Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának badkai (fővonal között út. a tanyavilág teljesen el van zárva a kultúrától, a közlekedés lehetőségétől, mert összekötő műút egyáltalában nincs ezen a hatalmas vidéken. Ez természetesen tiszta magyar vidék. Csodálatos, hogy a vármegye első közgyűlésén a felszabadulás után az egyik nemzetiségi ember követelt egyenjogúságot a nemzetisegek számára (Mozgás.), holott ők voltak azok, akik 1914-ig is gazdasági előnyöket élveztek (TJgy van! Ügy van!), azután 23 éven keresztül a magyarságot teljesen háttérbe szorították, őket favorizálták, és akkor még cinikusan ők kérnek egyenjogúságot maguknak (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért nem kergették ki a közgyűlésből®), holott nekünk kell most gazdasági ós kulturális egyenjogúságot követelni mind a vármegyében, mind a parlamentben a felszabadult magyarság számára. (Palló Imre: Elég baj az!) T. Ház! A helyzet az, hogy a zentai járásnak és a vele szomszédos topolyai járásnak gazdasági kultúrája sokkal alacsonyabb, mint Bácsbodrogvármegye déli részéé. Mi sokkal jobban el vagyunk maradva. Bácskát a ma gyár Kánaánnak tartják, de a felső rész éppen a régi kisemmizés következtében távolról sem termi meg azt a mennyiséget, amelyet teremhetne és nem adja meg az ottani magyar népnek és különösen a munkásosztálynak azt a kereseti lehetőségét, amelyet ennek a földnek feltétlenül meg kellene adnia. Nem gimnáziumot, nem klasszikus iskolát kérünk, hanem a magyarság felemelésére mezőgazdasági középiskolát kérünk Zentán és a mezőgazdasági kultúrával kapcsolatos tejszakiskolát Magyarkanizsán. Két olyan magyar hely ez, amely a magyar öntudat és magyar szorgalom tekintetében sem Debrecen, sem más magyar várossal szemben nem marad háttérben. Ezt kérjük tehát, hogy a magyarság megerősödjön odalenn gazdaságilag, hogy ezzel megerősödvén öntudatában is, még jolbban tudja terjeszteni a magyar gondolatot, különösen a felső Bácska felé. A szerbek politikája egészen más volt, mint laz, amelyet a régi magyar kormányzatok folytattak. Például l&29-ben a szerb kormányzat Zentán a szerb felső gimnáziumi osztályokkal együtt a magyar osztályokat is lefokozta. Az indok az volt, hogy nem akarnak iskolát fenntartani a imagyar fiúk számára, mert azok a szerb nyelv mellett megtanulják a magyar nyelvet is, szorgalmasabbak, tehát versenyképesebbek és így azon a vidéken ők lesznek majd a szóvivők. A szerlb kultúrpolitika tehát inkább negativumokba ment bele. saját kárára, semhogy a magyarságnak megadja azt az előnyt, hogy fiait taníttathassa. Ha ők így cselekedtek, akkor ezt nekünk is tekintetbe kell vennünk^

s akkor nem tudom, helyes-e az. hogy a kormány Újvidéken már tavaly kéretlenül felállított egy mezőgazdasági középiskolát, olyan helyen, ahol tíz középiskola van, ahol van három gimnázium, polgári, kereskedelmi, ipariskola; kereskedekni főiskolát is kapott, el van látva mindenféle iskolával, igazi iskolaváros, nem is gazda-város. Kéretlenül oda tett a kormány egy mezőigazdasági középiskolát Újvidékre és ugyancsak kiutaltak már Zambar részére, amely szintén nemzetiségi város, egy mezőgazdasági középiskolát. Ha a kormány ezt a programmot végrehajtja, akkor feltétlenül a nemzetiségeknek ad előnyt» mert a zentai és topolyai járásból a 26 h. ülése 1942 június 10-én, szerdán, 497 magyar fiúk nem mennek Újvidékre, így a magyar mezőigazdasági középiskolában németek, szerbek, ruszinok és szlovákok fognak tanulni, tehát helyükbe visszük az iskolát és a nemzetiségek intelligenciáját tesszük küzdőképesebbé, a zentai és topolyai járás magyar parasztsága pedig továbbra is megmarad régi állapotában és 50 év előtti gazdasági kultúrájában. Ezeket a tényeket el kellett mondanom, hogy alátámasszam ezt a kérését ennek a tiszamenti magyarságnak, amely Bácskában a magyar gondolatot hordozta, úgyhogy a magyarságot teljes egészében megtalálta a magyar honvédség- múlt év húsvétján. T. Ház! A zsidó ingatlanokkal kapcsolatos felszólalások alkalmával nagyon helyesen azt mondották, hogy képzett gazdászoknak kell középbirtokát kiosztani, hogy ők példát mutassanak a szomszédos kisgazdáknak és kisbirtokosoknak. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy akár a szerb lagrárföldekbŐl ,akár a zsidóbktokokból olyan középbirtokokat alakítsunk, amelyek példaadóan fogják vezetni az ottani mezőgazdasági kultúrát. Hála Istennek, azon a vidékeken 30—40—50—80—100 holdas parasztgazdaságok vannak, amelyeket szorgalommal és iparkodással művelnek. Itt csak az hiányzik, hogy annak a parasztgazdának fia ne gimnáziumba menjen, hanem mezőgazdasági középiskolába, ahol műveltséget is szerez, de amellett megmarad benne a föld szeretete, hogy hasznosabban és korszerűen tudjon gazdálkodni és egvúttal a szomszédos kisgazdáknak példát tudjon mutatni. Ezért kell nekünk a mezőgazdasági középiskola, mert kultúrát is jelent *és mezőgazdasági előrehaladást is jelent. Még egy okból volna fontos mezőgazdasági középiskola felállítása ezen a tiszta magyar vidéken. lemét kisebbségi tapasztalat alapján mondhatom, hogy az ottani gazdaegyesületek, gazdakörök minden voltak a szerb megszállás alatt, csak nem gazdasági érdekképviseletek, mert egyáltalán nem volt szakemberük a^ 150 —200.000 főnyi magyar között, aki a gazdákat vezesse. A gazdakörök, a gazdasági egyesületek inkább a magyar öntudatnak, a magyar gondolatnak voltak ápolói, mintsem a gazdasági előrehaladás szóvivői. Miért? Azért, mert tanárok, papok, ügyvédek voltak kénytelenek a gazdákat vezetni, tehát inkább csak a kitartásra buzdították őket, mintsem hogy gazdasági érdekképviseleteiket vezetni és érdekeiket megóvni tudták volna. Nagyon szép munkát végeztek, ma azonban a gazdasági kultúra fejlődésének idejét éljük és szükséges, hogy a gazdákat tovább ne lateinerek vezessék, hanem képzett gazdák, akik a, saját fajtájukon, a gazda zsebén és tudásán keresztül intézzék a gazdasorsot és ezáltal maguknak, a gazdatársadalomnak, de az egész magyarságnak is hasznára váljanak. Félek tőle, hogy ez a tiszteletteljes kérés, amelyet a kormányhoz Zenta városának és Magyarkanizsa városának vezetősége felterjesztett és amelyet pártol az egész politikai szervezet, pártol az egész környék gazdatársadalma, esetleg pénzügyi vagy egyéb más okok miatt elhalasztódik, va^y egyáltalán elmarad ennek teljesítése. (PaUó Imre: Nem szabadj — Egy hang a szélsőbaloldalon: Egészen bizonyos!) Én azonban nem mint egyszerű képviselő beszélek, hanem beszélek körülbelül negyedmillió magyar ember nevében. (Egy hang i