Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának 2 zetek, alapítását eddig is pártoltam, elősegítettem s a lehetőséghez képest mindenben támogattam; készséggel támogatom a jövőben is, hogy ezzel a kitermelési móddal a közbirtokossági erdők tulajdonosai jussanak hozzá az ipari feldolgozással járó haszonhoz is. Gesztelyi Nagy László igen t. képviselőtársam felemlítette, hogy jó volna a zsidóknak a Lebosz.-nál fennálló kötvény-követeléseit is zárolt papírral fizetni. Erreyonatkozólag közölhetem, hogy a pénzügyminiszter úr máris foglalkozik ezzel a kérdéssel. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Különösnek tartom Piukovich képviselőtársamnak azt a megállapítását, mintha ez a javaslat intézményesíteni kívánná a részvénytársasági birtokokat. Ha a képviselő úr az 1. §. 2. bekezdését a 14. §. 1. bekezdésével összevetette volna, tárgyilagosan megállapíthatta volna, hogy a javaslat éppen uz ellenkezőjét célozza, hiszen a javaslat szerint az olyan részvénytársaságokat amelyeknek tárgya mező- vagy erdőgazdálkodás, minden egyéb feltétel vizsgálata nélkül fel lehet számolni, ha a földművelésügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértőleg megállapítja, hogy a részvénytársaság zsidó vezetés, illetőleg irányítás alatt áll, tehát nemcsak akkor, ha a hivatalos vezetőség (igazgatóság, felügyelőbizottság, stb.) többsége zsidó vagy a részvények többsége zsidó tulajdonában van. Viszont ezzel kapcsolatban megnyugtathatom vitéz Makray Lajos igen t. képviselőtársamat is. hogy a zsidóknak tekintendő jogi személyek vagyonában érdekelt keresztényekre a javaslat végrehajtása során igyekezni fogunk tekintettel lenni. Itt felhívom a figyelmet a javaslat 14. §-ának 1. bekezdésében biztosított elővásárlási jogra is, ami a keresztények érdekeit kívánja szolgálni. Tisztelt Ház! Ellenmondást látok az ellenzék felfogásában akkor, amikor egyfelől sokalják aföldmívelésügyi miniszternek adott hatáskört és jogot, másfelől pedig kifogásolják, hogy a becslési eljárásban — amikor a földmívelésügyi miniszter mint érdekelt fél szerepel — nem az ő szava a döntő. A becslési eljárással kapcsolatos kifogásokra csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a javaslat szerint becslés alá kerülő vagyontárgyak, így különösen az élő és holt felszerelések árát becsültetni vagyok kénytelen, mert hiszen ezeknek az értékét, becslés nélkül, semmi módon megállapítani nem lehet. Ezért voltunk kénytelenek a becslési eljárást felvenni. Nagyon helyesen és tiszta látással mutatott rá Nagy Iván képviselőtársam arra, hogy a földmíyelésügyi miniszternek adott diszkrecionális jogra igenis nagy szükség van. r Ez adja meg ugyanis a miniszternek a módot arra, hogy a különböző vidékek adottságait mindig a legmegfelelőbben tudja a nemzeti gondolat szolgálatába állítani. Felszólaló képviselőtársaim közül többen, de különösen erdélyi képviselőtársaim annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy az instrukció elvételét — legalább is Erdélyre vonatkoztatva — az 500 holdnál kisebb birtokok tekintetében is biztosítani kellene. Amennyiben a bizottsági tárgyaláson ilyen '. ülése 19&2 június 9-én, kedden. 437 módosító indítványok jönnének, ezeket szívesen veszem tárgyalás alá. (Helyeslés a jobboldalon és a középen). Báró Vay Miklós igen t. képviselőtársam felhívta a figyelmemet arra, hogy a zsidó ingatlan vételárából befolyó összegeket a mezőgazdaság fejlesztésére és így a termelésre kellene fordítani. Amikor én ezeket az összegeket a Telepítési Alapba kívánom befizettetni, voltaképpen ugyanezt a célt akarom szolgálni, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a Telepítési Alap van hivatva arra, hogy a juttatottaknak felszerelésre, építkezésre, ingóságokra s mindarra, amire a termelés folytatása szempontjából feltétlenül szükségük van, kedvezményes, méltányos hiteleket nyújtson. Azt hiszem, ezt a megoldást végeredményben báró Vay Miklós képviselőtársam is helyesli. Gesztelyi Nagy László és Padányi Gulyás Jenő igen t. képviselőtársaim az idegenek birtoklására hívták fel figyelmemet és ezek birtoklásának korlátozását óhajtották. E tekintetben utalok az 1940:IV. törvénycikknek általam már hatálybaléptetett 24. §-ára, amely szerint idegen állampolgár csak a földmívelésügyi, a honvédelmi ps a belügyminiszter engedélyével szerezhet ingatlant. Ez a törvény az idegenek tulajdonában lévő ingatlanok fokozottabb felhasználására is módot fog nyújtani. Teljesen egyetértek Jurcsek Béla igen t. képviselőtársammal abban, hogy a birtokok túlságos elaprózódása aggályos. Én is tudom, hogy az ilyen birtokelaprózódás az országnak nein érdeke^ mei*t hiszen azáltal önálló egzisztenciák szűnnek meg és aprózódnak el. De nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy ez a kérdés csak akkor oldható meg, ha egyúttal az öröklés során keletkező birtokoknak e oél biztosítása érdekében történő megvásárlására valamelyes hitelművelettel módot tudunk nyújtani. Nagyon helyeslem Stitz János képviselőtársunknak azt a megállapítását, hogy a birtokpolitikával . kapcsolatosan gondoskodni kell majd az iparfejlesztésről is, hogy minél több embernek nyújthassunk munkaalkalmat, mert hiszen a magyar föld nem elégséges arra, hogy minden lakóját a mezőgazdaságban foglalkoztathassa. Erre tekintettel — amennyire tőlem függ és hatáskörömbe tartozik — igyekezni fogok a mezőgazdasági ipart és mellékiparait élőm ozdítami. Az ellenzéki oldalról többen kifogásolták, hogy a törvényjavaslatban nincs mód ^arra, hogy a térítést csökkentsük azon a címen, hogy az ingatlanokat a zsidók a konjunkturális lehetőségek kihasználásával szerezték meg-. (Meskó Zoltán: Árverések revíziója!) A kifogást előterjesztő képviselők valószínűleg nem ismerik az 1940 :IV. te. 36. §-ának (8) bekezdését, amely erre módot ad és amelyet a javaslat szerint is alkalmazni kell. Érdeklődéssel hallgattam vitéz Makray Lajos és Padányi Gulyás Jenő igen t. képviselőtársaimnak a tulajdonjogról szóló fejtegetéseit. Makray képviselőtársamnak azt az álláspontját azonban, hogy a zsidók! ingatlanaiért bedslés szerint fizessük az értéket, sajnos, nem tudom magamévá tenni, mert ezáltal éppen a javaslat egyik legfőbb célkitűzését, tudniillik a gyors végrehajtást nem tudnók biztosítani. (Maróthv Károly: Ilyet csak nem kívánt Makray?) Az ellenzék részéről többen — ha jól emlékszem Horváth Ferenc és Mester Miklós