Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-265

518 Az országgyűlés képviselőházának 2í természetszerű, hogy az új betegekkel sokkal több dolog és munka van — 3317. Ha most egy esztendő 365 napjából levonunk 67 vasár- és ünnepnapot és 298 munkanapra elosztjuk ezt a betegtömeget, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy egy napra átlag 49 beteg esik, akik közül 11 új beteg és naponta átlag három műtétet kell elvégeznie. Ha pedig ennek az óriási mun­kának anyagi dotációját vesszük és az orvos jövedelmét elosztjuk az orvosi rendelések szá­mával, akkor kapjuk azt, hogy egy, orvosi ren­delésre 7, mondd és írd hét fillér esik. Termé­szetszerűleg ez nemcsak lebecsülése az orvos óriási munkájának, de valahogy ennek lesz a következménye azután az, hogy az orvos rop­pant kevés időt fordíthat ilyen betegtömeg gyógykezelésére, gyógyítására, megvizsgálá­sára^Az orvos ideges, hajszolja a betegeket, egyrészt nem tud alapos vizsgálatot végezni, másrészt a beteg látja ezt a túlhajtott, gyors tempót, és természetesen sem a beteg, sem az orvos nem lehet kellőképpen megelégedett. Márpedig mindennél fontosabb az, hogy meg­elégedett orvostársadalmat állítsunk a gyógyí­tás szolgálatába. De ha ez a körzeti orvosra vonatkozik, ak­kor mé|g fokozottabb mértékben áll ez a kör­orvosra, A körorvosnak körülbelül ugyanaz a beteglétszáma, de ez a beteglétszám falvakban elszórtan, különböző helyeken jelentkezik, úgy­hogy a körorvosok sárban, hóban télvíz, ide­jén szekereznie robotolnia kell, míg odáig jut, hogy gyógyító tevékenységét megkezdheti. A magyar körorvosi társadalom azzal a kéréssel fordul a törvényhozáshoz, hogy ré­szére ezt az óriási többletmunkát valamilyen körorvosi pótlékkal lehessen díjazni. Erre­vonatkozólag a precedens már meg is van, hi­szen az 1908:XXXVIII. te. 16. §-a intézkedett a helyi pótlékról, arról, hogy azokon a helye­ken, ahol a törzsfizetésiből és mellékjövedelem­ből az orvos nem tudott megélni, ott egy bizo­nyos pótlékot kaphasson ez az orvos. Ez a he­lyi pótlék azonban az 1926. évi 62.000. számú B. M. rendelettel töröltetett, úgyhogy ma ilyen helyi pótlék nincs. Az volna tiszteletteljes, ké­résem és javaslatom, hogy ezt a helyi pótlé­kot megint vissza lehessen állítani. Számítá­som szerint ilyen szegény emberekből össze­tevődött orvosi kör körülbelül 300 van az or­szágban, ha tehát 300 orvosi körre 200—200 pengőt számítunk, akkor ez egy évben 700.000 pelngős tiotációt jelentene. Ezt r mindenesetre mint az orvostársadalom kérését, tisztelettel exponálom az igen t. Ház előtt. A másik kérés a tisztiorvosokra és a kör­orvosokra vonatkozik. A tisztiorvosok nem folytathatnak \ gyógyító tevékenységét, nin­csen magánpraxisuk, ennek következtében a tisztiorvosok tulajdonképpen magasabb kvali­fikációval háttérbe kerülnek most e mellett az erősen szociális irányú körorvosi törvényja­vaslat mellett. így az volna tiszteletteljes ké­rése az orvostársadalomnak, hogy a tiszti­orvosi kar egyharmada a VIII., egyharmada a VII. és egyharmada a VI. fizetési osztályba kerülhessen, egy-két kiváló embernek pedig nyíljék meg az V. fizetési osztály is. Ugyan­akkor pedig a körorvosoknál az volna az el­érendő cél, hogy egyharmad részük kerüljön a IX. fizetési osztályba, egyharmad részük a VIII. fizetési osztályba, egyharmad részük pedig a VII. fizetési osztályba. Minden tiszte­letem, becsületem a maga munkáját óriási lel­kiismeretességgel és nagy fáradsággal végző *5. ülése 194.2. június 11-én, csütörtökön. jegyzői és tanítói karé, de ez a tiszteletreméltó társadalmi réteg már tíz évvel hamarabb kezdheti meg a munkáját, csak középiskolai végzettsége van és mégis már régen bekerül­het a VII. fizetési osztályba. Amikor- tehát ez a törvényjavaslat a körorvosok előtt meg­nyitja a VII. fizetési osztály lehetőségét, mi tulajdonképpen csak régi adósságunknak te­szünk eleget. T, Ház! Rá kell még térnem a zsidókér­désre is. Ma, amikor a törvényhozást egymás­után foglalkoztatja a zsidókérdés törvényszerű szabályozása, az a helyzet, hogy azáltal, hogy a zsidó orvosokat kirekesztettük a hadsereg­ből, a keresztény orvosoknak kell kint a fron­ton helytállaniok, a keresztény orvosok telje­sítenek katonai szolgálatot, a zsidó orvosok in­dokolatlan előnybe kerülnek, mert otthon át­veszik keresztény kollégáik praxisát, hatal­mas! jövedelmet szerezhetnek maguknak és meggazdagodhatnak ebben az időben. Azért én tisztelettel felvétem azt a kérdést, vájjon nem volna-e lehetséges az ilyen szabad pályán lévő, hirtelenül nagyon kereső egyéneknél a had­mentességi konjunktúraadó bevezetése, amivel bizonyos mértékben paralizálni lehetne ezt az egyébként, elismerem — megoldathatatlan kérdést. A zsidó hullák boncolása ugyancsak olyan kérdés, amely , az évenként szokásos egyetemi diáktüntetéseknél minden esetben kiadott jel­szó. Tényleg, valahogyan törvényileg szabá­lyozni kellene azt is, hogy mód és lehetőség legyen arra, hogy a szegény zsidók hullái, ál­talában a zsidó hullák is az egyetemes orvos­tudomány előmozdítására szolgálhassanak. Mélyen t. Ház! Felhozom még azt is, hogy ez a törvényjavaslat — megszámoltam '— ti­zenhárom rendelet kiadásának forrása, tizen­három szakasz hivatkozik arra, hogy külön rendeletét kell hozni. Ez a tizenhárom rende­let is azt mutatja, hogy a magyar orvoskér­dést és a magyar közegészségügyi kérdést egy hatalmas nagy orvosi törvényben, egy ha­talmas nagy épületben kell összehozni. Egyébkent azonban a törvényjavaslatnak minden egye« intézkedését csak a legnagyobb dicséret hangján tudom megemlíteni és ezért csak arra hivatkozom, hogy a mai orvostár­sadalom milyen régi fájdalmait orvosolja és gyógyítja ez a javaslat. Ez a törvényjavaslat az orvosokat gyógyítja. Itt különösen ki kell emelnem a veszélyes­ségi pótdíjat. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy micsoda óriási dolog az, amikor az orvos oda­megy a fertőző betegek közé és kiteszi magát a fertőzésnek. Halálozási statisztikát lehetne erről felhozni. De ha nem is jut el az orvos egészen abba a stádiumba, hogy a fertőzés kö­vetkeztében meghal, gyakran betegséget szerez magának és családjának. Ez feltétlenül indo­kolttá teszi ennek a veszélyességi pótdíjnak minél hatékonyabb bevezetését. Méltóztassanak megengedni, hogy amikor a fertőző betegségeknél és a rÖntgeuorvosokuál ezt f a veszélyességi pótdíjat nagyon helyén­valónak találom, hivatkozzam arra is, hogy az ideg- és elmeorvosok beadványa fekszik itt a kezemben; ezzel kapcsolatban szintén meg kell állapítanom, hogy a gyógykezelt elmebetegek nagyrésze fertőző tuberkulózisban szenved és ezek a maguk korlátozott 'beszámíthatósága folytán erősen fertőznek, szembeköpködik az orvost és az ápolót és injenkciózásnál az elme­betegek nagy vérbajos százaléka ugyancsak le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom