Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
156 Az országgyűlés képviselőházának netelét. A gyárakban nyiltan és zavartalanul körözik Sztálin napiparancsait. Ezeknek egyik példányát leteszem a Ház asztalára. (Abonyi Ferenc: Érdekes. Hát a rendőrség* ezt nem tudjaî!) Ugyanakkor a falakra a rÖpcédulák százait ragasztják a kommunisták, amelyeken az elvtársaknak megtiltják, hogy Hitlernek egy darab kenyeret is szállítson az ország. E mellett a t Magyar Nemzet, a_ Népszava és az Újság, a zsidók kedvenc lapjai, nap-nap után nyiltan vagy burkoltan angolzsddó propagandát folytatnak. A fajgyalázás is vígan folyik tovább, mert azt a néhány esetet kivéve, amelyet feljelentenek és amely^ miatt enyhe büntetésben részesülnek a zsidók, a többi száz és ezer eset egyáltalában nem kerül napvilágra. (Bodor Márton: Nagykőrösön!) A zsidók még mindig tarthatnak ' háztartási (alkalmazottaknak magyar lányokat és ezek vagy nem akarják vagy nem merik feljelenteni a zsidó faj. gyalázót. És hogy milyen óriási mértékben vesznek részt a bűncselekményekben a zsidók, az bizonyítható a Pesti Újság június 20-i számával, amelyből kiderül, hogy csak egy nap alatt 14 zsidóit büntettek meg különféle bűncselekmények miatt. Így Ehrlich Náthán Szatmárnémetiben büntetésben részesült, mert 200 család egy havi szappanszükségletét és nagymennyiségű petróleumot rejtegetett. Wertheimer Mózes szintén büntetésben részesült, mert 2 és félmázsa nulláslisztet, 3 mázsa kenyérlisztet, 30 kilogramm cukrot és 26 kilogramm szemeskávét rejtegetett. Pried Salamon, mert nagymennyiségű gépszíjat, vásznat és gumisarkokat halmozott fel. Kohn Sándor is büntetésben részesült, mert három láda be nem jelentett rövidárut tartott üzletében. Pollák Mózesnét és Goldstein Henriket azért ítélték el, mert mindketten nagymennyiségű gy.ermekruhát, harisnyákat, fonalat és cérnát tartottak engedély nékül. Kohn Aladárné váci macesgyárost munkabéruzsora miatt ítélték el. Weisz Sándor budapesti zsidó fajgyalázás vétsége miatt került a bíróság elé. Grósz ós Grünberger ungvári zsidók szlovákiai zsidókat rejtegettek. Kohn Miksa kolozsvári zsidó szódásüveggel fej bevágta Szilágyi Márton magyar ékszerészt és ki akarta fosztani üzletét. Moskovits zsidó vegyeskereskedő Sehönberger nevű hitsorsosának nagymennyiségű eukorjegyet adott el. Egy 11 éves budapesti zsidógyerek engedély nélkül vezetett magánfogatot és halálra gázolta Józsa Jenőné magyar asszonyt, azután el akart menekülni. Eiehelbaum tiszaújlaki zsidó engedély nélküli iparűzésért került bíróság elé. Ezek csak a bíróság elé került esetek, 24 órán belül. De hány száz és ezer eset van, amely miatt a rendőrség nem szab ki büntetést, illetőleg amely nem kerül napvilágra! Oláh György igen t. képviselőtársam egyik legutóbbi beszédében azt ajánlotta a kormánynak, hogy telepítse a zsidókat gettókba. De hogy ezt a telepítést hogyan végezze a kormány, arra nézve nem adott felvilágosítást. Errevonatkozólag tehát majd én teszek előterjesztést. (Halljuk! half elől.) A zsidóság, addig is, amíg az új európai rendezés során véglegesen kitelepítik, részben munkatáborokba küldendő, részben gettókba telepítendő. Két csoportba osztandók. Az első csoportba kerülnének a munkabíró zsidók 18-tól 60 éves korig. A többi zsidó (Bodor Márton: A temetőbe! — Derültség a baloldalon.), az asszonyok, a gyermekek, az aggastyánok és a betegek, a zsidóságnak körülbelül 271. ülése 1942 június 24-én, szerdán. 62—65%-a, gettókba kerülne. A munkabíró férfiak, akik a zsidóságnak körülbelül 35—3S°'«»-át teszik, az ország minden részében felállítandó munkatáborokba kerülnének és a munkatáborok drótsövénnyel lennének körülvéve. Természetesen magyar honvédekből álló őrséget kapnának ezek a táborok. Az egész építkezés körülbelül csak 80—100 millió pengőbe kerülne, ami egy 13 milliós nemzetnek, mint amilyen amagyar, nem is olyan sok, annál kevésbbé, mért ezt a költséget a zsidók pénzéből fedeznék. (Bodor Márton: Helyes!) A munkatáborokból tavasztól őszig mezőgazdasági munkák végzésére és útépítésre vezényelnék ki őket, télen pedig belső munkát végeznének. A zsidók többi része, tehát a nők és a gyermekek, (Gosztonyi Sándor: Ki Ukrajnába!) a betegek, a 30.000-nél több lakosú városokban felállítandó gettókba telepítendők. Ez a gettórendszer Varsóban már igen kitűnően bevált, ott a városnak abba a részébe telepítették a zsidókat, amelyben már úgyis túlsúlyban voltak. Magyarországban is fel kellene állítani a gettókat a városokban, mégpedig úgy, hogy a gettó és a magyarlakta terület határán az összes utcák befalazandók lennének, kivéve egj vagy két utcát a szükség szerint, ezeken keresztül bonyolódnék le a kereskedelmi forgalom, szigorú vámellenőrzés mellett. (Gosztotonyi Sándor: Van már rá példa!) Tekintettel arra, hogy a gettókban a zsidók családonként legfeljebb egy szoba-konyhás lakást kapnának, rengeteg lakás szabadulna fel magyaroknak és ez óriási előny lenne. Tudvalevő dolog, hogy a zsidók Budapesten és a nagyobb vidéki városokban a négy-nyolcszobás lakásoknak 80%-át lakják. Azonkívül a legtöbb zsidónak van a Balatonon, a Svábhegyen és a többi üdülőn nyaralóvillája, amelyet évente csak két-három hónapig használ. Ezeket a villákat természetesen szintén magyaroknak kellene átadni. A falvak és a kisebb városok teljesen zsidótlanítandók. ! Hogy a gettóból ki ne jöhessenek a zsidók, az tisztára rendőri intézkedés kérdése. Ennek végrehajtása a mindenkori belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. (Gosztonyi Sándor: Ne légy olyan optimista.) A munkatáborokban és gettókban lévő zsidóknak minden alkalmat meg kell adni az önkéntes kivándorlásra. Kivándorlási irodákat kell szervezni, amelyek minden erővel támogatandók. A háború befejezése után pedig feltétlenül szükség lesz arra,' hogy magyar kereskedelmi hajókat építsünk. Ezeken a hajókon kell azután a zsidókat a tengerentúlra kiszállítani. Ennek az az^ előnye lesz (Zaj a szélsőbaloldalon), hogy a szállítási költség ebben az országban marad. (Rapcsányi László: Félútig elég lesz.) Ma rengeteg magyar ember a legnagyobb nyomorban sinyődik Délamerikában és csak azért nem jön haza, mert nincs meg az útiköltsége. Ezeknek a hajóknak, amelyek a zsidókat kiszállítják, az is hivatásuk lenne, hogy azokon a kint Délamerikában és a többi tengerentúli világrészben sínylődő magyarjainkat visszatelepítsék a hazába. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszterének úr maga mondotta bemutatkozóbeszédében, hogy egymillió zsidót ki kell telepíteni ebből az országból. (Bodor Márton; Azt mondotta, hogy ki kellene! Nem mondotta, hogy kell.) Tessék ezt a tervezetet megfontolás tárgyává tenni, én szívesen szolgálok a miniszter úrnak a részletekre vonatkozóan különböző felvilágosításokkal. Ezekből meg fogja
