Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
Az országgyűlés képviselőházának interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »InterpelÍáció a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz a zsidó tulajdonban lévő autók honvédelmi célokra megváltása tárgyában. 1. Van-e akadálya annak, hogy a zsidó tulajdonban lévő autók ugyanúgy megváltássanak, mint a gazdatársadalom tulajdonában lévő lovak? 2. Módjában van-e a miniszter úrnak a megváltási árat kötvényben fizettetni, mint a zsidó tulajdonban lévő földbirtokokkal történik?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. If.i. Tatár Imre: T. Képviselőház! Amilyen helyesnek tartjuk a kormányzati rendszernek azt a ténykedését, hogy honvédelmi célokra a gazdatársadalomtól a lovakat kéiszpénz ellenében váltják meg, ugyanannyira helytelenítjük azt, hogy a zsidók tulajdonában lévő, honvédelmi szolgálatra besorozott autókat pedig használati díj ellenében sorozzák be. Ezt azért is károsnak tartjuk, mert használati díj fejében nagyon sok esetben majdnem olyan nagy összeget fizetnek ki a zsidó autótulajdonosoknak, mintha készpénzzel váltanák meg az autót. (Börcs János: Valamiből élniök kell szegényeknek!) Itt nem állja meg a helyét az az állítás, hogy ezt azért szükséges így cselekedni, mert az autó sokkal romlisikonyabb tárgy, mint a ló, (Rajniss Ferenc: Attól függ, hol ütik meg! — Derültség.) mert hiszen a tulajdonos részére való visszajuttatás előtt az autókat úgyis mind generáljavítás alá bocsátja a honvédség, tehát a honvédkincstárnak úgyis tetemes összegbe kerül azoknak az autóknak a kijavítása, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaioldalon.) Nem tudom tehát megérteni azt, hogy miért kell a koirmányzati rendszer által itt is előny ösebb helyzetbe hozni a zsidókat, mint a magyarságot. Mert határozottan állítom, hogy ez így történik. Éppen ezért, mert ezt az intézkedést hibásnak látom, kérnem kell a honvédelmi miniszter^ urat, hogy változtassa meg ezt a sorozási eljárást és a zsidóktól az autókat készpénzmegváltás ellenében sorozza be, de itt meg kell jegyeznem, hogy az árakat nem a mai konjunkturális árak alapján kell kiszámítani, hanem figyelembe kell venni az autók elhasználtsági állapotát és az 1939 augusztus 26-án érvényben volt árakat. (Csizmadia András: Ügy, mint a lovaknál!) Kötelességemnek tartom mjéig felhívni a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra, hogy a megváltást szenvedő zsidóknak az autók árát ne fizessék ki, hanem ezeket az összege ket ugyanúgy zárolt számlára fizessék be, mint ahogyan ez a zsidó föld-törvényjavaslat kereteiben történik. Annál is inkább merem ezt kérni és annál is inkább állítom, hogy ez helyes, mert hiszen ezek az autók úgysem kenyérkereseti tárgyai a zsidóknak, hanem legtöbb esetben luxustárgyak, tehát nem lehet azt állítani, hogy ha a zsidóknak nem fizetik ki az autók árát készpénzben, akkor a zsidóság ßhen fog halni. T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban nem mulaszthatom el felhívni a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra is, hogy teremtsen 271. ülése 19 U2, június 2U-én, szerdán, 143 egyszer már végre tabula rasa-t a zsidó tulajdonban és használatban lévő telefonok és, rádiók tekintetében is. Elnök: Kérem, képviselő úr, ez a kívánsafc nem tartozik a bejegyzett interpelláció tárgyához. (Rajniss Ferenc: De jó!) Szíveskedjék erről majd más interpellációt bejegyezni. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Az elmondottakat azért tartottam szükségesnek idehozni, mert hiszen nem egy-két olyan autóról van szó, amelyeket most a honvédelmi miniszter úr rendelete alapján a honvédség szolgálatára sorozás útján igénybevesznek, tehát nem egy-kétezer pengőről van szó, amit kifizetnek olyan társadalmi rétegek számára, amelyek ezt nem érdemlik meg. Éppen ezért ismételten kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a zsidóktól való autósorozásokat készpénz-megváltási díj ellenében eszközölje, de a megváltást szenvedett zsidóknak az autók árát ne fizessék ki. hanem ezeket az összegeket zárolt számlára fizessék be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,). Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a honvédelmi miniszter úrnak. Következik Bartha Ignác képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és_ közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felöl vasniÁrvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy az erdélyi magyar érettségizett női tisztviselők besorozásuk alkalmával szerzett jogaiknak mellőzésével tisztviselői besorozás helyett csupán MÁV segédtiszti beosztást kaptak? Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr arra, hogy a fenti sérelmet megszüntessük és az érettségizett magyar nőket a szerzett jogok elismerésével tisztviselőkként sorozza be?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bartha Ignác: T. Képviselőház! (HalljukJ Halljuk!) A kérdés, amelyet a Ház elé hoztam, nem annyira gyakorlati, mint inkább elvi szempontból bir jelentőséggel. Mindössze 15 vagy 16 érettségizett magyar nőről van szó, akiket a Máv. a Cfr.-től vett át és akiket besorozásuk alkalmával az a sérelem ért, hogy a tisztviselői státusból a segédtiszti státusba sorozták be őket. Nevezetesen a Ofr. szabályzata szerint az alkalmazottakat négy csoportba osztották be: az elsőbe tartoztak a főiskolai végzettségűek, a másodikba az érettségizettek, a harmadikba a négy középiskolások, a negyedikbe pedig az elemi iskolai végzettségűek. Az első csoport, béliek a X. fizetési osztály 3. fokozatába kerültek be, ebbe az osztályba sorozták be a főiskolásokat, a második csoportbeliek, azaz az érettségizettek a XI. fizetési osztály 3. fokozatába kerültek, mint kezdő fizetési fokozatba. A románoknál két évi várakozás után léptek elő automatikusan a tisztviselők az egyik fizetési fokozatból a másikba. Természetesen ahhoz, hogy valaki a Cfr-nél automatikusan előléphessen, jó románnak kellett lennie, márpedig ez a 15—16 magyar tisztviselőnő nem lehetett jó román (Ügy van!) ezek megmaradtak magyaroknak, előléptetésük tehát elmardt. A kérdéses tisztviselő1 nők megmozdultak, jobbra-balra kilincseltek,