Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

468 Az országgyűlés -képviselőházának ségügyi közigazgatás államosítását, annyira szorosan és harmonikusan tud vele tovább is együttműködni a tisztiorvosi kar. Természetesen lehetne és lehet is vitatni az ezen a tanfolyamon a közigazgatási jogiból elsajátított ismeretek körét, mértékét és gyakorlati értelmét, de a jó eredményt elvitatni egyáltalában nem lehet és ha ehhez még hozzáteszem azt, hogy maga az országos közegészségügyi intézet felépítésében, beállításában, berendezésében és fenntartásában olyan, mint az egészségügynek egy valóságos temploma, akkor a legtárgyilagosabb szemléletben kell meghajtanunk az elismerés zászlaját ez intézmény, a tanfolyam vezetője és munkatársai előtt. T. Ház! Ügy érzem, nekem nem lehet feladatom ez alkalommal az államosított tisztiorvosi kar működésének eredményeit a statisztika tükrében megvilágítani. Ezek annyira közismertek, hogy felsorolásuk teljesen felesleges. Csak azt kívánom megemlíteni, hogy ez a szervezet a zöldkeresz'tes védőnők segítségével olyan munkát végzett, amelyet igazán csak az tud értékelni, aki saját tapasztalataiból tudja, micsoda nehézségek merednek elénk a falu népének nagy tömegeinél éppen a közegészségügyig adminisztráció terén. A magyar faj egészségének megvédésére irányuló munka harc a szegénység, harc a babonák és harc az orvosellenesség ellen. Ez a hármas küzdelem egész embert kíván. Embert, akiben hit, tudás és szakértelem van; hit az embereken való segítés érdemességében; tudás és szakértelem, amely az emberi test bonyolult organizmusában kiismeri magát. De még ezenfelül is olyan embert kíván, aki a lélekhez akar és tud is hozzáférkőzni. (Helyeslés.) Talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ezt a harcot a tisztiorvosi kar egyedül nem is tudta volna eredményesen megvívni, ha nem állt volna mellette a Zöldkereszt, az az intézmény, amely ebbe a nagy küzdelembe a női lélek finomságát, türelmét és szeretetét vitte. 1933. évben alakult meg a zöldkeresztes mozgalom, amely céljául tűzte ki, hogy_ az országot közegészségügyi körzetekre osztja, s mintegy előkészítve a preventív egészségügyi közigazgatás alapjait, tíz év alatt az intézményt teljesen kifejlessze. Az első hat évben a kiépítés tényleg tervszerűen folyt. 1939-től azonban a közbejött különleges viszonyok miatt nem • lehetett a programmot az elgondolás mértékében folytatni, de ma már mégis 756 közegészségügyi körzetben 1100 védőnő működik és a programúinak több mint a fele le van bonyolítva. A zöldkeresztes intézmény átvette a Stefánia gyermekgondozó hivatását és működési körét, átképezte a Stefánia védőnőit és ellátja ezenkívül a községekben az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szociális munkáját is. Maga ez a szervezet sem lebeg többé légüres térben, mert 1942 január 1-től a védőnők magyar királyi állami védőnők, automatikus előléptetéssel, fizetési osztályokba sorozva, éppúgy, mint a tanítónők, eképpen tökéletesen be vannak építve a közegészségügyi szervezetbe. A védőnői rend most már nemcsak hivatás, hanem nyugdíjas egzisztencia is. Az államosított berendezkedésnek és működésnek eredménye az, hogy a felelős pozíciókban elsőrangú szakemberek ülnek, egészségvédelmünk soha nem várt haladást tett. és közegészségügyünk világviszonylatban a •külföldi szakértők véleménye szerint is a legelső sorban áll. Azok az aggodalmak tehát, amelyek az 1936. évi közegészségügyi törvény tárgyalásakor elhangzottak, 264* ülése 1942 június 10-én, szerdán. i egyáltalában nem váltak be, sőt mindennek pontosan az ellenkezője történt. T. Ház! Ami nehézség és zökkenő az egészségügyi vonalon mégis tapasztalható volt az utóbbi két-három évben, ez legfőképpen annak tudható be, hogy a szervezet két alsó kategóriája még nem volt teljesen kiépítve. Minden remény megvan azonban arra, hogy éppen a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal ezeknek a nehézségeknek és zökkenőknek legna| gyobb részét eliminálni tudjuk. Természetesen még ennek a javaslatnak ! törvényerőre emelése és végrehajtása után lesznek ezen a téren megoldásra váró igen jelentős feladatok. Ezek közül most csak egy gyei szeretnék itt foglalkozni, illetőleg egyre szeretnék rámutatni, amely kérdésnek a meg oldását nagyon sürgősnek és fontosnak vélem } és ez a szülésznői kjsrdés. Ennek a kérdésnek a rendezetlensége igen .nagy károkat okoz és az itt tapasztalható hiányosságok — kezdve a kiképzéstől, folytatva az alkalmazáson és bej tetőzve a hatósági szolgálatból kirekesztett szülésznők működésén — mielőbb orvoslásra szorulnak. A nemzet legdrágább kincséről, a magyar jövőt biztosító generációról van ezzel kapcsolatban szó és én erről a helyről fordulok kérő szóval az illetékesekhez, hogy minél előbb oldják meg ezt a kérdést. A legradikálisabb nevelő és megtorló intézkedéseket kell ezen a téren alkalmazni és kelHielyre" billenteni a mérleget, mert enélkül népi közegészségügyünk sohasem lehet teljes fis befejezett. Szilárd a meggyőződésem, hogy ai illetékes kormánytényezők tudatában vannak e kérdés jelentőségének. Tudom azt, hogy már ! eddig is sokat tettek a megoldás érdekében, j de a végleges és teljes megoldás mielőbb kell, [ hogy megtörténjék. T. Ház! Azt hiszem, hogy az előadottak után világosan áll előttünk ennek a javaslat] nak a célja és értelme, amelynek, úgy vélem, j szükségszerűsége és . célszerűsége senki előtt nem lehet kétséges. Eátérhetek ezekután magának a javaslatnak abból a szempontból való taglalására, hogy ezt az eljövendő célt milyen j eszközökkel kívánja biztosítani. Itt mindenek! előtt előre kell bocsátanom azt, hogy a javas; lat nem csupán a közegészségügyi admi\ nisztráció teljességének biztosításával foglalkozik, hanem emellett más sürgős közegészségügyi kérdések rendezését is kodifikálja, amelyek egyébként nem tartoznak szorosan magához az egészségügyi szervezethez, annál inkább biztosítják azonban a közegészségügy általános nívójának emeliisét és bizonyos nagy népegészségügyi célok elérését. A törvényjavaslat első része foglalkozik a főtémával, a városi, községi és körorvosokkal, második része a kórházi és ápolásüggyel, különös figyelemmel a népbetegségek elleni védekezésre, míg a harmadik rész a közegészségügy fejlődésével kapcsolatban felmerült kisebb méretű kérdéseket .ölel fel, amelyeknek törvényi rendezése szükséges és amelyek a fertőző betegségek elleni védekezés során az egészségügyi prevenció hatályossabbá tételét szolgálják. Mint már említettem, a javaslat főcélja a közegészségügyi adminisztráció egységesítése. Az első rész az ennek a célnak elérésire szolgáló rendelkezéseket tartalmazza. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a városi, községi és körorvosok állami tisztviselők, akiknek alkal-