Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

460 Az országgyűlés képviselőházának vezére és apostola lesz ott és ennek vészes következményei lesznek. Jól mondotta Hóman Bálint miniszter úr, hogy nemzeti állam vagyunk, de megvannak itt a nemzetiségek is. A színmagyar Alföldön élő magyar agrárproletariátus a félrevezetésnek, a forradalmi izgatásnak, a fantasztikumok és rémhírek elhitetésének szintén nagyszerű táptalajául szolgál. A kárpátaljai magyar hegyekben, az ottani magyar erdészek elmondották nekem, milyen rafifináltan, milyen félelmetes ügyességgel oltotta bele a ruszinokba az oroszok utáni vágyakozást, a bolseviki megváltás hitét egy furpszmalmos, akit megfosztottak fűrészmalmától, és sem a csendőrség," sem a hatóságok nem tudják tetten kapni, nem tudják megfogni az ő izgatását. Az egyik oldalon ott áll egy adminisztráció, ott állanak a magyar államhatalom képviselői ezer mindenféle gonddal túlterhelve és nem tudnak eléggé foglalkozni a nép lelkiállapotával, a másik oldalon ott van a munkáját, hivatását vesztett zsidó, aki most ráér s akiben megvan az az ősi nagy grejzlerosi tulajdonság, hogy a npp nyelvét nindenkinél jobban tudja. Ha ezt szabadon hagyjuk garázdálkodni, akkor itt egy aránytalan küzdelem indul meg, veszélyes forradalmi izgatás kezdődik meg. Mindezt nem azért monom, t. Ház, mintha a javaslat végrehajtásának kihatásaitól félnék, hanem csak azért mondom, — Braunecker báró igen t. képviselőtársam szavait ismételve — hogy ne végezzünk félmunkát, (Űgy vun! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ne csináljunk féljavaslatot. Ha az általunk kifogásolt rész leteket korrigálják is, csak akkor fogja megnyerni a bizalmunkat ez a javaslat, ha. megjelenik a végrehajtási utasítás és ha ezt egy csomó olyan javaslat fogja követni, amely megkezdi ennek a forradalmi zsidó proletariátusnak a magyar életből való kiküszöbölését és elkülönítését. (Nagy László: Helyes!) Én nem szeretek külföldi példákra hivatkozni, különösen nem szeretek Szlovákia példájára hivatkozni, ele azért utalnom kell arra, hogy Szlovákiában a zsidó vagyonok elvételét egy szigorú rendelkezés követte, hogy a falvakban szétszórt zsidóknak záros határidőn belül be kell költözniük a járási székhelyre. Pozsony kivételével minden járási székhelyen kijelöltek már azt a zárt területet, ahova a zsidóságot tömörítik. Voltak, akik mosolyogtak az elmúlt napokban, amikor mi itt a gettóba való tömörítésről beszéltünk. Nekem hivatkoznom kell arra, — és ezt éppen kereszténypárti igen t. képviselőtársaink felé mondom — hogy a katolikus egyház találta ki a gettó intézményt. A mi Árpádházi katolikus királyaink maguk rendelték el annakidején, hogy csak püspöki székhelyen lakhassanak zsidók és csak püspöki székhelyekre tömörítették a zsidóságot. Ha nem akarunk félmunkát végezni, ennek a javaslatnak logikus következménye, hogy a zsidóságot kénytelenek leszünk gettóba tömöríteni és minél hamarabb végezzük el ezt a gettóba tömörítést, annál hamarabb végzünk teljes munkát. (Ügy van! Ügy van! a szélső- \ baloldalon.) T. Ház! Nekem, mint utolsó szónoknak [ természetes, hogy nehéz helyzetem van a javaslat kritizálásánál. Sokan elmondották már J nemcsak a mi oldalunkon, hanem a túloldalon j is azokat az alaki és elvi hibákat, amelyek e 26U* ülése 19U2 június 10-én, szerdán. javaslatban találhatók. Mindenről szóltak itt, talán csak a zsidó földgazdálkodás természetrajzáról, annak jellegzetességéről nem beszéltek eleget. Nem néztek eléggé szemébe annak a nagyon is hangosan terjesztett < állításnak, hogy a zsidóság jobban gazdálkodik, mint a magyarság; főleg egyes zsidó mintabirtokokra hivatkozva, nagyon sokan bizonyítják itt azt, hogy a zsidó földgazdálkqdás kultúrát, felemelkedést, új szellemet 'hozott a magyar földre. E kérdés vizsgálatánál már sokan elmondották azt, amit én "ismételni akarok, hogy egyetlenegy esetet sem tudunk, amikor a földSzeretet és a földért való rajongás hozott volna létre új zsidó birtokot; a legtöbb zsidó birtok úgy keletkezett, — ezt itt számtalanszor kifejtették előttem — hogy az iparban, a kereskedelemben felduzzadt, vagyonfelesleg (Ügy van!) olyan elhelyezkedést keresett magának, amely a zsidóságnak társadalmi ambícióit kielégíti és a zsidóság osztályelhelyezkedését megkönnyíti. Kétségtelen, hogy bizonyos asszimilációkra való törekvést is mutatott számos új zsidó középbirtok. Nagyon jól emlékszem gyermekkoromból, mint zempléni ember azokra a Szabolcsi, hajdúi, délzempléni zsidó dzsentrikre vagy áldzsentrikre, akik lovaglóostorral, zergetollas vadászkalappal, lóháton jelentek meg, akik fiaikat huszártisztnek adták, akik elölj ártak a cigány ozásban, lóháton vonultak be a cukrászdákba és a legnagyobb dorbézolásSal akarták bizonyítani a magyar nemesi középosztályhoz való tartozásukat Egyik-másik már tökéletesen el is hitte magáról azt, hogy asszimilálódott, és volt a keresztény társadalomnak egy része, melynek valljuk be, nagyon imponált a zsidóságnak ez a rétege. Hogy mennyire mentek el ebben a mimikriségben, ebben az ősi magyar családokba való belehasonulásban, legyen szabad felolvasnom néhány nevet, amelyet éppen Hegedűs István »Őrségváltás« című könyvének a zsidó birtokosokról szóló névsorában olvashatunk. Zsidók felvették Leveleken a Leveleki, Ibrányban az Ibrányi nevet, felvették a Vécsei, Szilágyi, Sömjén, Fóti, Eszenyben az Eszenyi, Szálkán a Szálkai, s ugyanígy a Mándi, Okányi, Gyulaházi, Hajdú, Liszkai nevet, felvették az ősi Borbély nevet, a Szepesi család nevét, találunk köztük Füzékieket, Csengerieket, Balázsokat, Farkasokat, Sebestyéneket, Szemzőket, Ecserieket, Törököket. Hűvösöket, Morvaiaka , Ruttkaiakat. (Krancz Raymund: Ezek mind Árpáddal jöttek bei) A gyanútlan naiv keresztény közönség — nagyon jól emlékszem rá gyermekkoromból sokat hallott egy-egy ilyen új zsidó kastély bau lefolyt mulatozásnak legendás eseményeiről, ahol, sajnos, — valljuk be azt is -— igen sokszor főispánok, alispánok, vármegyei előkelőségek is megjelentek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szomorú!) Példákat tudnék mutatni erre a bethleni időkből és a konszolidációs korszakból. A gyanútlan keresztény kisember már-már elhitte azt, hogy ezek mögött a gyönyörű nevek mögött már a mi dzsentrinkhez hasonló új középbirtokos családok és új magyar nemesség előhírnökei rejtőznek. Hogy azonban a zsidóságot mennyire nem lehetett lélekben asszimilálni, azt bizonyítja az, ami ennek a zsidó földvagyon jövedelmének feleslegével történt. Kérdem a t- Plázat.