Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

434 Az országgyűlés képviselőházának helye. Ez a szabály is az eljárás gyorsítását célozza. Ennek a törvényjavaslatnak van még egy igen fontos része, még pedig az, hogy amíg az eddigi jogszabály szerint felerészben készpénzzel kellett megfizetni a zsidók birtokait, addig ez a javaslat a kötvénnyel való kielégítést vezeti be, úgy azonban, hogy ezeket a kötvényeket is zároltan kell kezelni. Ugyancsak zároltan kezeljük a birtokok instrukciójáért és felszereléseért fizetendő ellenértékeket is. Ezek a rendelkezések részben valutánk érdekében kerültek a javaslatba, részben pedig azért, hogy kizárjuk a lehetőségét annak, hogy ezeket a meglehetősen nagy összegeket nem kívánatos célra használják fel. De ezek a rendelkezések tehetik lehetővé azt is, hogy a jövőben már mindjárt tulajdonba tudjuk venni ezeket a birtokokat, szemben a régebbi rendelkezéssel, amely voltaképpen nagyrészt • csak arra adott lehetőségeket, hogy haszonbérbe vegyük át a zsidók ingatlanait. A gyors végrehajtást biztosítja a javaslatnak clZ cl rendelkezése, hogy — amint már az előbb említettem — a zsidók az átengedésre kötelező határozat ellen csak birtokon kívül élhetnek panasszal. Tisztejt Ház! A javaslat megszerkesztésénél rendkívül ügyeltünk arra, hogy a megalkotandó jogszabály a termelést ne akadályozza és ne csökkentse. Ma mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a termelés legfontosabb kötelességeink egyike. Éppen ezért ez a törvényjavaslat azokkal a zsidókkal szemben, akik esetleg a termelést szabotálni akarnák, vagy szeretnék, szigorú anyagi és büntető rendelkezéseket tartalmaz. (Börcs János: Helyes! Fal mellé állítani!) A jövőben zsidó mező- és erdőgazdasági ingatlant csakis a földmívelésügyi miniszter engedélyével vehet haszonbérletbe. (Maróthy Károly.* Mégis lehet!) Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter engedélye szükséges ahhoz is, hogy fának vagy más erdei terméknek a kitermelési jogát zsidó megszerezhesse. (Maróthy Károly: Szóval ezt is lehet.) Fontos rendelkezése a javaslatnak, hogy a nemzsidó haszonbérbeadó a birtokát a zsidó haszonbérlőtől visszaveheti. De módot ad még arra is, hogy ilyen esetben a haszonbérbeadó a haszonbérlőtől az élő és holt felszerelést is megszerezhesse megfelelő fizetési feltételek mellett. (Maróthy Károly: Pénze azonban nincs.) Ez az utóbbi három rendelkezés már a zsidót mint vállalkozót is kiszorítani' szándékozik az erdő- és mezőgazdaságból. Meg vagyok róla győződve, és remélem is, hogy a birtokos osztály élni fog a zsidó haszonbérletek felmondására vonatkozó jogával, még pedig mentől nagyobb mértékben, hogy ^ezzel is megkönnyítse nekünk annak a célkitűzésnek az elérését, hogy a zsidók mentől hamarább és lehetőleg teljes mértékig kiszoruljanak az erdő- és mezőgazdaságból. (Maróthy Károly: Láttuk a lakásbérleteknél, hogy mennyire éltek ezzel a joggal!) Ez a törvényjavaslat még további olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek szerint a zsidó a, jövőben már nem tud szerezni mezőés erdőgazdasági ingatlant, t. i. még árverésen sincs meg rá a módja. A kis- és nagyközségekben nemcsak erdő- és mezőgazdasági ingatlant, hanem egyéb ingatlant sem szerezhetnek a zsidók. Erre a rendelkezésre azért volt szükség, hogy azoknak a zsidóknak, akik az erdő- és mezőgazdasági ingatlanokból kiszorulnak, ne legyen módjuk és lehetőségük arra, hogy a fa268. ütése 1942 június 9-én, kedden. Iusi életközösségbe tóduljanak. Hogy erre miért van szükség, azt hiszem erre nem kell részletesen kitérnem. (Ügy van! jobb felől.) Tisztelt Ház! Meg vagyok róla győződve, hogy ezek után Maróthy Károly képviselőtársam sem mondhatja jóhiszeműen azt, hogy ez a javaslat nem egyéb, mint az előbbi helyzet prolongálása. (Maróthy Károly: Bizonyos vonatkozásban állítom most is!) Ez a javaslat a jelenleg hatályban levő törvényekkel szemben általános kivételezést senki javára nem tartalmaz. Korlátolt mértékű és átmeneti mentesítést csak a háború alatt, vagy a forradalom és az ellenforradalom idején nemzeti szempontokból kivételes érdemeket szerzett zsidók számára biztosít. Ezek a mentesítések — mint Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam is megállapította — csakis a rendkívüli időkben rendkívüli módon megnyilvánult hazafias magatartást méltányolják & minthogy csakis az ilyen érdemeket szerzettek személyére terjednek ki, a törvényjavaslat fajvédelmi célkitűzésein csorbát nem ejtenek. (Maróthy Károly: Két év múlva ezt is szégyelni fogjuk!) A kivételezésekkel kapcsolatban vitéz Makray Lajos és báró Braunecker Antal igen t. képviselőtársaim felvetették azt a kérdést, hogy az egyenlő elbírálás elve alapján nem kellene hátrányosabb helyzetbe kerülniök a megszállás ideje alatt életük kockáztatásával rendkívül hazafias érdemeket szerzett zsidóknak. Meg vagyok róla győződve, — mint ahogyan a Délvidék szónoka, Vámos János képviselőtársam is hangoztatta — hogy ilyen esetek nem igen fognak előfordulni, a bizottsági tárgyalás során azonban, ha ez a kérdés felvetődik és a közkívánat ez lesz, esetleg megint ki lehet majd térni erre a kérdésre. Ugyancsak a kivételezéssel kapcsolatosan javasolta Baky László képviselőtársam és talán még mások is, hogy a zsidóknál meg kellene vizsgálni azt a 22 évet is, amit az elmúlt békeidőben eltöltöttek, vagyis meg kellene vizsgálni azt is, hogy ezalatt az idő alatt milyen magatartást tanúsítottak. Én éppen erre való tekintettel vettem fel a javaslatiba a 3. § 4-ik bekezdésének utolsó mondatát. Tehát erre magam is gondoltam. Szeder Ferenc képviselőtársam annak az óhajának adott kifejezést, hogy a kivételezést ki kellene terjeszteni a hősi halált halt zsidó özvegyére és gyermekeire is. Rendkívül sajnálom, azonban nem tudom osztani ezt a felfogást, mert ez éppen e javaslat egyik rendkívül lényeges elvét és álláspontját tagadná meg, még pedig azt, hogy a kivételezések kizárólagosan csakis az illetők személyére vonatkozhatnak. (Helyeslés, taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! E törvényjavaslat megszerkesztésénél a most főbb vonásokban kiemelt szempontokat kívántam érvényre juttatni. Hogy helyes úton jártam el, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy általánosságban ebben a Házban nem kifogásolták a törvényjavaslatot és ennek célkitűzéseit. (Ügy van! a jobboldalon. — Maróthy Károly: Az első zsidótörvényt sem kifogásolták!) Annyi eltérést láttam csak az egyes felfogások között, hog> másképpen gondolkodtak a kérdés megoldását illetően és másképpen látták a törvényjavaslat kivitelét. Ellenzéki oldalról is többen hangoztatták, hogy egyetértenek a j'avaslat célkitűzésével. Hogy mégis állást foglaltak ellene néhányan, azt többnyire azzal indokolták, hogy nem bíznak a törvényjavaslat végrehaj-