Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
Az országgyűlés képviselőházának a 3 kiló zsírt, akik 60—80 kilós hizókat váíítak le a tél folyamán. T. Képviselőház! Ezt a kérdést azért tartottam szükségesnek a Ház elé hozni, mert szerintem nem közömbös az, ha most ezt az árpamennyiséget, amelyet különben sörgyártásra használnának fel, sertéshizlalásra fordítanák. Annyival is inkább nem közömbös, mert ezzel az általam jelzett árpamenmyiséggel 150.000 darab sertés hizlalását tudnám korábban megkezdeni, és körülbelül három hónappal korábban tudnám a zsírszükséget szenvedő magyarság rendelkezésére bocsátani. (Maró thy Károly: Novemberben lenne már zsír!) Ezt kötelességemnek tartottam elmondani, felhív a a kormányzat figyelmét arra, hogy ilyen módon cselekedjék. Kérem az illetékes miniszter urakat, hogy ebben az értelemben rendelkezzenek, és egy deka, egy kiló árpát se juttassanak a sörgyáraknak sörgyártás céljára. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja^ a íoldmívelésügyi és a közellátási miniszter úrKövetkezik Nagy László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasini. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a cenzúra kezelőinek felelőssége tárgyában. 1. Érvényesíti-e a miniszterelnök úr a felelősséget azokkal a cenzorokkal szemben, akik az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdasági érdekeinek megvédésén túl olyan közleményeknél gyakorolják a cenzúrát és olyaft módon, amelyek a miniszterelnök úrnak a Ház előtt nyilvánított álláspontjával össze nem egyeztethetők. 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a cenzúra részére utasítást adókkal szemben is ugyanezt a felelősségrevonást alkalmazni? 3. Amennyiben felelősségrevonást nem hajlandó alkalmazni, úgy -hajlandó-e kijelenteni, hogy a cenzúra kezelésének mikéntje tekintetében személyesen intézkedik, tehát annak gyakorlási módja is a saját rendelkezéseinek megfelelő?« ... ,. Elnök:: Az interpelláló képviselő urat illeti Nagy László: T. Ház! Ismételten kénytelenek vagyunk a cenzúra kérdésével a Ház nyilvánossága előtt, helyesebben a Ház meg. cenzúrázott nyilvánossága előtt foglalkozni, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mert a miniszterelnök úr nem hajlandó bizonyítékainkkal foglalkozni, (Maróthy Károly: Igaz!) nem hajlandó ebben a kérdésben érdemben nyilatkozni. A miniszterelnök úr legutóbb az én interpellációmra adott válaszában azt mondotta, hogy: »A cenzúrát az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdasági érdekeinek megfelelően gyakorolják.« T. Ház! Ez egyébként egészen természetes, hiszen a törvényes felhatalmazás t erre szól, és ezen túlmenően a cenzúrát törvényes alapon gyakorolni nem lehet, mi azonban — csekélységem éppen úgy, mint Maróthy -Károly és Incze Antal képviselőtársaim — ismételten hoztunk bizonyítékokat a Ház nyilvánossága elé arra, hogy olyan cikkeket húznak ki újságokból, amely cikkeknek semmi néven nevezendő közük sincs az ország külpolitikájához, gazdasági vagy honvédelmi érdekeihez, és a miniszterelnök úr ezekre a bizonyítékokra 271. ülése 194-2 június 24-én, szerdán. Í5l egyáltalában nem válaszolt. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ha a cenzúra valami olyant hagy bent véletlenül valamelyik újságban, ami nem tetszik a kormányzatnak, valamelyik miniszternek, vagy valamelyik érdekeltség. nek, akkor az illető cenzorral szemben a felelősségrevonást alkalmazzák. Van olyan, akit eltávolítottak, van olyan, akit megdorgáltak. Például, ha egy cenzor véletlenül Kacsóh Bálint nyugalmazott államtitkár úr nevét benne hagyja egy cikkben, vagy az ő ügyével kapcsolatban egy mondatot benne hagy egy cikkben, akkor súlyosan felelősségrevonják az illetőt, arról ellenben még sohasem hallottunk, hogy egy olyan cenzorral szemben gyakorol, ták volna a felelősségrevonást, aki a fennálló törvényes rendelkezésekkel tökéletesen szöges ellentétben olyan cikket húz ki, amelyet a fennálló törvények alapján kihúzni nem lehet. Márpedig az osztó igazság és a miniszteri felelősség helyes alkalmazása megkívánja, hogy a miniszter őrködjék a törvények betartásán, és az a.zokat pozitív vagy negatív irányban megszegőt egyformán részesítse felelősségrevonásban. •; T. Ház! Nem tudunk megnyugodni ebben, és nem okoskodás $s zavartkeltés részünkről, hogy a cenzúrát ismételten idehozzuk. Én már bátor voltam mondani azt, hogy ha összeállítanánk azokat a cikkeket, amelyeket a cenzúra kihúz, akkor borzalmas perspektíva nyílnék az emberek szeme elé; mi aggódunk és félünk attól, hogy az a sok elnyomott dolog, ami nem jutott nyilvánosság elé á cenzúra helytelen és törvényellenes kezelése miatt, parázsként izzik a lelkekben, és egyszerre csak lángra fog lobbanni akkor, amikor világos lesz a tudat, hogy itt olyan dolgok történnek, amelyeknek nyilvánosságra jutása esetén fel tétlenül törvényes megtorlások következnének be. Nem látjuk be, hogy egyes bűnügyeknél ne lehessen közölni az ott történteket, holott a közvéleménynek nem elegendő azt tudni, hogy X Y-t egyévi börtönre vagy fogházra ítélték, hanem azt i® tudnia kell, hogy miért ítélték el. Maga a közlés önmagában véve nem rettent el a bűnözéstől, hanem az statuál elrettentő példát, ha az emberek látják, hogy miért kapta az illető a büntetést. T. Ház! A múlt héten interpelláltam a Magyar Légiforgalmi Rt. pilótáinak ügyében. A Ház osztatlan figyelennrnel kísérte. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Osztatlan felháborodása!) Politikamentes interpelláció volt ez. Egy olyan esetet hoztam elő, amely sürgős intézkedést igényelt volna, és hivatalosan meg van állapítva, hogy semmi köze sincs a katonai ügyekhez, nem katonai ügy, a magyar polgári repülés ügye, és Jiogy közérdek ennek az > ügynek rendezése. Mégis mi történt? A Nemzetőrben, a mi pártunk saját lapjában az első betűtől az utolsóig kihúzták a cikket. (Maróthy Károly: Nahát!) A többi újságok kSzül egy-kettőben néhány mondatot engedtek. Ez is lehetetlen. Az egyiknek szabad néhány mondatot írni, saját pártunk lapjának egy betűt feem szabad írni. Engedelmet kérek, a miniszterelnök úrnak ezt látnia kell, és ha ezt látja, akkor mégis intézkednie kell, nem intézheti el válaszként egy általános mondattal az ügyet és nem mondhatja azt, hogy: »Mi az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdasági érdekeire vigyázunk és ennek megfelelően cenzúrázunk.« Dehogy kérem, szó sincs
