Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261 háza nem felel meg a közegészségügyi köve­telményeknek? 2. Milyen intézkedéseket szándékszik tenni a belügyminiszter úr aziránt, hogy az Oti. új székháza felépüljön? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó János: T. Ház! Az Országos Társa­dalombiztostíó Intézet hazánknak egyik legna­gyobb közegészségügyi szerve, amelynek hatás­körébe tartozik rengeteg szellemi és fizikai dolgozó, amelyben mindannyian érdekelve va­gyunk a tagdíjfizetésen keresztül, amelytől várjuk az orvoslást, ïamikor megbetegszünk, amelyen keresztül visszanyerjük az egészsé­günket. Az Országos Társadalombiztosító In­tézet — illetve azelőtt a Munkásbiztosító Pénz­tár — székháza Nagyváradon már 30 évvel ezelőtt esedékessé vált, hogy megépüljön, ese­dékessé vált, hogy egy új székház épüljön. mert a régi már .annyira elavult, olyan kevés helyiséggel rendelkezik, hogy abban időben és rendben nem tudják megvizsgálni az orvosok a nagyszámú beteg munkást úgy, ahogy kel­lene. Éppen e héten kaptam értesítést, hogy csak részben aktuális ez Nagyvárad részére, hogy március közepén ia belügyminiszter úr felkérésére maga a Társadalombiztosító Inté­zet elhatározta, hogy 1.2 millió pengő költség­gel Nagyváradon is fel fogja építeni az új OTI székházat. En csak azt kérném, hogyha már megtör­tént ez az elhatározás, ha az összeget már -meg­szavaztuk, bármilyen nehezen is szerezhető be a gömabvas, szerezhetők ibe a különféle épít­kezési anyagok, ha egy városban bérházakra még van építkezési anyag, akkor a magyar munkásság egészségének megvédése érdekében feltétlenül méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ebben a nehéz időtben ennek a székháznak a megépítése megindulhasson. Akkor meg lesz nyugodva az a munkásság, amely nagyon sok­szor jön ki szomorúan ebiből az Oti-rendelőből, mert azt mondja, hogy van magyar derék orvos, deffék tisztviselő, aki szívesen fogadja, de a mun­kát nem tudja rendesen végezni, mert a bete­gei libasorban állnak reggel 8-tól 1 óráig és 1 órakor a felét avval bocsátja el az orvos úr, hogy tovább már nincs időm, több helyiségünk nem lévén, csak ennyit tudtam lebonyolítani, a kötéssel holnap jelentkezzék, a betegségével holnap jöjjön, mert holnap kerül sorra. Vannak itt más hajók is. A legnagyobb baj az, hogy az Oti-nál foglalkoztatott orvosa­ink aránylag oly kevés fizetést élveznek az Oti.-tól (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és olyan tömegű munkás esik naponként egyre, hogy bár heroikus munkát végeznek, mégsem tudják úgy elvégezni, ahogyan mi várjuk. A magyar munkásság meghajtja zászlaját az Oti-orvos előtt, de kérjük, hogy az Országos Társadalom­biztosító Intézet igazgatósága adja meg az Oti­orvosnak azt, amit cmeg kell adni egy magyar dolgozónak. (Helyeslés a baloldalon.) Kérjük az Oti-t arra, hogy az a szellem, amely 90%-ig tapasztalható nála, alakuljon át teljesen magya­ros szellemmé, ahogyan ma ez a kor megköve­teli (Helyeslés a baloldalon.) és az az önkor­mányzat, amelyben a magyar munkásság még 90%-ig nincs képviselve, alakuljon át. (Helyes­lés a baloldalon.) feltétlenül elvárjuk és sze­retnők, ha a belügyminiszter úr odahatna, hogy a magyar munkások megfelelő létszámmal a mai időknek megfelelően legyenek ott képvi­ülése 19U2 június 8-án, szerdán. 387 selve. (Helyeslés és taps a baloldalon és u középen.) Rágondolok a bányászatban és kohászat­ban foglalkoztatott munkásokra Nagybánya és Felsőbánya környékén, ahol évente 800.000 pen­gő bevétele van az Oti-nak a tagsági járulé­kokból és ahol mégis csak egy dispensair van felállítva, pedig több ilyenre is szükség volna a cmagyar hányászok egészsége szempontjából, akik közül minden nap történik temetés és minden temetés a tüdő vész miatt törénik! Na­gyon hálásan gondolok e tekintetben az ipar­ügyi miniszter úrra, aki megindította a lég­aknák megépítését, ami le fogja apasztani a tü­dőbajosok számát. Két évized alatt ugyanis nem, hogy megépítették volna a románok a a szellőzőlyukakat, hanem miég azt is bedug­ták, amelyik megvolt ,mert legtöhbnyire ma­gyar munkások dolgoztak ott. Rá kell térnem a déda-szeretfalvi vasútra is. Ott szintén érdekelve van az Oti, de érde­kelve vannak a magyar munkások is 27.000-es létszámmal. Egy illetékes, akitől megkérdez­tem azt mondotta, hogy ezektől havonta 227.000 pengő bevétele van az Oti.-nak. Ha a bevétel megvan, akkor várjuk a kiadást is. Amikor egy nagy vasúti vonal építése megindul, ami­kor 48 kilométeres építkezés bontakozik ki, amikor tehát a. Máv. és az iparügyi minisz­térium részéről a kezdeményezés megtörtént, akkor meg kellett volna történnie az Oti. ré­széről is. Igenis, az Oti. nem építette meg ide­jében az első segélynyújtó helyet, és a Máv. • maga építette meg azért, hogy a magyar mun­kás idejében megkapja a segítséget, ha szük­sége van rá. Csak amikor már teljesen kibon­takozott 48 kilométeren a munka, akkor állított fel az Oti. Monorfalván egy kórházat, amelyet — írd és mondd — 12 beteg számára szereltek fel ággyal. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az Oti.-nál alkalmazott orvosok és tiszt­viselők az előléptetés tekintetében is jelentkez­tek kívánságokkal. Jelentkeztek, mert egy 21 éve az Oti.-nál foglalkoztatott magyar szellemi dolgozó, aki felső iskolát végzett, 250 pengőt kap, pedig öt gyermeke van, és felelősséggel tartozik 18.000 munkással és azok családjával szemben, mért a kerületé ennyi tagot számlál. Nagyon kérem, hogy az Oti, amelynek igaz­gatósága Budapest székesfővárosban székel és magyar, magyarosan intézkedjék a tisztviselői javára is és a fizetésüket a mai megélhetési költségeknek megfelelően feltétlenül emeljék ?el. (Helyeslés a baloldalon. — Börcs János: Bizony! Van elég pénzük úgyis!) Rá kell térnem egy intézkedésre, amelyből, hála az Úristennek, hazatért felszabadult terü­letekkel kapcsolatban két intézkedés lett két­szer egymásután, pedig igazság szerint minden olyan részre, amely elszakított, s mindenben elnyomott terület volt és házatért, egyformán kellett volna a törvény hatályát kiterjeszteni. A m. kir. minisztérium 200/1941. M. E. számú rendelete a társadalombiztosítási jogszabályok­nak a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken való hatálybaléptetése tárgyában a 6. §-ban a következőket mondja (olvassa.)- >A román tár­sadalombiztosítási jogszabályok szerint a_ be­tegségi biztosítás, vagy az öregségi stb. bizto­sítás, illetőleg a bányanyugbérbiztosítás körébe tartozó szolgáltatásokat csak olyan személyek részére szabad teljesíteni, akiknek az 1940. évi augusztus hó 30. napján állandó lakhelye a visszacsatolt területen volt s akik az említett

Next

/
Oldalképek
Tartalom