonyos aggályok ennek a szakasznak tömör fogalmazása miatt, valamint talán inkább azért, mert nem vetettük azt össze a katonai büntető perrendtartásnak korábbi rendelkezéseivel és r a honvédelmi törvénynek ezt részben módosító rendelkezéseivel. A honvédség büntető perrendtartását szabályozó 1913. évi XXXIII. te. 11. szakasza az összes katonai személyek által elkövetett bűncselekményeket természetszerűleg a honvédbíróság hatáskörébe utalta, kivéve a jövedéki kihágásokat. A honvédelmi törvény hatálytalanította ezt a kivételt és jövedéki kihágások esetében is a katonai hatóságok, illetve bíróságok jogkörét állapította meg. A tapasztalat szerint azonban kisebb jelentőségű jövedéki szabálytalanságok esetén nem volna helyes, hogy a társasszervezettel bíró és amúgyis túlterhelt katonai bíróságot ilyen kisebb jelentőségű jövedéki kihágások elbírálásával is terheljék, ezért ez a paragrafus megadja az illetékes minisztereknek a iogot arra, hogy rendeletileg kivehessek a katonai bíróság hatásköréből a kisebbfokú jövedéki szabálytalanság elbírálását és azt n pénzügyi hatóságok jogkörébe utalhassák át. Közjogi és közigazgatási vonalon tehát itt semmiféle sérelem nem fordulhat elő. Igen üdvös szociális intézkedés a hadipótlék összegének mérsékelt emelése, kategorizálása s hogy azt e javaslat ötvenszázalékig a nyugdíjba és huszonötszázalékig az özvegyi ellátás összegébe is beszámítani engedi, továbbmenőleg pedig kiterjeszti a javaslat mindenféle katonai vonatkozású kérvényekre, bíróság előtti keresetekre a honvédelmi törvény által szabályozott illetékmentesség terjedelmét. A törvényjavaslat a maga kiváló és meggyőző indokolásával ezekre a kérdésekre es általában a többi, általam itt nem érintett közigazgatási és jogi kérdésre megadja a vá: laszt és én így részben az előadó úr által, is ismertetett kimerítő indokokra figyelemmel nem akarom a Ház türelmét ezeknek taglalásával tovább igénybe venni, csak általánosságban tartom szükségesnek megjegyezni, hogy e javaslatnak rendelkezései sem általános közjogi, sem magánjogi, sem közigazgatásjogi, sem büntetőjogi alapelveinkkel nem ellenkeznek, a fejlődés követelményeinek megfelelnek és általában kielégítik a korszerű honvédelmi törvény rendelkezéseivel szemben támasztható