Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-265
522 Az országgyűlés képviselőházának 26 az orvos természetbeni lakásától, s ha ilyen nincs, akkor a község 1 területén fekvő magánlakásától két kilométernél távolabb fekvő beteg látogatásánál, vagy hivatalos kiszállásánál az állami tisztviselőknek járó természetbeni fuvar vagy fuvardíj illesse meg az orvost. A gyakorlati életnek legjobban megfelelő megoldás az lenne, ha köriilbelü 4— 60(H) kilométernek megfelelő gépjármű-üzemanyagköltséget biztosítanánk az egész évre, amelynek ellenében az orvosok szívesen vállalnák a gépjármű beszerzési költségeit. Azt hiszem, nem kell különösebb módon hangsúlyoznom, hogy mit .jelentene népegészségügyünk terén az egészségügyi t intézkedéseknek ezáltal fokozott módon való végrehajtása és ellenőrzése. Legyen szabad elvként leszögeznem, hogy minden illetéket, amely a városi és községi orvosoknak és a kör orvosoknak az ő tevékenységükkel kapcsolatban jár, az állam által fizettessék meg. T. Ház! Most pedig röviden áttérek a szóban forgó törvényjavaslat második részében tárgyalt kórházi orvosi ügyre. A kórházakban és egyéb egészségügyi intézetekben alkalmazott orvosok és egészségügyi személyzet személyi kérdését illetően röviden az az álláspontom, hogy indokolt lenne a részleges , javítás helyett az egész kórházi ügyet átfogóan rendezni. A kórházak fokozott igénybevétele világjelenség. Minden állam gyors ütemű kórházépítéssel elégítette- ki a követelményeket, Magyarország azonban ezen a téren erősen lemaradt. Lemaradt részben a közkórházak, részben pedig a szülőotthonok és a tuberkulótikus gyógyintézetek fejlesztése terén, azonkívül az anya- és csecsemővédelemnek, különösen pedig a tuberkulótikus mortalitásnak a külföldhöz viszonyított siralmas alakulása tekintetében. Mint látjuk, a rövidlátó takarékosság és szűkkeblűség az egészségügy terén nagyon megbosszulja magát. Egészségügyi kormányzatunk a közelmúltban jószándékkal hozott a Ház elé a tuberkulózis elleni küzdelemre egy törvényjavaslatot, illetve kiadott egy rendeletet, a törvény, illetőleg rendelet azonban csak írott betű maradt, mert a kór; házi fekvőhelyek hiánya miatt nem hajtható végre. Ez a megoldhatatlannak látszó kérdés most a zsidó birtokokkal kapcsolatban egy csapásra könnyen megoldható volna éspedig a felszabaduló zsidó kastélyok és egyéb zsidó kéjlakok tbc-kórházakká való átalakításával. Minden ilyen kastélyból létesített kórház mellé ki kellene sajátítani körülbeiül legalább 20— 30 hold földet, ahol a tuberkulótikus betegek foglalkoztathatók is lennének és ez a kórház önellátását is biztosítaná. Állítom, hogy^ Magyarországon a tüdővész nagy problémája a tbe.-kérdésnek ilyen gyakorlati módon való megfogásával egyszer s mindenkorra megoldható lenne, viszont egészségügyi törvényeknek és rendeleteknek a törvénytárban vagy a rendeletek tárában való elhelyezésével és eltemetésével sohasem oldható meg ez a kérdés. Teljesen felesleges rámutatnom arra, hogy kórházaink az orvosi személyzet tekintetében, igen magas európai nívón állanak. Sajnos, ennek a tiszteletreméltó és minden beesülest megérdemlő, árja eredetű keresztény orvosi karnak a dotációja semmiképen sincs arányban sem magas végzettségükkel, sem azzal a fontos munkáyal, amelyet végezniük kell és amelyet végeznek. Áll ez a megállapítás a kórházi főorvosi karra és az úgynevezett másod'. ülése 191f2. június 11-én, csütörtökön, orvosi karra egyaránt. A fizetés tekintetében a helyzet még ma is az, ami évekkel ezelőtt, vagyis kórházaink őskorában volt. Itt is. a dotációk megszabásánál a látszat az> hogy az állam és a közületek azt a magángyakorlat jövedelmének tekintetbevételével mérték, mondván azt, hogy egészen megfelelő az alacsony dotáció, hiszen bőven pótolja azt a magángyakorlat. E helyzet tekintetében a jelenlegi javaslat — bár valami egészen csekély változást jelent — a probléma megoldására 1 egyáltalán nem alkalmas. Ahhoz, hogy kórházaink mai nívóját fontos egészségügyi érdekből és közérdekből fenntarthassuk, szükséges az egész kérdésnek mielőbbi gyökeres rendezésé. A gyökeres rendezés szüksége vonatkozik elsősorban a főorvosi kar és a másodorvosi kar státusának az orvosi hivatás méltóságához, a végzendő munkához és annak fontosságához mért rendezésére és a közvetlen életveszedelemnek kitevő munkakörben működő orvosok veszélyességi pótlékának rendezésére. A javaslat a veszélyességi pótlék bevezetésével újat hoz és ezt örömmel kell üdvözölnünk, sajnos azonban ennek a pótléknak összegszerűségéről nem tesz említést. Ez az összeg szerintem az orvosi illetmények 33%-ában volna megállapítandó. A kórházi főorvosi státust alnhoz a hosszú klinikai szolgálathoz kell viszonyítani, melyet a kór; házi főorvosoktól mégkívánnak és őket a mai IX. és VIII. fizetési osztályba való kinevezés helyett a VII. fizetési osztályba kellene besorozni, mindenesetre a diploma megszerzésétől eltelt időnek a nyugdíjba és a szolgálati évekbe való beszámításával és megfelelő automatikus előléptetés biztosításával az V. fizetési osztályba. A kórházi másödorvosi kar státusát is rendezni kell olymódon, hogy közvetlenül a diploma megszerzése után kinevezett segédorvosok a X., a már két-három évi gyakorlattal rendelkező alorvosok a IX. fizetési osztályba kerüljenek, s a segédorvosok is legkésőbb három év elteltével a IX., fizetésig osztályba tétessenek be. Mindenesetre biztosítandó számukra a kórház területén megfelelő, a nősülés lelhetőségét is biztosító lakás, személyükre élelmezés, mindkettő díjtalanul és ha a segédorvos, vagy alorvos megnősül, felesége és családija számára önköltségi áron való élelmezés. Biztosítani kell a kórházi szolgálat rovására nem menő korlátolt magángyakorlati lehetőséget is. Mindezeket biztosítani kell^szpciális, család- és nemzetvédelem szempontjából, tekintetbe véve azt az állandó, 24 órás szolgálatot, amelyet a közkórházakban a másödorvosi karnak végeznie kell. Ugyancsak szükséges volna a kórházak egyéb alkalmazottai megélhetésének a rendezése is. Most pedig szeretnék itt két fontos egészségügyi kérdést felemlíteni, amelyekkel az egészségügyi kormányzatunk eddig még nem foglalkozott Az egyik a tej és a tejtermékek árusításának szabályozása. A falusi lakosság által forgalomba hozott tejtermék ugyanis nagyon gyakran fertőző betegség forrása, nem is beszélve arról, hogy a nyílt piacokon menynyi szennyeződésnek van kitéve az utca porától. Nálunk a tejtermékek árusítása terén valóságos balkáni állapotok vannak. Szükség volna olyan rendelet kibocsátására, amelynek értelmében tejet és tejterméket csak hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött községi tejüzemek hozhassanak forgalomba.
