Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

Í64 Az országgyűlés képviselőházának A tej ára Pesten 42 fillér literenként. A gazda, ha Pestre szállít tejet 30 fillért kap. A rezsiköltség is nagy, — a vasúti költség, a tengelyfuvar, a helyi gyűjtés költsége mind rezsiköltség — úgyhogy Dömsödö^ például 50 'kilométerre Pesttől egy liter tejért a gazda a rezsit leszámítva 25 fillért kap és így a tej gyűjtésére ráfizet. Egy hónapban a Pestre szállított tejre 30 pengő 65 fillért fizetnek rá, akkor, amikor egy liter tejért ott helyben a gazdának 25 fillért adnak. Egy liter tej termelési költsége szakértők számítása szerint 26-8 fillér. A helyi fogyasztásra megállapított ár... (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Olyan nincs! 45 pengő a lucerna!) Természetesen a maximális árakat véve figyelembe a takarmánynál is, mert ez így van kiszámítva. A helyi fogyasztás esetén tehát 25 fillért fizetnek. Természetesen itt hangsúlyozom azt, hogy a maximális takarmányárat véve figyelembe, holott senki sem tartja be. Előfordult például Óbudán, hogy két család teheneket vásárolt a tejellátás biztosítására és pontos számításokat végeztek. Egy-egy tehén után fél év alatt 150 pengőt fizettek rá a tejtermelésre, főként a zugtakarmányár miatt. Az alacsony ár következtében a gazdák egy része lemond a tejtermelésről, másik része a zugkereskedelemben értékesíti a tejet 60—70 fillérért- A házilag készített gomolyát, kilogrammonként 3*50—4 pengőért adják el és ugyanakkor a házilag készített vajat 12—15 pengőért. Ezt pedig zsidók veszik meg, akiknek pénzük van. Álszociálpolitikának és álhumanizmusnak tartom, ha arra hivatkoznak, hogy a tejárakat azért tartják ilyen alacsonyan, mert a magasabb árat a munkásréteg, a legszegényebb népréteg nem tudja megfizetni. Nem így áll a helyzet. Alacsonyak a tejárak, de alacsony tejárért senki sem kap tejet. Ha tisztességes árat állapítanak meg, azt a munkás meg tudja fizetni, mert a kereseti lehetőségek ma jobbak, mint évekkel ezelőtt. A zugforgalomban eladott tejet azonban a munkás nem tudja megfizetni,, mert 60—70 fillért nem tud literenként a tejért adni. De ha tudna adni, akkor sem adnak a gazdák tejet azért, mert az ilyen fekete üzletben csak a kofák a megbízhatók, a fogyasztót nem tart ják megbízhatónak. A Tejszövetkezeti Szemlében az egyik kiváló szakértő, ÚT. Nagy Sándor, aki húsz év óta működik ebben a szakmában, egy cikket írt. A cikk nem jelent meg, mert a cenzúra íiem engedte. De azért idézem belőle a következőket (olvassa): »Ellenőreink jöttek vissza vidéki kőrútjukról és mindegyik ellenőr azt az üzenetet hozta a tej szövetkezetek vezetőitől, hogy ha a tejárakat sürgősen fel nem emelik, a tejgyüjtést megszüntetik a szövetkezetek.« A szövetkezetek tehát mind elsorvadnak. Ki vállalja a felelősséget, hogy 30—40 éves szövetkezetek véglegesen megszűnnek? Tessék a tej árát igenis felemelni. Kapjon a gazda literenként 32 fillért helyben és Budapesten adjanak a gazdának legalább 40 fillért. Ez igazán szerény óhaja az érdekelteknek. Ugyanakkor, t. Ház, a zugkereskedelmet teljesen meg kell szüntetni. Meg kell engedni azt, hogy a gazda annyi tejet használjon el a maga és családja részére, amenyit akar, de kötelezővé kell tenni, hogy a többit kizárólag csak a tej szövetkezetekhez, vagy az engedéllyel rendelkező tejiparoshoz vihesse a gazda. ' Mindenféle más tejkereskedelhasson tejet. Mindenféle más tejkereskedelmet pedig meg kell szüntetni. Ha, a búzát röptön a cséplésnél meg tudták fogni, akkor tessék ugyanúgy a tejet is megfogni, természetesen 271. ülése 194-2 június 24-én, szerdán. becsületes, tisztességes áron, mindjárt a fejesnél, ott a tehén tőgyén. Az árrögzítés — amint azt pártvezetőnk, vitéz Imrédy Béla is kifejtette tegnap tartott beszédében — nem jelent ármegmerevedést. Nemrégen a zsír árát rendezték. Most tessék rendezni a tejárat is. Nagyon helyes volt a tejjegy bevezetése Pesten, de tessék ezt a tejjegyremdsaert a vidéken is bevezetni. A tejkérdés rendezése terén súlyos mulasztások vannak. Mi az ellenzék részéről nem akarunk rekriminálni, még azt sem mondjuk, hogy a tejtermelést most fokozzuk, de legalább álljunk meg ezen a ponton és több víszszaesés ne forduljon elő. Tudomásul veszem, t. Ház *i mai helyzettít, de kérem a tej árának sürgős felemelését és ugyanakkor a tej zároláés a 2ugkereskedc!em teljes kiirtását. Sürgős intézkedést kérek, mert máskülönben katasztrófa következik. A zsírt még valamivel lehet pótolni, de a tejet mivel fogjuk pótolni? Igazán a termelő és a legszegényebb fogyasztó néprétegek érdeke követeli, hogy ezt a kérdést sürgős intézkedéssel rendezzék. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a földmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter úrnak. Mester Miklós képviselő úr második interpellációjának és vitéz Faragó Ede képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Serényi Miklós gróf képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m, kir. földmívelésügyi és a m. kir. közellátásügyi miniszter urakhoz a mezőgazdasági termények ára és a húsellátás tárgyában. Van-e tudomása a földmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter uraknak arról, hogy a mezőgazdasági termények és az iparcikkek ára között óriási árkülönbség van és hogy a húsellátás körül a legnagyobb visszaélések történnek? Gr. Serényi Miklós s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A mezőgazdasági termelés zavartalan biztosítása ma, amikor hős honvédeink a külső frontokon harcolnak és életüket ontják a hazáért, kétszeresen fontos, mint máskor, mert a termelés biztosítása egyúttal biztosítja a honvédségnek az utánpólást, amely utánpótlás nélkül nincs harc és nincs győzelem. Annál szomorúbb az, hogy a mai rendszer sok intézkedése a mezőgazdaság nagymérvű leromlására vezetett. A mezőgazdasági termények) maximálása arra vezetett, hogy mindazok a mezőgazdasággal foglalkozók, akik becsületesen a maximális árakon adják el a terményeiket, rendkívüli nehézségekkel küzdenek és közülük sokan végzetes helyzetbe kerültek. Ennek fő oka az, hogy az iparcikkek árát nem maximálják, a gyárak annyit kérhetnek árujukért, amennyit akarnak. Például a fölmívelésügyi miniszter úr a gyapjú árát 50 fillérrel, tehát a múltévihez képest 10%-kal emelte, ugyanakkor a gyapjúból készült ruhaneműek ára a multévi árakhoz képest 200—300%-kal emelkedett. Az élőmarha kilogrammonkénti ára vidé-