Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 194-2 június 5-en, pénteken. M ; Elnök: Nagy Iván képviselő urat illeti a szó. : Nagy Iván: T. Ház! Az előttünk levő törvényjavaslat a magyar törvényhozás ténykedésének egy láncszeme abban'az irányban, hogy a magyar életben visszaszorítsuk, s ab-, ból most már teljesen kiszorítsuk a zsidóságot. A. zsidóságnak Magyarországon jellegzetes szerepe és nagy befolyása volt, (Ifj. Tatár Imre: Még van is!) amelyhez hasonlítva a többi külföldi példák nem helytállók. A magyar nemzet már a trianoni idők után, még pedig mind a csonka haza, mind a megszállott területeken élő magyarság, óriási erőfeszítéseket tett abban nz irányban, hogy a zsidóságot visszaszorítsa, uraimi helyzetéből kiszorítsa. A numerus clausus és a zsidóknak & közéletből való -. kiszorításáról szóló törvények mind ezt célozták. Ebben a hosszú láncolatban a legnagyobb _ jelentőségű, a legnagyobb horderejű törvényjavaslat a Ház előtt fekvő javaslat, mégpedig azért, mert a, zsidóságot kiszorítja a gazdasági élet egyik legfontosabb szektoráról. Ki akarja szorítani a zsidóságot elsősorban erről a szektorról, mert a liberális kor felfogásával ellentétben ma e Ház minden tagja és a magyar közvélemény is tudatára ébredt annak, hogy a magyar föld nem közönséges árucikk, hanem magyar élettér, a magyar haza egy része, olyasvalami, ami a nemzettel együtt csak Magyarországot és a szentistváni birodalmat alkothatja.; , Természetes, hogy ebben az irányban és ebből az elgondolásból kiindulva, a kormány^ nak a zsidóság visszaszorítását gazdasági téren ezzel a törvényjavaslattal kellett kezdenie. Azért ezzel, mert ha a kereskedelmi és ipari szektorokat, illetőleg még arra lehet hivatkozni, hogy a magyarságnak nincs kellő számú szakképzett embere és ma még nem lehet helyettesíteni a kiszorított zsidóságot, mert akkor veszélyben volna, a termelés folytonossága, éppen a földmívelés terén nem lehet erre hivatkozni, ha a magyar faj valamire képes, ha gazdasági téren valami eredményt ért el, úgy , az éppen a mezőgazdaság. A mezőgazdasági átállítás, tehát a zsidóság teljes kiszorítása helyénvaló ezen a téren és még a háborús viszonyok közpette sem lehet arra hivatkozni, hogy a zsidóságot itt nem lehetne helyettesíteni. Ez a javaslát teljesen beleillik abba a programmba, amely csekély kivétellel a Ház minden tagja részéről teljes helyesléssel találkozik és amelynek végcélja a zsidóság teljes kiszorítása a magyar életből és kiköltöztetése az országból. Ez ma kormányprogramm, országos Programm. A kiszorításnak csak jellegzetes magyar módja lehet és a keresztülvitelben nem lehet sem a szomszédos államok példáira hivatkozni, sem pedig arra, hogy itt a fokozatos operációk és törvényjavaslatok helyett egységes operációval, radikálisan volna megoldható a zsidókérdés olyain értelemben, hogy a zsidóságot most, ebben a háborúban, olyan óriási erőfeszítések közepette, amelyekben a nemzet ma él, egyszerűen, minden szektorról ki lehetne szorítani. A törvényjavaslatot elvben s célkitűzéseiben a Háznak csaknem valamennyi tagja elfogadta. Vannak, akik elvi okokból tagadják a zsidókérdés létezését és ezek nem fogadták el a javaslatot, nem azért, mintha a zsidóságot védték volna, nem is hozták fel a zsidókérdést. hanem úgy tettek, .mint Apponyi igen t. képviselőtársam, aki a magyar jogrendet, a magyar nemzet tekintélyét féltette és a javaslatot a magántulajdon alapján állva bírálta. Apponyi t. képviselőtársam összehasonlította a javaslatot az utódállamokban hozott agrár törvényekkel és a magántulajdon alapján bírálva azt precedensnek állította be ; és tüntette fel abban az irányban, hogy a további birtokrendezési kérdésekben esetleg hasonló módon járhatnak el. Csodálkozom az ilyen beállításon, mert hiszen a zsidóságnak az ingatlanszerzés terén élvezett joga és fennállott állapota történelmünk folyamán nem volt azonos a nemzet többi tagjának jogával. A zsidók évszázadokon át nem szerezhettek ingatlanokat, vagy legalább is nagyon korlátolt mértékben. A magyar jogrend évszázadokon át nem ingott meg azért, mert a zsidók különleges elbánásban részesültek az ingatlanszerzés 'tekintetében. \ A mai korban nem lehet a liberális kor felfogása alapján, a polgárok egyenjogúsága alapján kiépíteni a jogrendet akkor, amikor körülöttünk a zsidókérdés megoldását az egyes országok nem ebből a szempontból, hanem egészen másképp intézték el. Magyarországon a zsidóság birtökszerzésének módja nyilvánvalóan nem olyan volt, hogy az megérdemelhetné azt a védelmet, amelyet Magyarországon a többi polgár birtokai megérdemelnek. r Különösen. sereimesnek es furcsának találom eszmefuttatásának azt a részét, amelyben összehasonlítja ezt a zsidójavaslatot az utódállamok úgynevezett agrártörvényeivel, azt állítván, hogy az utódállamok agrártörvényei ismerték a teljes kártalanítás elvét. A teljes kártalanítás elve még törvényben sem volt kifejezve ilyen szavakkal á jugoszláv agrarreformnál. Ott a kataszteri tiszta jövedelemnek koronában kiszámítva 40-szerese, dinárra átszámítva 10-szerese volt a zsidók számára juttatott ellenérték és ennek talán egynegyede lett volna az, amit annakidején a papírforma szerint kifizettek volna a magyar földbirtokosoknak. De ezt a papírforma szerinti összeget sem fizették ki a magyar földbirtokosoknak. A földjüket elvették aratás előtt, éveken át fizettették velük a vagyonyáltságot és azután két évtized múlva némelyik megkapta a kötvényeket, amelyek csaknem teljesen értéktelenek voltak, mások pedig nem kapták meg a kötvényeket. Azok a magyar földbirtokosok, akik k.aptak kötvényeket, eladhatták azokat húsz év múlva olyan Összegért, amely nem ért fel azzal az összeggel, amelyet Ők annakidején három évig adófizetés címén a jugoszláv államkincstárnak elvett földjeik után fizettek. Csodálkozom azon, hogy ilyen körülmények között egyáltalában össze, lehetett hasonlítani ezt az előttünk fekvő javaslatot az utódállamok agrártörvényeivé^ s azok keresztülviteli módjával. Nem tudom, milyen kihatása lehet egy ilyen törvénynek az ország nemzetközi helyzetére, de azt tudom, hogy az utódállamokat nem a mi megnyert hágai pereink, nem a magyar igazság döntötték meg, hanem a tengelyhatalmak, a magyar hadsereg és mindaz ami ma az új Európa alapjait rakja le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha mi erre az új Európára számítunk, akkor bizonyára ennek a javaslatnak a keresztülvitelére, az új Európában uralkodó felfogásra és állapotokra kell tekintenünk. Még egy dologra hivatkozott Apponyi igen t. képviselőtársam akkor, amikor a javaslat ellen szólott és ez a precedens szempontja volt. A precedens szót használta a magyar földbirtokosokkal kapcsolatban, érezvén azt, hogy
