Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

Az országgyűlés képviselőházának megvásárolt gyárat, illetőleg annak csupasz i'alait hajlandók lettek volna kerek egymillió pengőért a nagykőrösi termelők inendelkeze­sére bocsátani. (Zaj.) Még azt sem voltak hajlandók pontosan körvonalazni, hogy mit akarnak adni ezért az egymillió pengőért, azonban később a köz­ségi takarékpénztár igazgatóságának több­ízben történt megkeresésére azt a felvilágosí­tást adták, hogy természetesen a falak és a telek, valamint a régi gépek ebben az árban benne vannak, ellenben minden egyéb, amit ők átvettek a Vitamin-tói, illetőleg az Alföldi Konzervipar Bt.-tól, nemszólva a több mint másfélmillió pengő értékű féligkészgyártmány­ról, félkonzervekről, és így tovább, amit a Gschwindt és a Weiss Manfréd maguk között osztottak szét és. dolgoztak fel, nincs benne ebben az árban, tehát a puszta falakat és egy­két régi öreg, kihasznált gépet lettek volna hajlandók egymillió pengőért felajánlani a nagykőrösi termelőknek. íAz elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Kérdezem, hogy ha a Weiss Manfréd és a Gschwindt Rt.-nak 6—8 héttel később pontosan 900.000 pengővel többet ért az az ipari üzem. illetőleg annak falai és néhány ócska gép, mint amennyit ért néhány héttel ezelőtt, ami­kor a pompás felszereléssel a hatalmas üze­met átvették, vájjon miért nem ezután a tény­leges érték utá»n fizették meg az átírási illeté­ket? Azi üzem értéke legalább 2—2.5 millió pengő, felmerül tehát a jogos kérdés a mi ré­szünkről, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy az átírási illetéket a vezérektől telefonon kapott utasításra történt bevallásban és a ki­állított vagyoni bizonyítványban szereplő 95.000 pengő után fizették ki, ha ők maguk sem ezt tartották az ingatlan, a gyár és a felszere­lés eredeti értékének. Nyilvánvaló, hogy egy egészen súlyos eset­tel állunk szemben, ahol az államkincstárt súlyosan megkárosították, mert a rendkívüli előgyakorlattal rendelkező, a részvénytársasá­gok berkeiben előiskolázott igazgatók és ve­zérigazgatók, félrevezetve az adóhivatalokat, valótlan értékbevallást nyújtottak be a nagy; körösi magyar királyi adóhivatalnak. (Palló Imre: Az állam ennyiért vegye meg tőlükl) Ha Nagykőrösön, vagy bárhol az ország­ban egy családi osztálynál két hold ingatlan, vagy egy nyomorult kis ház gazdát cserél, és ha az értékbevallásoknál a # forgalmi értéknél alacsonyabbra szabják az érdekeltek az árat az illeték kiszabásánál, a királyi adóhivatal hivatalból a forgalmi értéket veszi figye­lembe. Hogyan van az v hogy amikor a nagy­kőrösi Vitamint konkurrensei megvették, nem a forgalmi értéknek megfelelő, hanem a rész­vénytársaság által bevallott értéket vette az adóhivatal figyelembe. (Rajniss Ferenc: Ex­territoriális jogot élvez!) Tiszteletteljes kérésem, hogy nézzék meg az idevonatkozó iratokat, szerezzék be azokat az interpellációmban megnevezett miniszter urak, a legszigorúbb vizsgálatot indítsák meg és példásan büntessék meg az osztó igazság elve alapján mindazokat, (Élénk helyeslés.) akik a nagykőrösi konzervipari egykezet­ilyen illetékmachinációval tették lehetővé, és akik ilyen reménység elé állították a nagy­kőrösi zöldség- és gyümölcstermelő gazdatár­sadalmat. Ilyen üzleti , erkölcsöknek a legsú­271, ülése 194-2 június 24-én, szerdán, 149 lyosabb termelői katasztrófa lehet a követ­kezménye. Az interpellációmban megnevezett minisz­ter urakhoz szóló azzal a kéréssel fejezem be interpellációmat, hogy a legszigorúbb vizsga­latot kérek a gyárat megvásárló részvénytár­sasággal szemben. (Élénk helyeslés a balolda­lon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a pénzügyi és a földmívelésügyi miniszter urak­nak. Következik Polonkay Tivadar képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olva s sa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz az Er­dővidék közegészségügyi állapotainak javí­tása érdtekében. Van-e tudomása a miniszter úrnak az er­dővidéki egészségügyi állapotokról? Hajlandó-e a miniszter úr az egészségügy javítása érdekében Erdővidék központjában, Baróton egy tüdőbeteg-szanatóriumot épít­tetni és szülőotthont létesíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Polonkay Tivadar: T. Ház! Amikor az el­múlt hét folyamán a miniszterelnök úr a kor­mány több tagjával és magas kíséretével be­járta a Székelyföldet, Udvarhely és Három­szék vármegye határán Bárót község előtt Erdővidék népe határtalan lelkesedéssel fo­gadta. Egy diadalkapu előtt vártuk és üdvö­zöltük a miniszterelnököt és kíséretét, és mindannyian gyönyörködve állottak meg az előtt a diadalkapu előtt. (Zaj a széhőbalolda­lon.) Annyira, hogy a miniszterelnök úr an­nak tervezőjét — egy baróti, egyszerű ruhába öltözött iparosmestert — maga elé hivatta és kézfogással tüntette ki. (K'rancz Raymund: Nagyszerű. — Zaj.) Mélyen meghatott bennün­ket, őszintén mondom, ez a jelenet: a magyar miniszterelnöknek és egy egyszerű ruhába öl­tözött iparosembernek a kézfogása, (Kranez Raymund: Ilyen még nem történt!) Elnök: Krancz Rajmund képviselő urat kérem, hogy ismételt közbeszólásaival ne za­varja a szónokot. Polonkay Tivadar: Amikor a miniszterel­nök úr elismerte ennek az egyszerű ember­nek zseniális tervező tehetségét és kézfogással tüntette ki, nem tudom, hogy miért ne hasson ez meg bennünket, akik ezt igazán Szívvel és lélekkel szemléltük. De szépséges is volt ez á diadalkapu. Bal­oldalon a középen egy magyar hernádi fehér­ruhás, fehérharisnyás székely legény, karján az ő erdei fejszéje, a jobboldalon ugyancsak a középen egy szintén székelyruhás magyar hernádi székely leány kezében egy kapával, és fent a díszkapu tetején három kicsi angyal, három t székely gyerek kacagott a miniszter­elnök úrra. Én ezeknek a drága székely apró­ságoknak és ezeknek a székely ifjaknak a ne­vében Szólok, akiknek soraiba most egy alat­tomos ellenség, a tüdőgümőkór kezd beszivá­rogni és kezdi szedni a maga áldozatait. Hogy milyen volt az elmúlt román meg­szállás keserves esztendeiben a Székelyföldön a közegészségügyi szolgálat, arról jobb nem beszélni. Ha még a románlakta vidékek nép­egészségügye érdekében tettek is valamit áz úgynevezett hatalmasok, a Székelyfölddel egy­általában nem törődtek, talán tudatosan Ba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom