Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

112 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1942 június 2S-án

y kedden. Ion; Vágyálom! — Horváth Ferenc: Húsban isí A csirkét, kacsát, libát illetően?) Ismét felteszem a kérdést, hogy a. nrunkával kenyeret kereső emberek közül hány tudja megfizetni a mai 15 pengős vajat, hány tudja megfizetni az 1 pengős burgonyát? Sőt a közelmúltban, rövid egy-két héttel ezelőtt, még 1.20—1.30 pengő is volt a burgonya! Azt hiszem, ezak közismert adatok és így nem követek ei indiszkréciót, ha ezekre felhívom a t. Ház figyelmét. Hányan tudják megfizetni az 1 pengős tejet és a 6 pengős tojást? Amikor a tojás hatósági ára 3.20 pengő, 5.50—6.00 pengőn alul nem lehet tojást kapni. Vájjon, kik azok. akik ezt meg tudják fizetni? Ismét csak azt kérdezhetem, nem tudja-e megtalálni a kormány a lehetőséget arra, hogy ezeket a raktárakat egyszer már kiemelje, felderítse? És ismét azt mondom, hogy ha a kormány és szervei nem elég erősek ennek a munkának az elvégzéséhez. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) akkor tessék sorompóba állítani a magyar népet: minden becsületesen dolgozó és hazáját szerető magyar ember nagyon szívesen odaáll ebbe a munkába és segédkezik a kormánynak. (Hokky Károly: Segítjük mindnyájan!) Ha pedig ezek után ezt előttünk ismeretlen erők akadályozzák meg valamely oknál fogva, akkor a kormány vonja le ennek konzekvenciáit A munkásság ellátásával kapcsolatban meg egy kérdéssel kell foglalkoznunk, éspedig a nehéz testi munkásoknak rendeletileg szabályozott pótjegyével. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem merem feltételezni, hogy abban a bizottságban vagy más szervben, amely ezt a rendeletet kiadta, egyetlen egy szakember is ott ült volna, mert ha egyetlen egy szakember ült volna ott, akkor ilyen egészen komikusan ható rendelkezések nem láthattak volna napvilágot a rendeletben, mint amilyenek benne vannak. Tudom, hogy képviselőtársaim közül gyakorlati alapon kevesen láttak még gyárakat, műhelyeket, — ismétlem: gyakorlati alapon — felteszem azonban azt a kérdést, vaj jon milyen alapon bírálták el azt, hogy ki a nehéz testi munkás és ki a könnyű testi munkás. Arravonatkozólag, hogy ebben a rendeletben miként vannak ezek összeszedve, legyen szabad egy pár példát felsorolnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A rendelet értelmében az ács nehéz testi munkás, az asztalos nem nehéz testi munkás. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Aki már látott asztalost egész nap gyalulni vagy egész nap fürészelni, annnak megítélésére bízom, vájjon ez nehéz testi munka-e vagy nem nehéz testi munka. (Ra jniss Ferenc: Ugy látszik, a gerenda súlya szerint megy!) Teljesen így van, a gerenda súlya szerint. Erre majd később visszatérek, de most áttérek egy másik szakmára, arra, hogy miként bírálja el a rendelet a lakatos és a lakatos közötti különbséget, hogy t. i. melyik lakatos nehéz testi munkás és melyik nem nehéz testi munkás. Errevonatkozólag a rendelet azt mondja, hogy a nagy munkadarabokkal dolgozó lakatosnak jár a kenyerpótjegy, a könnyű munkadarabokkal dolgozó lakatosnak pedig nem jár a kenyépótjegy, mert az nem nehéz testi munkás. Azt urat, aki ezt a rendeletet ilyenformán tető alá hozta, nagyon szeretném odaállítani egy félkilós kalapácsot emelgető »könnyű« lakatosnak, lemezmunkát végző lakatosnak, hogy egész nap szögecseljen (Derültség a szélsőbaloldalon.) és utána tisztelettel megkérdezném tőle: vájjon könnyű munka-e ez a, szegecselés vagy nehéz, tehát ez könnyű lakatosmunka vagy nehéz? Talán a legvisszásabb azonban, hogy a vasbransnál maradjak, — legyen szabad ezt a kitejezest használnom — az esztergályos és esztergályos közötti különbségtétel. T. i. vannak esztergályosok, akik nagy padokon dolgoznak es vannak, akik kicsi padokon dolgoznak; vases f emesztergályosokról beszélek. A rendelet bölcsen azt mondja, hogy a nagy padokon, nagy munkadarabokkal dolgozó esztergályos nehéz testi munkás, a közép- és kis padokon dolgozó esztergályos vagy pedig a revolverpadon dolgozó esztergályos könnyű testi munkás és nem 3ar neki a pótjegy. (Zsámboki Pál: Holott fordítva van!) Legyen szabad egy-két példával megvilágítanom, hogy van ez a gyakorlatban. &SY nagy padon dolgozó esztergályosnak azt a tóbbmetermázsás munkadarabot a daru odahozza az esztergapadra, ott felfogja, azután beállítja az esztergakést és ezzel megindul a gep, az esztergályos pedig szépen ott áll vagy sétál az esztergapad mellett és figyel, hogy valami baj ne történjék. (Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Ez nehéz testi munkás a rendelet szerint. Egy kisebb padon vagy egy revolver padon dolgozó esztergályos azonban, akiről csurog a veríték és aki a 15—20 kilós munkadarabot maga emeli a padra, a rendelet értelmében könnyű testi munkás. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Vagy van szakértelem vagy nines!) Ez a szakszerűség megcsúfolása. Vájjon miért nem jut el a kormány odáig, hogy az ilyen bizottságokba szakembert hívjon meg vagy kérdezzen meg szakembert. helyes-e ez vagy nem helyes. Én nem követelhetem azt, hogy ezekbe a bizottságokba mindenütt esztergályosok vagy lakatosok üljenek, de tessék megkérdezni ezeket. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan még meg kell említenem azt, vájjon a közellátás terén miért az egyes vállalatokra és miért csak egyes vállalatokra bízzák a náluk alkalmazott munkások ellátását? Ismét csak fel kell tennem a kérdést, vájjon a közép hadiüzem, vagy a kis hadiüzem munkásainak ellátása nem any•uyira fontos, mint a nagy hadiüzem munkásainak ellátása? Nem akarok másról beszélni, csak az egyenlő feltételek mellett dolgozó, egyenlő fontosságú hadiüzemek munkásainak ellátásáról. A Weiss Manfréd-gyár, vagy egy másik üzem, amelynek jó összeköttetései vaunak és hatalmas tőke áll rendelkezésére, megkapja a lehetőséget, hogy vidéken bizonyos közszükségleti cikkeket beszerezzen, sokszor messze a hatósági ár felett. (Ügy van! a szélső. baloldalon.) Egészen helyesnek tartom, hogy a munkásait igyekszik ellátni. De vájjon miért büntetik azt a kisebb üzemben dolgozó munkást azzal, hogy feleségének órákig kell állnia az egyes üzletek előtt, hogy valamit kaphasson, mert az a tőkeszegényebb kisebb gyár, kisebb vállalat nem tudja a beszerzést elvégezni. Tisztelettel kérnék 20 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdezem, t. Ház, méltóztatnak-e a beszédidő 20 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Lill János: T. Ház! Ismét fel kell tennem azt a kérdést, vájjon nem egyenlő fontosságú-e az egyik hadiüzem és a másik hadiüzem a háború folytatásának szempontjából? Ha