Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
502 Az országgyűlés képviselőházának 26 k* ülése 19h2 június 10-én, szerdán. mára, akinek nincs protekciója, nincsen vaj. (Zaj.) • • • . T. Képviselőház! Itt van az orvosi bizonyítványok kérdése a tejellátás szempontjából. (Rajniss Ferenc: Minden zsidó beteg!) Mint méltóztatnak tudni, 150.000 emberről állították ki Budapesten az orvosok à bizonyítványt, hogy valamennyin betegek és tejellátásra szorulnak. Ennyi hasfájós zsidót még soha nem láttunk, mint amennyi mo"st lett itt egyszerre Budapesten. Kinyomoztam egy családot, Rottmann Móric, felesége a Móricné, fia és leánya inind a négyen csodálatos módon betegek. Mind a négynek megvan a tejutalványa és mind a négy megkapja rendületlenül tovább a maga tejét. (Rajniss Ferenc: Szegény zsidók, hogy ilyen betegek! — Zaj. '.— Elnök csenget.) A keresztény orvos teljesen hiába utasítja el azt a beteget, ha hozzáfordul. Két-három nap múlva meglobogtatja a keresztény orvos orra előtt a zsidó a bizonyítványt, hogy ime, látja doktor úr, mégis megkaptam máshol. Legfeljebb elveszti tehát a keresztény orvos a pacienturáját, ha ebben a kérdésben lelkiismeretesen a közellátás érdekét kívánja szolgálni. T. Képviselőház! Itt van a másik kérdés, hogy miért nincs Budapesten marhahús és általában a húsellátás miért csökkent. Kétségtelenül ugyanannyi marhának kellene lennie, mint eddig volt. (Felkiáltások a szélsőbalolda' Ion: Van is! — Derültség. — Felkiáltások jobbfelől: Sokkal több!) Most azonban ott van a hiba, hogy az élő marha árát nem szabták meg, ezzel szemben a levágott marha ára meg van szabva. Ennek következménye az, hogy mennek vidékre a budapesti bizományosok és összevásárolják az árut a megengedett áron felül. Természetesen nem követnek el bűncselekményt, mert az élő marha ára nine« maximálva, ott csak bizonyos irányárak vannak az export szempontjából. (Rajniss Ferenc: Ez az ügyes dolog!) Az eredmény tehát okvetlenül az, hogy bekerül az áru Budapestre a zugvonalon, a fekete vonalon. A nagy vendéglők és általában a nagyfogyasztók, valamint a nagyban eladó mészárosok megkapják az árut, meri ezekkel szemben fel lehet számítani a zugárat, ezek megbízható emberek, ezek nem fogják feljelenteni azt a nagykereskedőt. Eredmény az, hogy ma Budapest tehetősebb része, tehetősebb családjai lassankint átmennek a nagy vendéglőkbe» ott étkeznek. Négyszeresére duzzadt fel a nagyvendéglőkben étkezők száma. így nem [kell sorbaállni, akinek pénze van, — és a zsidónak természetesen van pénze — az nyugodtan, minden sorbaállás nélkül megkapja a nagyvendéglőkben azt az ellátást, amit egyébként a maga számára a kispénzű, a fixfizetésből élő, a munkásember egyáltalán nem tud biztosítani. (Rajniss Ferenc: Van itt ész!) T. Képviselőház! A húsnál, de általában mindenütt divatba jött ennélfogva a rápénz, rátfSzietés és ez eljuttatja odáig az, árakat, hogy egy kiló borjúhús ára 10 pengő körül van s az a zsidó nagykereskedő a házmesterének megmutatja: látja maga Horváth, mégis csak annak van ám áruja és annak van élelmiszere, akinek pénze van. Beszélhetnek maguk amit akarnak, itt az, egy kiló borjúhús, ezért kifizettem 10 pengőt és hogyha maga jól viselkedik. még egy szeletet is kap belőle. Ezzel destruálja a közhangulatot a zsidó nagytőkés. T. Képviselőhláiz! Külön felhívom a távollevő miniszter úr figyelmét a zsidó mészárosokra és hentesekre» mert hiába tiltja a vallásuk, még ma is ölnek sertéseket, a közellátás, sajnos, még mindig nem zárta ki őket magából s az eredmény az, hogy a vidéki zsidó mészáros és hentes ott helyben az árunak csak egy részét adja el, mig a másik részét postára tette addig, amig nem volt ilyen meleg idő, beleteszi a ládákba, felszállítja Budapes f re hiteotraoEainak és ellátja vele a Lipótvárost. T. Képviselőház! így alakulj ki a zúg; (forgalomban a kukorica «mázsajai 80 pengő karul, a burígonya mázsája 75—100 pengő körül, a sertéshas kilója 6—8 :pengő. &- vaj kilója 20 pengő körül, a tej literje pedig 1 pengő körül. T. Képviselőház! A magas árak kialakulásához hozzájárul, sajnos, a primőrök ára is. A budapesti kirakatokba nyugodtan ki lehet tenni egy vacak kis vékony zöldpaprikát 1 pengős áron. En tisztelem a primőröket, de kétségtelen dolog, hogy ezek indítják el az árdrágítást. Ha a cseresznyére először ráírják a 2—3—4 pengős árat, az az ár többé nem megy le mélyebbre, az eladóinál megmarad változatlanul és így a drágulás útját a primőrök indítják el. (Zaj a szélsőbaloldalon). így alakul ki azután természetesen az, hoigy akinek pénze van Budapesten, az változatlaniul jól él, a zsidók az áruelrejtés terén hatalmas rekordot javítottak az utóbbi évek során. Hiába hívtuk fel a miniszter úr figyelmét arra, hogy nézzen meg bizoínyos zsidóraktárakat, nézze ímeg a kereskedők padlásait és pincéit, ott minden árut megtalálna. Ha a pénz nem használ, a csereeszköz, az áru basznál. Ezzel minden élelmiszert meg lehet szerezni és össze lehet gyűjteni. Nagyváradon éppen a minap Ihatván zsidót kellett internálni, mert 120 mázsa cukrot átvettek — megvesztegetvén az ottani Hanlgya-szövetkezetest — és / a zugvonalom, mint fekete árut átadták a közforgalomnak, azonfeiivül sok mázsa lisztet, étolajat pedig hordószámra vásároltak, meg a hangyástól és adták bele a zugforgalomba. Amikor kiderült a botrány, a zsidó hitközségi elnök és a főrabbi együtt járták végig a zsidókat és gyűjtötték a pénzt arra, hogy a csendőröket megvesztegessék. Természetesen a magyar csendőr becsületességén ez a törekvés meghiúsult. Rá kell mutatnom arra a veszedelemre, amely a sorbanállásból folyik, még (pedig nemcsak azért, mert a destruktív propagandának legalkalmasabb talaja a sorbanálló tömeg, amelyben a várakozás türelmetlensége amúgy is könnyen felszántja a talajt az ilyen magvak befogadására, hanem azért is, mert a sorbanállás önmagában is fegyelmet rombol, elvon a munkától és jutalmazza így azt, aki éppen netmi dolgozik. Most már lassankint külön soirbanálló-ipar fejlődik ki Budapesten. Sokaknak ez sokkal jövedelmezőbb, mint az, ha dolgozna. Sajnálom, hogy ezzel a kérdéssel tovább nem tudok foglalkozni, csak azt kell mondanom befejezésül, hogy a miniszter úré a teljes felelősség maradéktalanul abban a tekintetben, (hogy eltudja-e látni Budapestet és vidékét és kétségtelen az is, hogy mi most ebben a pillanatban e^y körülvett vár vagyunk, amelynek szempontjai csak katonaiak lehetnek, tehát elsősorban a katonát »másodsorban a dolgozót kell ellátni és csak harmadsorban — ha marad
