Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának mindenekelőtt azoknak kell jó példával előljárniok, akik megkülönböztetett tiszteletben és különleges bánásmódban részesülnek a lovagias magyar nemzet részéről (Ügy van! Ügy van!), ímert nézzenek cfcak körül külföldön, bogy a család többi tagjai milyen bánásmódban részesülnek! A legkevesebb, amit elvárunk, bogy a magyar nemzetnek ezt a lovagias gesztusát ne azzal viszonozzák, hogy saját maguk külön előnyökhöz akarják 'sajátmagukat juttatni a törvénynek be nem tartásával, hanem igenits jó példával járjanak elől a törvénytiszteletben és a tekintély tiszteletben. Mert, ha ma a főherceg megszegi a törvényt, holniaip megszegi az egyszerű másik polgárember és a végén nem lesz törvénytisztelet. (Bencs Zolán: Meg kell tartatni vele!) Ez a birtok, amely 86-000 katasztrális hold ma, legjobb tudásom, érzésem és a törvény szerint a magyar államkincstárt illeti meg. Ha más intézkedés történik, ha törvénnyel akarunk intézkedni, hogy mi történjék ezzel a birtokkal, én, mint törvénytisztelő ember, természetesen alávetem magam a törvényes intézkedésnek, (vitéz Hunyady Ferenc gróf: De egyformán mindenkinek!) legfeljebb kifogásolhatom, amikor majd a törvényjavaslatot tárgyaljuk, hogy miként rendezzük ennek a birtoknak a sorsát, de ma ez a birtok nem maradhat a 'főherceg tulajdona, ez ma a magyar állam birtoka. (Földesi Gyula: Miért nem maradt ott?) Nem akarok itt személyeskedni, de múltkori beszédemben már említettem és bejelentettem interpellációmat. Kaptam egy levelet, nem akarom részletesen felolvasni. Olyan ember írja a Dunántúlról, akit üldöztek, akit a vörösök megkínoztak, aki földet nem akar, tehát nem önző érdekből írja. Szerény nyugdíjából él, mint írja, tengeti életét, de hüszke, hogy hazájáért szenvedett. Felteszi azonban a kérdést: ha nagyon vágyódott a főherceg úr födbirtQk után, miért nem vonult be oda, mikor a szerbek ott voltak, miért várta meg, míg a vitéz honvédek azt visszaszerezték? Kérdést kell tennem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, általában az összkormányhoz, hogy milyen intézkedéseket óhajt most életbeléptetni. Ügy tudom, ma a főherceg úr gond; noka ennek a birtoknak. Mindenesetre jó gazda, Magyaróváron végzett, érti a mestersé' gét, ezt kötelességem elismerni, de kérdem, hogy mi történik a jövedelemmel, mi történt az eddigi jövedelemmel, mert tudomásom szerint — amint bácskai birtokosbarátaim és rokonaim mondják — ott nagymennyiségű cukor volt a cukorgyárakban, rengeteg búzakészlet volt és rengeteg fa. volt kitermelve, mert a szerbek nem tudtak már intézkedni, tehát ez mind ott maradt. De ha ott maradt, a magyar államnak maradt ott, valamennyiünknek, nem az egyes tulajdonosnak. Felteszem a kérdést az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy annak a bizonyos faipari részvénytársaságnak eladott áruért járó, többmilliót kitevő összeg és az eladott búza ára befolyt-e az államkincstárhoz? Ezekre a kérdésekre feltétlenül megnyugtató választ várok, illetőleg nem én várok, hanem vár az a közvélemény, sokat szenvedett bácskai magyarság, amely ott magára hagyatva, sokszor községében is kisebbség lévén, sokát szenvedett. A töhbi nemzetiségnek, nem volt olyan rossz sorsa, mint neki, a zsidótól sokszor nem vették el, de tőle mindig elvették a birtokot, a többi nemzetiségtől nem olyan 26If. ülése 19 Ut június 10-én, szerdán, 475 túlzottan vettek el birtokot és földet, mint a magyaroktól. Az osztó igazság érdekében kérem a mélyen t. kormány határozott válaszát: mit szándékozik itt tenni? Megfelelnek-e a valóságnak azok, amikot itt elmondottam? Legjobb tudomásom szerint, beszerzett információim alapj ján tárgyaltam a kérdést, tehát nem felületesen jártam el, mikor ezt a kérdést szóvátettem. A köz megnyugtatása érdekében nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy ebben a kérdésben sürgősen, de nagyon sürgősen intézkedjék. ; Természetes, hogy minden jószándékú és jóérzésű igaz magyar ember örömmel látta a magyar telepítést a Délvidéken; nemcsak hogy senkinek sincs ellene kifogása, hanem mindenki (szeretettel fogadta székely testvéreinket, akik odajöttek Bukovinából és megérdemelték azt a földet, amit kaptak. Ezt folytatni kell. Szóváteszem azt is, hogy azokat a magyar birtokosokat bizonyos tekintetben kárpótolni kell. Mi nem büntetünk, mert mi könnyen feledő nép vagyunk, mi olyan lovagias nemzet vagyunk, hogy mindent elfelejtünk, sokszor saját szenvedéseinket is. Ez egyszer azonban igazságot kell szolgáltatni a sokat szenvedett, sokat meghurcolt magyar népnek. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldaton.) Elnök: A képviselőház az interpellációt kiadja a fölmívelésügyi miniszter^ úrnak. Következik Pápai István képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz, a rossz* indulatú híresztelések és suttogások radikális elfojtása érdekében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Bizonyára van tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az ország területén a most folyó hasi küzdelmünkkel kapcsolatosan rosszindulatú suttogások és valótlan hiresztelések zavart kelteni törekszenek s ezzel «Tudásaivá lesznek a magyar nemzet hősi küzdelmeinek. Mégis jónak látom tisztelettel megkérdezni, hogy nem látná-e szükségét annak. Jhogy alárendelt szerveit (csendőrség, rendőrség, közigazgatás) az eddig kiadott rendelkezések legszigorúbb kezelésére ismételten nyomatékosan utasítsa, az ország lakosságát pedig szigorúan utasítsa a hírterjesztők haladéktalan feljelentésére, hogv ezzel a rosszindulatú híreszteléseket radikálisan kiirtsa, terjesztőivel szemben pedig elrettentő szigorral léphessen fel? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Képviselőház! Sokszor hangoztatott és általánosan ismert igazság, hogy egy háborúban álló nemzetnek kettős a frontja: egyik a külső, a fegyveres, a másik a belső, a fegyver nélküli. A külső front fegyverrel a kézben, az élet feláldozására is készein néz farkasszemet az ellenséggel, a (belső front pedig összehozni, előállítani törekszik mindazokat a szükségleteket, amelyek a háború sikeres megvívásának elengedhetetlen kívánalmai. A külső front sikereinek természetesen a higgadtság, nyugalom és a kialakult szilárd belső rend az alapkívánalmai. #Hogy ez mennyire igaz, azt jól tudjuk, hiszen ezért mi már magas tandíjat fizettünk a múltban, 1918-ban is ott omlott össze, ott vesztette el a háborút a külső front, amikor a belső front azt lelki harmóniájában megbomlasztotta, mert a bomlasztás miazmája a belső frontról került ki az első frontra.