Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
132 Az országgyűlés képviselőházának séhez vezet, és az új Európába való beilleszkedésünket lehetővé teszi. T. Ház! Ha rátérek ennek a felhatalma zási törvénynek gazdasági részére és a mimkásproblémákra, akkor meg kell emlékeznem a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor elmondott beszédéről, amelyben az organikus árszintről beszélt. Az organikus árszint, amely csizmavaluta és búzavaluta akarna lenni, még ma is csak a parlamenti viták tárgya, még ma is csak papiron van meg. Én a kormány politikáját ezek után úgy tudom megítélni, hogy: lassan járj és gyakran ülj le, mert addig történik majd valami csoda, amíg ülve pihensz. Amikor a kormányzat működését bírálom, amihez törvényadta jogom van és kötelességem a népi tömegek felé, akkor nem szabad megfeledkeznem arról, hogy a magyar paraszti és # dolgozó tömegeknek milyen szomorú éleiszintJe van itt az országban. Kulturális és szociális helyzetük semmivel sem javult, sőt évről-évre rosszabbodott, mert a kormány sohasem tette meg kötelességét és sohasem hatott oda, hogy ezek a kérdések egyszer likvidáltassanak. Számolok ennél a kérdésnél azzal is. hogy ina háború van, ez a háború a mi háborúnk is, nbtmu győznünk kell és ezért mindenkinek a legnagyobb áldozatot kell szellemi, t fizikai, anyagi téren meghoznia. Meg kell állapítanom, hogy a terhet ezideig mindig csak a nincstelen paraszt és a dolgozó tömegek vállaira rakták és mindig az viselte az áldozatokat, aki a bölcsőtől a koporsóig cipelte magával ezt a terhet. A legégetőbb probléma a magyar földbirtokkérdés, a magyar paraszti tömegek földdel való kielégítése. Ennek megoldása most már halasztást nem tűr. Ha helyünket magvar és európai szempontból meg akarjuk állni, akkor ezt a földbirtokkérdést, amely tulajdonképpen a nemzet gazdasági és katonai erejét jelenti, minden további nélkül meg kell oldanunk. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a házhelyakció megfeneklett. A földbirtokkérdés megoldása még be sem fejeződött és a zsidóbirtokokat máris úgy széttrancsírozzák, hogy illetéktelenek kezébe kerülnek. Pedig, amikor a földmívelésügyi miniszter felszólalt a zsidók mező- és erdőbirtokainak kisajátításáról szóló törvényjavaslat vitájában, azt mondotta, hogy a földbirtokkérdést teljesen protekeiómentesen fogja megoldani. Ezzel szemben az egész országból kapjuk a leveleket, a panaszokat, hogy hol egy aktív, hol egy nyugdíjas kegyelmes vagy méltóságos úr máris földet kapott a zsidóbirtokokból. Ezzel a ténykedéssel azt fogjuk elérni, hogy a magyar paraszt tömegek földéhsége megint csak nem lesz kielégítve. A frontról hazatérő katonaság megcsalatya érzi majd magát, mert amikor elbúcsúztatták, igézetet kapott, hogy szebb, boldogabb hazába fog hazatérni és a paraszti tömegek elégedetlensége óriási kellemetlenséget fog zúdítani a kormány »nyakába. Akkor kell majd újra a zsidó földbirtokok kérdését elővennie és tárgyalnia a képviselőháznak, és amikor már a termelést kellene folytatni, amikor Európa gyümölcsöskertjét és legtökéletesebb mezőgazdasági államát kellene kiépítenünk, akkor még mindig a földkérdéssel fogunk bajlakodni és azon fogunk rágódni, hogy kinek mekkora inadrágszíjparcellát vagy koporsóparcellát adjunk ebből a földből. Meg kell oldani ezt a kérdést, eDnek megoldása nem tűr halasztást, el kell 271. ülése 194-2 június 24-én, szerdán. intézni ezt az évszázados pert, hogy földhöa juthasson a magyar paraszt. Mert a magyar föld csakis a magyar paraszté lehet, aki meg munkálja, megműveli, él rajta, termékennyé teszi. Azé a paraszté legyen a föld, aki véreitékes munkájával termékennyé teszi, aki vérével megvédi, aki termelésével emeli a nem zet gazdasági erejét, jövedelmét pedig beat az országban költi el, nem úgy, mint a zsidók, akik kisíbolják a pénzt, vagy akik Biarritzban, Montecarloban és egyéb ilyen helyeken kártyázzák el vagyonukat. A pénzügyminiszter úr a pénzügyi tárca költségvetésének tágyalása, során mondott beszédében elismerte, hogy az ipari munkásság helyzete súlyos, rossz. Ezt elismerte, de a másik oldalon már belebókolt a paraszti tömegekbe, amikor azt mondotta, hogy az 50—-100 holdasoknak viszont már kevésbbé rossz a helyzetük, mert portékájukat el tudják adni. Ez igaz, de megfeledkezett a pénzügyminiszter úr azokról a paraszti tömegekről, amelyek millió számra élnek az országban föld nélkül, nincstelenül, éhezve. Ezekre nem gondolt a miniszter úr. De kérdem az igen t. Képviselőházat, mitörtént azóta, hogy a pénzügyminbz ter úr elismerte az ipari munkásság rossz és tarthatatlan helyzetét? Az árstop-, a bérstopelmélet megbukott. Mire a munkás végre kézhezkapta azt a sokat vitatott 30% os béremelést. akkorra egyes közszükségleti cikkek ára 300%kal is emelkedett; van olyan, axnelynek árát már csak csillagászati számokkal lehet mérni, olyan magasra szökött egyes cikkek ára. Itt megint csak azt kell mondanom, hogy háborúban vagyunk és mindenkinek áldozatot kell hozni. Mindenkinek egyformán, mert csak így tudunk eredményt elérni, csak így tudjuk önvédelmi harcunkat megvívni, amellyel esetleg vissza tudjtik állítani Nagymagyarorszá'jot. a szentistváni birodalmat, ha ni nem késünk vele. Igen helyesen mondotta Németh Andor képviselőtársam, hogyha valamiből, valamilyen cikkből nincs, akkor senkinek se legyen. Ezzel szemben mi a helyzetf A vékonypénzű tisztviselőnek, a kiskeresetű dolgozónak csak az jut, amit a jegybe kap, amit a jegyre megállapított a kormány. A nagyfizetésű és a nagy pénzekkel rendelkező zsidó nagytőkések és pénzmágnások azonban ma is duskálkodnak a jólétben. A fekete áruk kereskedelme virágzik, a, zsidóknál minden mennyiségben tárolva van nak a fekete áruk, tiltott áruk is, amilyen például a lugkő. A lugkő forgalombahozatalát eltiltották, a falusi nép nem vásárolhatja, bár nagyon üdvös volna, hogy megkapja a lugkövet és szappant tudjon főzni elhullott álla tainak zsírjából, mert a falu el van piszko. sodva, tetvesedve. hiszen nem tud szappanhoz és egyéb tisztítószerhez hozzájutni. Ezzel tehei mentesítenénk a szappanipart, amely úgyis nehézségekkel küzd, amikor nincs olaja és egyéb nyersanyaga, az olajosmagvak termelése ugyanis csak most kezdődött meg. Ha ezt a lugkövet, amelyet hét pengőért árulnak zugforgalomban a zsidók, a falu megkapná, egészen más helyzet adódnék. Megjegyzem, azon a címen, hogy ez veszélyes, eltilthatnók a szakácsnőt a főzéstől is, mert egy évben vagy életében egyszer leforrázta a kezét. Ez is veszélyes dolog, ami azt illeti. Ilyenformán áll a dolog a lugkővel. A lugkövet hét pengőért, a vajat tizenöt pengőért lehet kapni, amikor öt pengő kilencven fillér a vaj maximális ára,
