Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának 2U. ülése 1U2 június 10-én, szerdán. 473 a Hombártól vásárolt, nem. volt megállapítható. Viszont Walter István a Hombártól vásárolt búzát elvetette és saját termésű, gyengélhb minőségű búzájából szállította le a nála feleslegként kimutatott tételt. Az igénybevett terményekért 1941 október 31. után csak 10 százalékkal csökkentett árat lehetett fizetni.. Mivel raktár-' bian gyűjtendő kis tételekről volt szó, le kellett vomnia a PüspöMiavanban a községi elöljáróság által jóváhagyott métermázsánkéin t 1*40 pengőt kitevő gyűjtési és szállítási költséget. így adódott a méteaimázsánkénti 25*60 pengős egységár. Meg kell jegyeznem, hogy a 10 százalékos árosökfeeiniésből eredő métermázsánkénti 3 pengő haszon a kincstárt illeti. A vizsgálat beigazolta az interpelláló képviselő úr azon állítását, hogy Püspökhatvanban a r csöves kukoricát a Hombár ottani albizományosa a megállapított hivatalos árnál alacsonyabb áron, meg nem engedett gyűjtési költségek levonásával vásárolta, de szabályszerű áron adta tovább. Ezáltal a vételi és eladási ár között a megengedettnél nagyobb különbség adódott. Intézkedésemre a Hombár utasította a bizományost, hogy mindazon gazdáknak, akiktől ilyen levonásokat eszközölt, ezen levont összegeket haladéktalanul fizesse vissza s ennek megtörténtét igazolta. Az érdekelt főbizományos pedig felszólítást kapott, hogy a, szabálytalanul eljárt püspökhatvani albizományos szerződését bontsa fel. Báti János nüspökhatvani lakos ügyében a vizsgálat megállapította, hogy nevezettnek 500 kilogramm csöves tengerijéből 300 kilogram mot azért vettek igénybe, mert Bátinak az elszámoltatás idején nem volt sertése, így tehát ntála a kukorica feleslegként mutatkozott. A képviselő úr interpellációjában panasz tárgyává tett állítólagos Felmer András nevű biai lakos személyére és ügyére^ vonatkozólag adatokat nem sikerült megállapítanunk. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét, Budapest, 1942 június 2. G-yőrffy-Bengyel Sándor s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a közellátásügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Végül kérem a jegyző urat, szíveskedjek a pénzügyminiszter úrnak Csoór Lajos képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa); »Az igen t. képviselő úr azt a / kérdést intézte hozzám: hajlandó vagyok-e intézkedni az 1941. évi általános kereseti és jövedelemadó kivetés során az 1940: XXII. te. 40. §-a alapján az adótöbblet kétszeresében kivetett bírságok általánosságban törlése vagy legalábbis a legkisebb mérteikre leszállítása iránt arra tekintettel, hogy az 1940:XXII. te. 40. §-ának az adózók felmondási kötelezettségét, valamint e kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményét megállapító rendelkezései kellő időben és kellő mértékben nem juthattak az érdekelt adóalanyok tudomására. Az igen tisztelt képviselő úr kérdésére a következőket válaszolom: Az 1940:XXII. te. 40. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az adótöbb; let kétszeresének megfelelő bírsággal sújtandó az az adózó, aki az említett törvényszakasz (1) bekezdésében megszabott adóbevallásadási Mtelezettsógánek nem tesz eleget, 1940, évi július hó 31-én, az ennek végrehajtása tárgyában ki adott 160.0001940. VII. számú pénzügyminiszteri rendelet pedig 1941. évi január hó 4-én té ' te'tett közhírré, ennélfogva az erdekeltek kellő időben tudomást szerezhettek egyrészt adóbevallásadási kötelezettségükről, másrészt e kötelezettségük elmulasztásának következményéről. Ezek a bírságok csak méltányosságból törölhetők, illetőleg- mérsékelhetők, a méltányosság gyakorlásának indokoltsága pedig csakis az érdekelt adózók egyéni kérelmei alapján bírálható el. Az érdekelt adózók hozzám előterjesztett kérelmei alapján a méltányosságot gyakoroltam és gyakorolni is tfog'Om mindazokkal az adózókkal szemben, akik adókivetésük céljára elfogadható bevallást adtak vagy akikről kezdetleges műveltségüknél fogva feltehető, hogy bevallásadási kötelezettségüket nem tudták megállapítani, vagy akik katonai szolgálatot teljesítettek, avagy akiknek figyelmét a csa, ládjukban előfordult haláleset, vagy betegség folytán elkerülte a bevallásadási kötelezettség, végül akiknél más méltánylást érdemlő^ körülmények indokolttá teszik a bírság egészbeni, vagy részbeni törlését. Csupán azokkal az adózókkal szemben nem kívánok méltányosságot gyakorolni, akik az adó alól való kibúvás céljából nem adtak számszerű bevallást, avagy ha adtak is, abban valóságos jövedelmüket nem tüntették fel. Budapest. 1942 május 31. Kemény i-Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter«. Elnök: Méltóztatnak-e a pénzügyminiszer úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Áttérünk az interpellációkra. Az első Árvay Árpád képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. A képviselő úr ennek elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni'? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. A következő Botár István képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urát szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a miniszter úr az erdélyi iparengedélyek revízióját haladéktalanul foganatosítani. Botár István s. k.« t Elnök: Az interpelláló képviselő urát illeti a szó. A képviselő úr nincs jelen. Interpellációját töröljük. Következik Bálint József képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, amelynek elmondására a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Meskó Zoltán képviselő ur interpellációja a íföldmívelésügyi miniszter űr hoz. Kérem a jegyző nrat, szíveskedjek annak szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa); »Interpelláció a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz a felszabadított, Délvidék földbirtokrendezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a vitéz honvédeink által visszaszerzett Délvidéken a szerb megszállók által annakidején igénybevett magyar földbirtokok nagyrésze még mindig nem került a magyarok kezére? 2. Van-e tudomása arról, hogy az egyik sok-
