Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
458 ""'• Az országgyűlés képviselőházának a régmíuitban történt földbirtokpolitikába, amely csak politika volt, de nem földbirtoknak a reformja, hiszen mezőgazdasági munkásokra mindig volt és mindig lesz szükség. Ha ezek a mezőgazdasági munkások megfelelő nagyságú házhelyeket kapnak, amelyeken cfcaládi házaikat rendesen felépíthetik, napszámos keresetükből sokkal jobban tudnak boldogulni, mintha egy-két hold juttatott földet kaptak volna csak és ennek ellenében egész évben robotot, napszámot teljesítenek. Jelenleg az egy-két holdas birtokosnak ez az élete, mivel igát nem tarthat és jószágot tartami földjén nem érdemes, mert nem bírja azt a kis föld fenntartani, tehát a nagyobb gazdákhoz fordul, akikkel bevetteti, megmiunkáltatja a földjét és jóformán egész éven át dolgozza nekik vissza két keze munkájával uzsorakamatokkal együtt azt, amit iga formájában kapott a tehetősebb birtokostól. De talán a legtöbbet jelentene egyes területeken zsidó birtokok hiányában azon területek bérleteinek kisemberek kezére való juttatása, ahol ezen törvény alapján a tulajdonosnak, a jelenlegi 'bérlővel szemben a bérletet megszüntetni, illetőleg felmondani joga van. Egyik képviselőtársunk igen helyesen emlékezett meg, amint azt felszólalásában olvastam, erről & kérdésről és szorgalmazta bérlőszövetkezetek megalakítását. Ez már nem novum, nálunk is alakult két évvel ezelőtt egy j szövetkezet, amelynek jóformán minden kel- ! léke megvolt, megvolt az elnöke, megvolt az f igazgatója, megvoltak a tagjai és meg voltak j állapítva a tagdíjak is. Csak egy hiányzott f hozzá, a föld, amelyet bérelni kellett volna ; és j meg is volt a föld, amely egy közületnek volt a tulajdonában és amely nagyságával kielé- I gített volna egy-két járást a határunkban. ' Sajnos, ismét a régi bérlőnek a kezén maradt azért, mert az illető gondolva arra, két-három év óta hátralékban maradt a bérével, amikor fel akarták neki a bérletet mondani, akkor azt mondotta, hogy Ő ebben az esetben nem tudja megfizetni a hátralékát. Ezért nem mondták fel neki azt. Szeretném kérni a födimívelésügyi miniszter urat, hogy főleg ilyen esetekben szóljon erélyes szóval közbe, mert hiszen a törvény nem imperative rendelkezik a bérlő kimozdításáról, csak módot ad arra, amikor a közületeknek földbirtokuk van, úgy hiszem, a közületnek kötelessége aat magyar kisemberek kezébe . adni, hogy ezzel a földéhséget, a föld iránti vágyódást levezetve, sok magyar családot boldoggá tegyen. Hogy ismét csak a lokális példáknál maradjak, szabad legyen ismét egy nyíregyházi esetet felhoznom. Már egyszer volt szó arról, beszámoltam a t. Ház előtt, hogy Nyíregyháza városa egy 800 holdas birtokot évek óta feles bérletképpen hasznosít. Elbben az évben járt íe egy másik városi birtok, közel ezerhoídas bérlete, amelyet nem újított meg a bérlővel, hanem azt is feles bérletként hasznosítja, ez év őszétől kezdődően 60—80 magyar családgazdálkodásával. Odaállítom ezt a példát a t. Háznak, követendő példaképpen annyi közületnek, annyi olyan sok birtokosnak, aki ugyanezt megteheti. Szabad legyen még pénzügyi, illetőleg pénzintézeti szempontból foglalkozni a törvényjavaslattal. A törvényjavaslat 1. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a jelen törvény rendelkezéseit a kereskedelmi társaságokra is alkalmazni kell, illetőleg 3 3 | (8) bekezdése 26í. illése 19U2 június 10 én, szerdán. ugyanerre vonatkozóan kimondja azt is, hogy a kereskedelmi társaságoknál akkor van átengedésre kötelezésnek helye, ha a jelen törvény hatálybalépésének napján állott fenn, vagy később állott elő az a helyzet, melynél fogva a kereskedelmi társaság a zsidókra vonatkozó rendelkezések alá esik. Köztudomású, hogy az 1939. évi IV. tc.-kel kapcsolatban a . vállalatok annakidején kötelesek voltak vezetőik, igazgatósági tagjaik és felügyelő bizottsági tagjaikra vonatkozóan kitöltött kérdőiveket és eredeti származási bizonyítványokat az elsőfokú iparhatósághoz beterjeszteni, amely azután elbírálta ezeknek alapján, hogy a cég keresztény-e vagy sem. Igen kívánatos volna, hogy az elbírálást most is ugyanezen módszer szerint végezzék el, tehát az elsőfokú iparhatóság döntsön. Olyan cégek tekintetében pedig, amelyek annakidején már kereszténynek minősíttettek és hivatalosan igazolják, hogy sem vezetői pozícióba, sem igazgatósági vagy végrehajtóbizottságba a megállapítás óta zsidó szárma zású egyént nem vettek fel, illetve meg nem választottak, a régi, már bejelentett vezetők személyére vonatkozóan ne kelljen újabb igazolást benyújtani, hanem joga legyen az iparhatóságnak a felesleges adminisztráció és többletmunka elkerülése végett elrendelni, hogy miután a vállalat igazolta, hogy a zsidók arányszáma új felvételekkel nem rosszabbodott,,az 1939. évi IV. te. alapján történt minősítés a jelen törvény hatálybalépésekor is változatlanul fennáll. Ügy látom, beszédidőm lejáróban van. Szabadjon tíz perc meghosszabbítást kjérnem. Elnök: A képviselő úr tíz perc meghosz szabbítást kér. Méltóztatnak megadni? (Igen.) A Ház a képviselő úr beszédidejét tíz perccel meghosszabbította. Bertalan Kálmán: Hálásan köszönömí Eddig ugyanis előfordult, hogy az elsőfokú iparhatóság megállapítását a magasabb fóru mok nem fogadták el, még köztudomásúlag teljesen keresztény cégek és vállalatok földbirtokkal, jogosítványokkal, stb. Összefüggő ügyeiben, aminek azután az lett a következménye, hogy az összes igazgatósági, felügyelőbizottsági, stb. vezetőségi tagoknak ismételten be kellett az ő, valamint szüleik házasságiköté síére stb. vonatkozó eredeti bizonyítványokat küldeni, ami egy kisebb részvénytársaságnál is azt' jelentette, hogy 20—25 egyénre vonatkozólag száznál több eredeti bizonyítványt kellett beszerezni, ami bizony nemcsak óriási adminisztrációs munkatöbbletet jelentett, hanem sokszor nem is állt arányban azzal az eredménnyel, amely a szóban forgó üggyel kapcsolatos. Itt tehát nagyon fontos volna, hogy akár az elsőfokú iparhatóság döntsön, akár egy külföldi mintára erre a célra alakítandó hivatal állíttassék fel, amely egy alkalommal véglegesen elbírálná a cégek és^ vállalatok keresztényi mivoltát, amit azután mindeii hivatalos és nemhivatalos fórum köteles elfogadni. Legyen szabad szintén pénzügyi szemszögből niézve ezt a javaslatot felhoznom, hogy igen helyes elgondolása a törvényjavaslatnak, miszerint a hitelező jogosítva y an a szabadkézből való eladást kérni, amely esetben nem csak a megváltási eljárás gyorsul meg, hanem a hitelező is készpénzben, rövid úton hozzá