Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
104 Az országgyűlés képviselőházának gyem. Mert mi nemzeti szocialisták tisztában vagyunk azzal, hogy ma többet kell termelni, mint tavaly, vagy tavalyelőtt; ma dolgozni, építeni kell, mert aki nem dolgozik, nem épít, hanem csak rombol, pusztít, vagy mérgez, az hazaáruló és éppen ezért elősorban mi, akik ezt az eszmét hirdetjük, tartjuk kötelességünknek, hogy a hatóságot ebben a munkájában minden erőnkkel támogassuk. T. Ház! Ha már felhatalmazásról és a bizalom megadásáról van szó, akkor legyen szabad megmondanom azt, hogy többek között miért nincs bizalmunk. Ma az 1940:1V. te. és ennek végrehajtási utasítása, a 99.000/1941. sz. földmívelésügyi miniszteri rendelet előírja a házhelyakcó létesítését minden községben (Börcs János: Ez sehogy sincs!) és előírja a szabályokat, hogyan lehet házhelyhez jutni. Járom az országot és városokban, falvakban azt hallom, "hogy sok helyen olyan időben hirdették ki ezt, — mert kihirdették a legtöbb helyen — amikor éppen aratás ideje volt, s amikor néhány gyermeken, süketen, vagy aggon kívül senki sem volt a faluban. A szegény nincstelen emberek elmentek a jegyző úrhoz és megkérdezték: kérem, nálunk nem lesz házhely akció 1 ? Azzal utasították el őket, hogy a falu határában nincs zsidó birtok. Ismerjük ezeket a közigazgatási bajokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a végrehajtás e módját a földmívelésügyi miniszter úr rendelte el, mert távol áll tőlem mindennemű gyanúsítás de az élet, a gyakorlat, a szép elgondolásokkal szemben egészen mást mutat. A földmívelésügyi miniszter úr nemcsak itt a Házban és az egyes bizottságokban, hanem más beszédeiben is ismételten kijelentette, hogy a házhelyakciót minden más földbirtokkérdés mellett soronkívül meg óhajtja csinálni és szervezni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De mikor?) Ezzel szemben mi történik most? Milyen például ennek a végrehajtása a sárbogárdi járásban? Most, amikor van egy 1940 :IV. te. és van egy 99.000/1941.. sz. földmívelésügyi miniszteri rendelet, akkor a sárbogárdi járásban idősb. Czeiner János 68 éves napszámos, sárszentmiklósi lakost rendőri felügyelet alá helyezik, később pedig internálótáborba küldik. Miért? Azért, mert a sárbogárdi főszolgabíró úr kihallgatás alkalmával tényképpn állapítja meg, hogy Sárszentmiklós területén a házhely- és földigénylőket házról-házra járva összeírta. Miért? Ez márciusban volt, mert addig ott még házhelyakció nem indult meg. A törvény, illetve a végrehajtási utasítás már tavaly májusban jelent meg, de az idén márciusban még mindig nem történt semmi, tehát ezek a szegény nincstelenek keresték az utat és tudták azt, hogy a miniszter maga intézkedett is aziránt, hogy amennyiben ezt hivatalosan nem kezdeményeznék, akkor bizonyos számú kérelmező kérvényt adhat be a földmívelésügyi miniszterhez és ő elrendeli a házhelyakció megvalósítását. A főszolgabíró azért, mert errea törvényben és miniszteri rendeletben engedélyezett, sőt elrendelt dologra Czeiner a község lakosainak, szegényeinek figyelmét fel merte hívni, továbbá mert megállapítja róla még azt is, bogy ebbe a tevékenységébe másokat is belevont és alaposan feltételezhető, habár a 'kihallgatás folyamán ez nem is nyert beigazolást, hogy idősb Czeiner János az összeírás alkalmával a jelenlegi birtokállapot radikális megváltoztatására vonatkozó kijelentéseket is tett. — internálását rendelte el. 270, ülése 19J+2 június 23-án, kedden. Ezért nem teszem a földmívelésügyi miniszter urat felelőssé. Ezt csak azért hozom Tel, 'hogy lássuk a magyar életet, hogyan néz ki egy jószándékú törvény végrehajtása kint a faluban, a magyar életben. Számtalan ilyen példát hozhatnék a t. Ház elé, azonban nem akarom az időt ezzel igénybevenni. Egyet azonban ne felejtsünk el és esi nagyon fontos az: hoigy mindenféle propagandának, mindenféle programelgondoilásnak legjobb fegyvere maga az igazság, a tények, a tettek, mert ha ezek az intézkedések, a törvény és a miniszteri rendeletek megjelentek, nkkoir feltétlenül, Iszükség lenne arrla, bogy ezeket drákói szigorral végre is hajtsák. Ha a földmívelésügyi miniszter úrban megvan a jó szánd ék, akkor nagyon kérem, hasson oda minden erejével, hogy ez a jószándék a legutolsó kis falusi közigazgatás minden részében kivétel nélkül érvényeisüljön, mert ezzel tudnak csak propagandát és eredményeket elérni. Ha már propagandáról beszélünk, rá kell térnem arra, hogy három esztendő alatt összesen négyszer hoztam költségvetési tárgyalás alkalmával s külön interpellációban is a Ház ülé a szennyirodalom megsemmisítését és (kidobását a magyar életből. A t. Ház elé tártam konkrét esetekot, ahol fiatal gyermekek azért követtek el rablógyilkosságot, betöréseket, mert 10 filléres rémregényeket olvasnak. Bíj rói kihallgatáson vallották, hogy négy-hat elemit végeztem, rémregónyeket olvastam. Számtalan bűncselekmény, gyilkosság és erkölcstelenség indult el ebből a forrásból, amely a magyar nemzet ifjúságának épülésére, életére egyáltalában nem lehet hasznos. Ezzel szemben ezen a téren mind a mai napig még semmi komoly intézkedést nem láttam, összq kellene gyűjteni és máglyán elégetni azokat a szennyfüzelteket, amelyekben már az első vagy a második oldalon négy, öt emlbert lej gyilkolnak. Kihallgattam két kis gyermek be| szélgetését, amikor az utcai árusmál ilyen tízfilléres szennyfüzetet vásároltak. Azt mondta az egyik a másiknak: ezt vedd meg, Pista, ment itt már az első oldalon három embert lőttek^ le. Nem erre van a magyar ifjúságnak szüksége, hanem hasznos, hazafias, szép dolgokra, kis füzeteeskékre, főleg olcsó füzeteeskékre, mert az a szerencsétlen, keveset tanult fiatal gyerek szeretne tanulni, olvasni, fejlődni. Én már akkor felhívtam erre a figyelmet, hogy szükséges lenne ilyen kis füzetecskéknek, ha kell állami támogatással való kiadása. Legutóbb a propagandaügyi miniszter úrtól kaptunk egy kis füzetecskét, Móra Ferene »Fajtám« című kis füzetét, 24 fillér az ára. Nagyon szép dolgok, magyar dolgok, magyar szív és lélek van benne. Nagyon szeretném, ha éppen az elterjesztése miatt, — mert ma az alacsony órabérek mellett óriási nagy pénz a szegény embernek 24 fillér, — 10 fillérért, vagy 8 fillérért adnák az ilyen füzeteket, vagy éppenséggel ingyen osztanák szét, hogy véget vessenek annak a szennyirodalomnak, amely csak a magyar ifjúság lelkének megméteiyezésére szolgál. (Tauffer Gábor: Nem kell papírt adni a ponyva részére.) Nemcsak én mondom, hanem azóta, hogy a parlamentben mások is többször beszéltek róla, újságcikkek is jelentek meg, legutóbb a felszabadult
