Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának 2 baloldalon. — Rajniss Ferenc: Fel kell oszlatni a pártot! — Zaj.) '

t Elnök: Kérem, képviselő úr, ne tessék kiegészítő interpellációt mondani. (Derültség.) Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja ... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben lenni, képviselő urak, mikor az elnök beszél. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz az Oti-nál levő szociáldemokrata szellem tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. íncze Antal jegyző (olvassa): »Tudja-e a, miniszterelnök úr, hogy az Oti-nál szociáldemokrata szellem uralkodik, mely a nemzeti gondolat és érzés kifejlődését hatékonyan gátolja? Hajlandó-e a miniszterelnök úr és a kormány sürgősen intézkedni, hogy ez a szellem megszűnjön és az Oti. nem szociáldemokrata tagjai is megfelelő elbánásban részesüljenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Az Országos Társadalombiztosító Intézettel kapcsolatban bejegyzett ezen interpellációm szorosan összefügg az előbb elmondott interpellációval, amelyet a szakszervezetekkel kapcsolatban hoztam a t. Ház elé, de összefügg azokkal az interpellációkkal és felszólalásokkal is, amelyeket a Ház legutóbbi két interpelláció« ülésén a kommunisták magyarországi pártjának munkájával kapcsolatban a Ház elé terjesztettem. Hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet jelenlegi működését a t. Ház jobban megértse, szükséges visszamennünk azokra az időkre, amikor a munkásbiztosítás megszületett, hadd lássuk, miből született meg és hogyan lehetséges az, hogy a szociáldemokraták még ma is többségben ülnek bent részben az Oti. vezetésében, részben pedig az Oti. hivatalnoki, orvosi és más testületeiben. 1872-ben, amikor a céhren'dszert megszüntették és az iparosság vándorlása megszűnt, kezdődik a biztosítás terén az első korszak, amely mindenféle kötelező erő nélkül, önképző és Önsegélyző egyesületek alapításában jutott kifejezésre. Ez a korszak 1891-ig tart. A szabadkőművesség és a zsidóság azonnal megértette és látta azt az erőt, amelyet számára és fejlődésére erkölcsileg és anyagilag a munkásságnak magához való kapcsolása jelent, ezért sajtójában kihangsúlyozta, hogy a munkásságnak magának feladata saját sorsáról és jövőjéről gondoskodni és hogy ez nem állami feladat. Így a munkásság látva azt, hogy addig úgyszólván senkisem törődött vele, sem az állam, sem az egyházak, természetesen jó néven vette a szabadkőmívességtől és a zsidóktól — mert akkor nem is törő'dtek azzal, hogy valaki zsidó-e vagy nem zsidó, nagyon szép magyar hangzást neveket vettek fel a zsidók — hogy vannak becsületes emberek, akik törődnek a szegény dolgozók sorsával. A második korszak már a kötelező erejű biztosítást jelentette az 1891. évi XI. te. keretében, amelyet Baross Gábor terjesztett a Ház elé. Ez a törvény már a kötelező betegségi biztosítást, betegsegélyezést rendeli el és a magyar államnak volt akkor is a hibája, hogy nem vette észre azt az óriási erőt, amelyet az akkor már fejlődőben levő és erősödő szoÎS4* ütése 1042 június lö-én, szerdán, 505 ciáldemokrata párt és szakszervezetek számára a betegségi biztosításnak szabad- és magánkézben, mondhatnám a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek kezében való meghagyása jelentett. (Egy hang a ssélsőb

a

loldalon: Rendőri ügynek nézte!) Ez a betegbiztosítási szervezet száz százalékban szociáldemokrata és szaba'dkőmives volt. Ennek a törvénynek alapján egy egész sereg apró-cseprő kis betéti egylet, kis biztosító intézeteeske alakult, amelyek a munkásság e fontos jóléti ügyeit intézték. A harmadik korszak az 1907. évi XIX. törvénycikkel kezdődött, amikor is az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosítási Pénztár született meg, amely a munkásbetegsegélyezés mellé, már a balesetbiztosítást is felvette. Jóllehet ez törvényes alapokon nyugodott, mégis bizonyíthatóan száz százalékig újból csak a zsidók és szociáldemokraták kezében maradt, mert az 1907 november 24-én megtartott első közgyűlés jegyzőkönyvét egy oda kirendelt miniszteri tisztviselőn kívül Bokányi Dezső is Kis Károly szociáldemokrata párttitkárok írták alá. A 60 tagú igazgatóság — amelyből 30 munkaadó és 30 munkás volt — elnökévé Garbai Sándort választották meg, akit az 1919-es kommunizmus idejéből nagyon jól ismerünk. Ebben a vezetőségben akkor ilyen szép nevek szerepeltek: Groszmann Miksa, Horovitz Gábor, Jászai Samu, Miakits Ferenc, Neumann Izidor, Peidl Gyula, Rosenberg Fülöp, Weltner Jakab, Szeiló János, Reisinger Ferenc, Gábriel . József, Winkler Nándor és társai, a& elnökség tagjává pedig, melynek alelnöke Garbai Sándor lett, Horovitz, Kitaibel és Peidl szociáldemokrata vezetőségi tagok jutottak be. Az 1918—19-es forradalmak előkészítésiéiben ez a betegsegélyző pénztár bizonyos szociáldemokrata mozgalmak, tevékenységeknek anyagi támogatásával igen élénk részt vett. A bolsevizmus bukása után a Társadalom' biztosító Intézet autonómiája 1920—1930-ig fel volt függesztve. Az 1927. évi XXI. te. és az 1928. évi XL. te., az úgynevezett lex Vass az OTI önkormányzatára a választást 1935 április 14—15-ére engedélyezte és ezen a választáson közgyűlési tagokká 98 nagyiparos, ezek 80-% a pedig zsidó vagy zsidóbarát volt, és 82 egyéb, kisiparos, kereskedő, stb. kerültek be. akik közül bebizonyíthatóan 15-en a szociáldemokrata tagjai voltak. A 180 munkavállaló közgyűlési tag közül 120-an voltak a szociáldemokrata pártnak, illetőleg szakszervezetnek tagjai és 60-an voltak keresztényszocialista és más szervezetek tagjai. T. Ház! Ezeket azért volt szükséges felsorolnom, mert rá akartam mutatni arra a tényre, hogy az államhatalom hiába állított az OTI élére egy IV. fizetési osztályba beosztott magasrangú állami tisztviselőt ps hiába mondta annakidején Gömbös Gyula a tatter salli első nagygyűlésen, hogy a szociáldemokratáknak azt üzenem, hogy pakkoljanak, mert itt áll mellettem az a férfiú, Huszár Aladár barátom, (Derültség a szélsőbaloldalon.) akkori főpolgármester, akit odaküldök az OTIhoz, hogy kiseperje onnan a marxistákat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény Gömbös! — Rajniss Ferenc: Rá is mutatott?!) Rámutatott. — Hosszú idő alatt nem sikerült Huszár Aladár OTI elnöknek — aki egyébként igen sok nemzeti egyesületnek, a Turáni Vadászoknak, a Törzsökösöknek is ügyvezető él-