Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261 háza nem felel meg a közegészségügyi követelményeknek? 2. Milyen intézkedéseket szándékszik tenni a belügyminiszter úr aziránt, hogy az Oti. új székháza felépüljön? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó János: T. Ház! Az Országos Társadalombiztostíó Intézet hazánknak egyik legnagyobb közegészségügyi szerve, amelynek hatáskörébe tartozik rengeteg szellemi és fizikai dolgozó, amelyben mindannyian érdekelve vagyunk a tagdíjfizetésen keresztül, amelytől várjuk az orvoslást, ïamikor megbetegszünk, amelyen keresztül visszanyerjük az egészségünket. Az Országos Társadalombiztosító Intézet — illetve azelőtt a Munkásbiztosító Pénztár — székháza Nagyváradon már 30 évvel ezelőtt esedékessé vált, hogy megépüljön, esedékessé vált, hogy egy új székház épüljön. mert a régi már .annyira elavult, olyan kevés helyiséggel rendelkezik, hogy abban időben és rendben nem tudják megvizsgálni az orvosok a nagyszámú beteg munkást úgy, ahogy kellene. Éppen e héten kaptam értesítést, hogy csak részben aktuális ez Nagyvárad részére, hogy március közepén ia belügyminiszter úr felkérésére maga a Társadalombiztosító Intézet elhatározta, hogy 1.2 millió pengő költséggel Nagyváradon is fel fogja építeni az új OTI székházat. En csak azt kérném, hogyha már megtörtént ez az elhatározás, ha az összeget már -megszavaztuk, bármilyen nehezen is szerezhető be a gömabvas, szerezhetők ibe a különféle építkezési anyagok, ha egy városban bérházakra még van építkezési anyag, akkor a magyar munkásság egészségének megvédése érdekében feltétlenül méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ebben a nehéz időtben ennek a székháznak a megépítése megindulhasson. Akkor meg lesz nyugodva az a munkásság, amely nagyon sokszor jön ki szomorúan ebiből az Oti-rendelőből, mert azt mondja, hogy van magyar derék orvos, deffék tisztviselő, aki szívesen fogadja, de a munkát nem tudja rendesen végezni, mert a betegei libasorban állnak reggel 8-tól 1 óráig és 1 órakor a felét avval bocsátja el az orvos úr, hogy tovább már nincs időm, több helyiségünk nem lévén, csak ennyit tudtam lebonyolítani, a kötéssel holnap jelentkezzék, a betegségével holnap jöjjön, mert holnap kerül sorra. Vannak itt más hajók is. A legnagyobb baj az, hogy az Oti-nál foglalkoztatott orvosaink aránylag oly kevés fizetést élveznek az Oti.-tól (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és olyan tömegű munkás esik naponként egyre, hogy bár heroikus munkát végeznek, mégsem tudják úgy elvégezni, ahogyan mi várjuk. A magyar munkásság meghajtja zászlaját az Oti-orvos előtt, de kérjük, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgatósága adja meg az Otiorvosnak azt, amit cmeg kell adni egy magyar dolgozónak. (Helyeslés a baloldalon.) Kérjük az Oti-t arra, hogy az a szellem, amely 90%-ig tapasztalható nála, alakuljon át teljesen magyaros szellemmé, ahogyan ma ez a kor megköveteli (Helyeslés a baloldalon.) és az az önkormányzat, amelyben a magyar munkásság még 90%-ig nincs képviselve, alakuljon át. (Helyeslés a baloldalon.) feltétlenül elvárjuk és szeretnők, ha a belügyminiszter úr odahatna, hogy a magyar munkások megfelelő létszámmal a mai időknek megfelelően legyenek ott képviülése 19U2 június 8-án, szerdán. 387 selve. (Helyeslés és taps a baloldalon és u középen.) Rágondolok a bányászatban és kohászatban foglalkoztatott munkásokra Nagybánya és Felsőbánya környékén, ahol évente 800.000 pengő bevétele van az Oti-nak a tagsági járulékokból és ahol mégis csak egy dispensair van felállítva, pedig több ilyenre is szükség volna a cmagyar hányászok egészsége szempontjából, akik közül minden nap történik temetés és minden temetés a tüdő vész miatt törénik! Nagyon hálásan gondolok e tekintetben az iparügyi miniszter úrra, aki megindította a légaknák megépítését, ami le fogja apasztani a tüdőbajosok számát. Két évized alatt ugyanis nem, hogy megépítették volna a románok a a szellőzőlyukakat, hanem miég azt is bedugták, amelyik megvolt ,mert legtöhbnyire magyar munkások dolgoztak ott. Rá kell térnem a déda-szeretfalvi vasútra is. Ott szintén érdekelve van az Oti, de érdekelve vannak a magyar munkások is 27.000-es létszámmal. Egy illetékes, akitől megkérdeztem azt mondotta, hogy ezektől havonta 227.000 pengő bevétele van az Oti.-nak. Ha a bevétel megvan, akkor várjuk a kiadást is. Amikor egy nagy vasúti vonal építése megindul, amikor 48 kilométeres építkezés bontakozik ki, amikor tehát a. Máv. és az iparügyi minisztérium részéről a kezdeményezés megtörtént, akkor meg kellett volna történnie az Oti. részéről is. Igenis, az Oti. nem építette meg idejében az első segélynyújtó helyet, és a Máv. • maga építette meg azért, hogy a magyar munkás idejében megkapja a segítséget, ha szüksége van rá. Csak amikor már teljesen kibontakozott 48 kilométeren a munka, akkor állított fel az Oti. Monorfalván egy kórházat, amelyet — írd és mondd — 12 beteg számára szereltek fel ággyal. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az Oti.-nál alkalmazott orvosok és tisztviselők az előléptetés tekintetében is jelentkeztek kívánságokkal. Jelentkeztek, mert egy 21 éve az Oti.-nál foglalkoztatott magyar szellemi dolgozó, aki felső iskolát végzett, 250 pengőt kap, pedig öt gyermeke van, és felelősséggel tartozik 18.000 munkással és azok családjával szemben, mért a kerületé ennyi tagot számlál. Nagyon kérem, hogy az Oti, amelynek igazgatósága Budapest székesfővárosban székel és magyar, magyarosan intézkedjék a tisztviselői javára is és a fizetésüket a mai megélhetési költségeknek megfelelően feltétlenül emeljék ?el. (Helyeslés a baloldalon. — Börcs János: Bizony! Van elég pénzük úgyis!) Rá kell térnem egy intézkedésre, amelyből, hála az Úristennek, hazatért felszabadult területekkel kapcsolatban két intézkedés lett kétszer egymásután, pedig igazság szerint minden olyan részre, amely elszakított, s mindenben elnyomott terület volt és házatért, egyformán kellett volna a törvény hatályát kiterjeszteni. A m. kir. minisztérium 200/1941. M. E. számú rendelete a társadalombiztosítási jogszabályoknak a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken való hatálybaléptetése tárgyában a 6. §-ban a következőket mondja (olvassa.)- >A román társadalombiztosítási jogszabályok szerint a_ betegségi biztosítás, vagy az öregségi stb. biztosítás, illetőleg a bányanyugbérbiztosítás körébe tartozó szolgáltatásokat csak olyan személyek részére szabad teljesíteni, akiknek az 1940. évi augusztus hó 30. napján állandó lakhelye a visszacsatolt területen volt s akik az említett