Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-266

Az országgyűlés képviselőházának 266. ülése 1942. évi június hó 12-én, pénteken, Tasnádi Nagy András és vitéz Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról, és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Németh Andor, Tornyos György, Meskó Zoltán, Deák Imre, Révész László, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Bodor Márton, Johan Béla belügyi államtitkár, mint miniszteri megbízott. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése.' A kormány részéről jelen van : vitéz Keresztes-Fischer Ferenc. (As ülés kezdődik délelőtt 10 óra 9 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Boezonádi Szabó Imre, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Nagy Ferenc, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Incze Antal jegyző urakat kérem fel. Napirend Szerint következik a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény j avaslat folytatólagos tárgyalása, (írom.: 647. sz.) Szólásra következik Németh Andor képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kért. Németh Andor: T. Képviselőház! Pártunk vezérszónoka, Incze Antal képviselőtársam főleg a törvényjavaslat első fejezetéről szólott, én a magam részéről pedig a kórházakra, betegápolás! költségekre és a közgyógySzerellátásra vonatkozó rendelkezésekről szóló második fejezetről szeretnék néhány szót mondani. Az előttem szólott Mátéffy képviselőtársamhoz hasonlóan, a magam részéről is nagyon helyeslem a törvényjavaslatnak a közgyógyszerellátásra, vonatkozó intézkedéseit. A belügyminiszter úr talán emlékezik arra, hogy egyszer, még 1939-ben átadtam neki egy szakértők segítségével kidolgozott tervezetet, amelyben a községi alkalmazottak, jegyzők, orvosok, állatorvosok személyi járandóságainak fedezetét ugyanolyan rendszer szerint ajánlottuk megoldani, mint ahogyan azt most a közgyógyszerellátás tekintetében a javaslat bevezeti. Kéteégteleu dolog, hogy a vármegyei pótKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XJJI. adórendszernek a községi pótadórendszerrel szemben nagy előnye, hogy igazságosabb, azért, mert szélesebb réteg viseli a terheket, miután a vármegyei pótadó többféle adónem pótléka, a községi pótadó pedig általános kereseti adó után sem vethető ki. Igazságosabb azért is, mert megszűnnek azok a kirívó különbségek, amelyek szegény és gazdag község között fennállnak, mert hiszen a községi alkalmazottak létszáma a körök lélekszámához igazodik, márpedig nagyon sokszor előfordul, hogy éppen nagylélekszámú községek a szegényebbek és kislélekszámú községek a, gazdagabbak. A szegényebb községben tehát, ahol több az alkalmazott, a pótadó ennek folytán sokkal magasabbra emelkedik és így éppen a pótadók magassága miatt nem marad lehetőség arra, hogy rendkívül fontos közegészségügyi intézményeket, egészségházat vagy községi orvoslakást, stb. építhessenek, emelhessenek. Magábanvéve azonban például már az a körülmény is felemeli a pótadót egyes községekben, hogy egy községi alkalmazott, jegyző, vagy orvos magasabb fizetési fokozatban van s ugyanígy a gyermeklétszám, a magasabb családi pótlék is magasabb pótadót eredményezhet. A vármegyei pótadórendszer a községivel szemben az egész közigazgatást is egyszerűsíti és a központi illetményhivataltól kezdve egészen az agyonterhelt községi jegyzőig mindenkinek sokkal könnyebb és egyszerűbb munkája volna. Arra kérem a belügyminiszter urat, minthogy a törvényjavaslat 4. §-a csupán annyit mond a körorvosok fizetéséről, hogy a községek majd megtérítik az államnak az előlegezett illetményeket s ennek végrehajtásáról a belügyminiszter és a pénzügyminiszter gondoskodik majd, hogy ezt a rendszert, amelyet a közgyógyszerellátás terén bevezet, vezesse be az orvosok személyi illetményei tekintetéI ben is, később pedig, hacsak lehetséges, ter80