Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
Az országgyűlés képviselőházának megvásárolt gyárat, illetőleg annak csupasz i'alait hajlandók lettek volna kerek egymillió pengőért a nagykőrösi termelők inendelkezesére bocsátani. (Zaj.) Még azt sem voltak hajlandók pontosan körvonalazni, hogy mit akarnak adni ezért az egymillió pengőért, azonban később a községi takarékpénztár igazgatóságának többízben történt megkeresésére azt a felvilágosítást adták, hogy természetesen a falak és a telek, valamint a régi gépek ebben az árban benne vannak, ellenben minden egyéb, amit ők átvettek a Vitamin-tói, illetőleg az Alföldi Konzervipar Bt.-tól, nemszólva a több mint másfélmillió pengő értékű féligkészgyártmányról, félkonzervekről, és így tovább, amit a Gschwindt és a Weiss Manfréd maguk között osztottak szét és. dolgoztak fel, nincs benne ebben az árban, tehát a puszta falakat és egykét régi öreg, kihasznált gépet lettek volna hajlandók egymillió pengőért felajánlani a nagykőrösi termelőknek. íAz elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Kérdezem, hogy ha a Weiss Manfréd és a Gschwindt Rt.-nak 6—8 héttel később pontosan 900.000 pengővel többet ért az az ipari üzem. illetőleg annak falai és néhány ócska gép, mint amennyit ért néhány héttel ezelőtt, amikor a pompás felszereléssel a hatalmas üzemet átvették, vájjon miért nem ezután a tényleges érték utá»n fizették meg az átírási illetéket? Azi üzem értéke legalább 2—2.5 millió pengő, felmerül tehát a jogos kérdés a mi részünkről, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy az átírási illetéket a vezérektől telefonon kapott utasításra történt bevallásban és a kiállított vagyoni bizonyítványban szereplő 95.000 pengő után fizették ki, ha ők maguk sem ezt tartották az ingatlan, a gyár és a felszerelés eredeti értékének. Nyilvánvaló, hogy egy egészen súlyos esettel állunk szemben, ahol az államkincstárt súlyosan megkárosították, mert a rendkívüli előgyakorlattal rendelkező, a részvénytársaságok berkeiben előiskolázott igazgatók és vezérigazgatók, félrevezetve az adóhivatalokat, valótlan értékbevallást nyújtottak be a nagy; körösi magyar királyi adóhivatalnak. (Palló Imre: Az állam ennyiért vegye meg tőlükl) Ha Nagykőrösön, vagy bárhol az országban egy családi osztálynál két hold ingatlan, vagy egy nyomorult kis ház gazdát cserél, és ha az értékbevallásoknál a # forgalmi értéknél alacsonyabbra szabják az érdekeltek az árat az illeték kiszabásánál, a királyi adóhivatal hivatalból a forgalmi értéket veszi figyelembe. Hogyan van az v hogy amikor a nagykőrösi Vitamint konkurrensei megvették, nem a forgalmi értéknek megfelelő, hanem a részvénytársaság által bevallott értéket vette az adóhivatal figyelembe. (Rajniss Ferenc: Exterritoriális jogot élvez!) Tiszteletteljes kérésem, hogy nézzék meg az idevonatkozó iratokat, szerezzék be azokat az interpellációmban megnevezett miniszter urak, a legszigorúbb vizsgálatot indítsák meg és példásan büntessék meg az osztó igazság elve alapján mindazokat, (Élénk helyeslés.) akik a nagykőrösi konzervipari egykezetilyen illetékmachinációval tették lehetővé, és akik ilyen reménység elé állították a nagykőrösi zöldség- és gyümölcstermelő gazdatársadalmat. Ilyen üzleti , erkölcsöknek a legsú271, ülése 194-2 június 24-én, szerdán, 149 lyosabb termelői katasztrófa lehet a következménye. Az interpellációmban megnevezett miniszter urakhoz szóló azzal a kéréssel fejezem be interpellációmat, hogy a legszigorúbb vizsgalatot kérek a gyárat megvásárló részvénytársasággal szemben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a pénzügyi és a földmívelésügyi miniszter uraknak. Következik Polonkay Tivadar képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olva s sa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz az Erdővidék közegészségügyi állapotainak javítása érdtekében. Van-e tudomása a miniszter úrnak az erdővidéki egészségügyi állapotokról? Hajlandó-e a miniszter úr az egészségügy javítása érdekében Erdővidék központjában, Baróton egy tüdőbeteg-szanatóriumot építtetni és szülőotthont létesíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Polonkay Tivadar: T. Ház! Amikor az elmúlt hét folyamán a miniszterelnök úr a kormány több tagjával és magas kíséretével bejárta a Székelyföldet, Udvarhely és Háromszék vármegye határán Bárót község előtt Erdővidék népe határtalan lelkesedéssel fogadta. Egy diadalkapu előtt vártuk és üdvözöltük a miniszterelnököt és kíséretét, és mindannyian gyönyörködve állottak meg az előtt a diadalkapu előtt. (Zaj a széhőbaloldalon.) Annyira, hogy a miniszterelnök úr annak tervezőjét — egy baróti, egyszerű ruhába öltözött iparosmestert — maga elé hivatta és kézfogással tüntette ki. (K'rancz Raymund: Nagyszerű. — Zaj.) Mélyen meghatott bennünket, őszintén mondom, ez a jelenet: a magyar miniszterelnöknek és egy egyszerű ruhába öltözött iparosembernek a kézfogása, (Kranez Raymund: Ilyen még nem történt!) Elnök: Krancz Rajmund képviselő urat kérem, hogy ismételt közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Polonkay Tivadar: Amikor a miniszterelnök úr elismerte ennek az egyszerű embernek zseniális tervező tehetségét és kézfogással tüntette ki, nem tudom, hogy miért ne hasson ez meg bennünket, akik ezt igazán Szívvel és lélekkel szemléltük. De szépséges is volt ez á diadalkapu. Baloldalon a középen egy magyar hernádi fehérruhás, fehérharisnyás székely legény, karján az ő erdei fejszéje, a jobboldalon ugyancsak a középen egy szintén székelyruhás magyar hernádi székely leány kezében egy kapával, és fent a díszkapu tetején három kicsi angyal, három t székely gyerek kacagott a miniszterelnök úrra. Én ezeknek a drága székely apróságoknak és ezeknek a székely ifjaknak a nevében Szólok, akiknek soraiba most egy alattomos ellenség, a tüdőgümőkór kezd beszivárogni és kezdi szedni a maga áldozatait. Hogy milyen volt az elmúlt román megszállás keserves esztendeiben a Székelyföldön a közegészségügyi szolgálat, arról jobb nem beszélni. Ha még a románlakta vidékek népegészségügye érdekében tettek is valamit áz úgynevezett hatalmasok, a Székelyfölddel egyáltalában nem törődtek, talán tudatosan Ba-
