Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-242

52 Az országgyűlés képviselőházának mélye tartott össze, megbomolhat. A naprendszernek is csak egy központja lehet és tartsuk meg magyar naprendszerünknek is az egy központ előnyét. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nagyon szét vagyunk hasogatva politikai felfogás, társadalmi hajainkról alkotott nézetek és a követendő út tekintetében. Egyben azonban egységesek voltunk és vagyunk: a hűségben, a tiszteletben, a ragaszkodásban Kormányzó Urunk személye iránt. (Taps a szélsőbaloldalon.) Az egységes érzelemnek ezt a mértékét senki más nem tudja Magyarországon maga köré tömöríteni és ezt a körülményt most, amikor az eljövendő nehéz hónapokban és években mindennél nagyobb szükségünk van az egységesítő tényezők ápolására és a felfogásbeli különbségek csökkentésére, szintén számításba kell vennünk. Tisztában kell lennünk azzal is, t. Ház, hogy ez a javaslat, bár jogilag, teljes mértékben nyitva hagyja magának az államfői, a kormányzói tiszt majdani betöltésének kérdését, politikailag mégis kihat az utód személyének a megválasztására. Aki az államfői funkciókat már gyakorolta, aki a főméltóságú címet viselte, annak az egyszerű állampolgárok sorába való visszatérése jóformán csak saját egyéni akaratának aktusaként képzelhető el. Ha ez az egyéni elhatározás nem érlelődött meg a kormányzóhelyettes lelkében és ha utódlását akár az államfő, akár a nemzet hivatott képviselői nem kívánják, az ország nyugalmát fenyegető bonyodalmak veszélye idéződik fel. Távolról sem akarom azt mondani, hogy ez így lesz, de a nemzet sorsában döntésre hivatott tényezőknek minden lehetőséget lelkiismereti kötelességük átgondolni és ezt azért említettem meg, hogy rámutassak arra. minő felelősség nehezedik erre az országgyűlésre különösen akkor, ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik és sor kerül a kormányzóhelyettes személyének a megválasztására. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elismerem, t. Ház, és bizonyos mértékig méltányolni tudom mindazokat az indokokat, amelyek az államfői utódlás kérdésének a jelenlegi törvényes szabályozástól eltérő és megnvugtatóbb módon való megoldása mellett szólnak. De. t. Ház, maga az a körülmény, hogy nom egy ilyen rendezés kérdését tárgyaljuk most. arra mutat, hogy ennek ma akadálya van és ez az akadály valószínűleg az, hogy a nemzet teljes konszenzusát aligha lehetne egy fókuszban összpontosítani. Ha pedig így áll az eset. akkor ez a mai lépés még fokozottabb meggondolást igényel, mert hiszen nem tételezhetem fel, hogy az volna a kormány szándéka, hogy a legfonosabb nemzeti funkciók, az államfői funkciók ellátása terén tegyen próbára olyan bizonyára érdemes férfiút, vagy esetleg férfiakat, akik hivatottnak látszanak arra, hogy majdan a saját jogukon lássák el az államfői jogok gyakorlását. Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy az 1937 : XIX. te. a kormányzói jogkör kiterjesztésénél — amint azt az akkor elhangzott parlamenti felszólalások nyilvánvalóvá teszik — különös tekintettel volt Horthy Miklós kormányzó urunk országlásának bölcseségére és eredményeire. E jogkör kiterjesztésével a nemzet mintegy honorálni akarta nagy érdemeit, nyilvánvaló tehát, hogy személyének szánta azt az igen kiterjedt jogkört, amelyet az or242. ülesß 1942 február 10-én, kedden. szággyűlés határozatainak törvényerőre emelkedése tekintetében éppenúgy, mint a felelősségrevonás alóli mentesítésben számára megadott. Értelemszerűen következik, hogy helyes és indokolt volna, ha új kormányzó választása esetén ez a jogkör felülvizsgálat tárgyává tétetnék. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ^ Bármennyire hangsúlyozza is a javaslat, hogy a kormányzóhelyettes a kormányzó helyett és nevében gyakorolja jogkörét, mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy politikai szempontból nehezen képzelhető •el, hogy a kormányzóhelyettes ebben a minőségélben több jogot gyakorolhasson, mint ami esetleg később mint kormányzót a nemzet akarata, szerint megilletné. (USy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ebből pedig az következik, hogy ä kormányzóhelyettesi intézmény létesítése politikailag megkötné a törvényhozás kezét, vagy legalább is megnehezítené akaratának megnyilvánulását abban, az irányban, hogy a kormányzói jogkör revízió tárgyává tétessék. T. Ház! Mindezeknek az indokoknak alapján a javaslatot a maga egészében nem fogadhatom el. Célszerű módosításokat sem tudok javasolni rajta, mert magát az intézményt alapjaiban elhibázottnak tartom. Ennek ellenére néhány részletre fel kell hívnom a figyelmet, mert lehetséges, sőt valószínű, hogy a t. túloldal meg fogja szavazni. Fel kell hívnom a figyelmet mindenekelőtt a választás módjára. Ugyebár, a t. Ház vakv mennyi tagja a befolyásolás, vagy a lelki kényszer látszatát is szeretné elkerülni az ilyen választásnál? A választásnak tehát nyilvánvalóan titkosnak kell leanie* Titkosnak abban az esetben is, ha csak egy jelölt van, mert hiszen igazi tekintélyi alátámasztást a megválasztottnak csak egy ilyen választás ad, különösen akkor, ha a jelölés a parlament részéről történik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért nem tartom időszerűnek, de általánosságban is elhibázottnak látom é« a lelkiismereti szabadság követelményével összeegyeztethetetlennek a közfelkiáltással való megválasztás lehetőségének törvénybeiktatását. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De ugyanebbe az elvbe ütközik szerintem a jelöltajánlás jogának 150 aláíráshoz való kötése is. Az országgyűlésnek €00-on felüli tagja lévén, háromszázegynéhány szavazat jelenti az abszolút többséget. Ennek a szavazatszámnak körülbelül a feléhez kötni az ajánlást, azt jelenti, hogy a választás titkossága tulajdonképpen nem áll fenn. (Ügy van! Ügy vcen! Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A sérthetetlenség és a büntetőjogi védelem tekintetében mindössze arra a megjegyzésre volnék bátor szorítkozni, hogy az 1848:111. te. a királyi családból származó nádor és helytartó sérthetetlenségét is funkciója idejére és magára István nádor személyére korlátozta. A büntetőjogi védelem tekintetében a magam és pártunk részéről semmi észrevételem sincs, csupán gyakorlati büntetőjogászainkat kérném, hogy e kérdés minden lehető implikációját vizsgálják meg. T. Ház! Mindezek után pártszövetségünk nevében a következő nyilatkozatot teszem (olvassa): »A Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetség képviselői mélységes aggodalommal vették tudomásul a kormány-