Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-269
Az országgyűlés képviselőházánál baloldalon: Nemzetközi!) — a legtöbbje nemzetközi kommunista volt —, megkapta azokat a szociális intézményeket, nevezzük akár betegbiztosításnak, öregségi biztosításnak vagy rokkantsági biztosításnak. Én itt a képviselőházban annakidején indítványt terjesztettem be, hogy az ipari munkásság szociális biztosításának megoldása után a kormány azonnal terjessze be a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosítási törvényjavaslatát. A képviselőház, Vass József akkori népjóléti miniszter hozzászólása után, egyhangúlag elfogadta ezt az indítványt és úgy határozott, hogy a törvény életbeléptetésétől számított, egy éven belül ez a javaslat is a Ház elé kerül. Ez a javaslat még ma sincs meg. Még ma ijg különbséget teszünk magyar és magyar, munkás és munkás között. Elmondok egy esetet. Bajaszentistvánban volt két munkás, szomszédok voltak. Az egyik bement a bajai gyárba munkásnak, a másik folytatta az Ősi foglalkozást. Jött az infuenzajárvány, a gyárimunkás megbetegedett, s ugyanakkor a szomszédja is s akkor az egyik kegyelemkenyéren tengődött, a másik pedig kapta a táppénzt, az orvosságot és az ingyen orvost. Ha a falusi emberek látják azt az óriási különbséget és ezt az óriási igazságtalanságot, akkor nem csodálkozunk azon, ha enyhén szólva, nyugtalankodni kezdenek. (Böres János: És tódulnak a városba!) Mélyen t. Ház! Sürgősnek tartom tehát, hogy. ezt a kérdést megoldjuk, annál is inkább, mert a mezőgazdasági munkások körében általában az a felfogás uralkodik és terjed napról-napra, hogy a magyar birtokososztály szűkkeblűsége az oka ennek a helyzetnek. Annakidején nem kérdezték meg azt a borbélymestert, hogy bírja-e majd a terhet, tudja-e fizetni az Oti-járulékot, nem kérdezték meg azt a másik iparost sem. Kérdezem, miért most ez a nagy huza-vona! Magam is osztani kezdem azt a véleményt, hogy bizonyos társadalmi osztályok szűkkeblűségén múlik, hogy ez a kérdés ma nem jut megfelelő megoldáshoz. T. Képviselőház ! Ennél a problémánál felvetem a családi bér kérdését. A többgyermekes család feje más ibért érdemel, éppúgy, mint ahogy nagyobb fizetést érdemel a tisztviselő, akinek több gyermeke van, annál, aki gyermektelen, vagy nőtlen tisztviselő. Ez nem igazságtalan. Az állam tartozik tisztességesen megfizetni a tisztviselő munkáját. Véleményem szerint az a tisztességes fizetés, amely a tisztességes álláshoz mért méltó megélhetést (biztosítja annak a tiszviselőnek. Előfordulhatna tehát, hogy egy miniszteri tanácsos összegszerűleg kevesebb jövedelmet kap annak ellenérei, hogy fizetése nagyobb. A fizetésre ugyanis ráépíteném mindig a feleség és a gyermek után járó pótlékot is. Nagyon igazságos és méltányos, ha egy ötgyermekes miniszteri titkár több fizetést kap, mint egy nőtlen miniszteri tanácsos. Ez az álamnak egy krajcárjával sem kerül többe, a ranglétra szempontjából sem sérelmes, mert a miniszteri tanácsos törzsfizetése jóval több, mint a miniszteri titkáré, akinek fizetésére — mint mondottam — ráépítem a gyermekek után járó családi pótlékot. T. Képviselőház! Szó volt ebben a Házban a Parasztszövetségről., Nagy Ferenc képviselőtársam a parasztság felemelése érdekében mozgalmat indított több képviselőtársunkkal pártkülönbségre való tekintet nélkül a Parasztszö269. ülése 1942' június 19-én, pénteken. 89 vétség megalakítása érdekében. Én közbeszólás formájában megkérdeztem, vájjon milyen viszonyban van ez a szövetség a Földmíves Gazdaszövetséggel. A képviselő úr erre azt mondotta, hogy jó viszonyban. A dolog azonban ezzel nincs elintézve, mert két párhuzamosan haladó egyesület áll egymással szemben- Állandóan az erők egyesítéséről beszélünk, a nagy magyar nemzeti egységről s azt látjuk, hogy az egyik szervezet a maga táborába, a Parasztszövetségbe toborozza a tagokat, a másik pedig a másik oldalra. Őszintén megmondom, hogy helyeslem a parasztszövetségi szervezkedésnek politikamentes és a parasztnevelést szolgáló intézkedéseit és célzatát, különösen azért, mert kimondották, hogy ott tag lehet bárki, de vezetőségi tag csak paraszt, csak földmíves kisgazda lehet. Ezt annál is inkább helyeslem, mert a múltban az ilyen agrárszervezkedésnél a legszomorúbb tapasztalatokat szereztem. A konjunktúra intellektuell jei betódultak ezekbe a szervezkedésekbe, magukhoz ragadták a vezetést és eltűntették magát a pártot, magát a szövetséget. Csak a boldogult kisgazdapártra kell gondolnunk» •tirrcL SÍ Ihatvanegynöhány kisgazdaképviselőre, akik ma már csak muzeális alakok, csak a múltban emlékezünk rájuk. Ebbe a pártba olyan elemek jöttek be, amelyek^ talán nem érezték úgy, nem szolgálták azt a célkitűzést, amelyet mi szolgáltunk. Ily, módon ftejmészetesen érdekük volt, hogy eltűnjenek. (Böres János: Beültek az asztaltársaságokba!) T. Képviselőház! A magam részéről azt tartom, hogy az életképesebb szövetség fog boldogulni. Ha a Földmíves Gazdaszövetség nem működik olyan erőteljesen» olyan agilisán, olyan intenziven és olyan buzgósággal, mint a másik, akkor a nagy tömegek úgyis ehhez a Parasztszövetséghez csatlakoznak majd. Nem értem azonban azt : ha itt több életet, több fiatalságot, több lüktető erőt látok, a Parasztszövetség bevonulhatna a Földműves Gazdaszövetségbe, átvehetné annak irányítását és akkor meg lenne oldva a kérdés. Aki nem akar, nem tud, vagy nem bír dolgozni, vagy mellékvágányra akarja vinni a dolgokat, azt úgyis észrevesszük, azt úgysem fogjuk engedni ott érvényesülni. Itt tehát megoldást kell keresnünk. Annál inkább szeretettel üdvözlöm ezt a Parasztszövetséget, mert annak idején, 25 évvel ezelőtt ift, a.képviselőházban, a következőket mondottam (Olvassa): »A magamforma képviselő, akiket agrárkerületek küldtek ide a magyar parlamentbe, tartsák kötelességüknek összetartani, összefogni és itt a magyar parlamentben megteremteni az országos gazdaszövetséget, hogy a földművelés fokozására irányított munkájában pártkülönbség nélkül ott legyünk a kormány mögött — akkor mi, függetlenségiek, kormányon voltunk — akkor is, amikor a plutokrácia az ő hatalmi féltékenységétől és elkapatottságától vezéreltetve arra mer vetemedni, hogy aknákat rakjon annak a miniszternek a széke elé,-akinek volt bátorsága az ő cirkulusaikat egy kissé megzavarni.« . Ez aztán megbukott; megbukott f a partfelfogás. Az akkori munkapárt gyanúperrel elvén, nem tudom mi oknál fogva, elzárkózott és ez csak egyoldalú kívánság maradt a mi oldalunkon, pedig mindenesetre okosabb lett volna ezt már idejekorán megcsinálni, akkor az ország egyetemes agrárérdekeit előbbre vihettük volna, mint így.
