Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

384 Az országgyűlés képviselőházénak 261, -— összehíva gyűlésekre, kifejtve a dolgot, el­határoztuk, hogy igenis, annak a fának min­den hasznát, a fuvarozástól a kitermelésig, a fűrészeléstől az eladásig, annak a népnek ja­vára igyekszünk biztosítani, amely ezt a va­gyont vérével szerezte meg, fegyverével őrizte és amely ennek a vagyonnak, ha kifosztva is, de még ma is birtokában van. Legyen az a va­gyon egészen az övé: ne csak a íuvar, ne csak a csákány, ne csak a fűrész és ne csak a fejsze nyele légyen az övé, hanem igenis, legyen az övé annak kereskedelmi haszna is, ők is lás­sanak belőle annyi hasznot, mint azok, akik romi mellett, a kávéházban üzérkedtek és ke­reskedtek azzal a fával, amely vagyont jelent. Hogy miféle bűnöket követtek el össze­játszva a román hatóságokkal, erre legyen | szabad csak annyit mondanom, hogy például j a csíki magánjavak név alatt ismert 62.000 hold érdőbirtokot, amely a székelység nevelési alapja, amely határőrvidék a székely határ­őrezredek vagyona és amely hivatva volt erő­síteni az országot és nevelni a gyermekeket ennek az országnak javára, annak a vagyon­nak 80% -át, — talán még többet is — kitermel­tek, ellopták, potom pénzen elvittek úgy, hogy minden regáti papnak, minden regáti falucská­nak görögkeleti templomot építettek abból a vagyonból, csak azért, mert mindig jött egy zsidó, aki ajánlatot tett, 10, 20, 50, vagy 100 hold erdőt kiutalva erre a célra, színtiszta székely javakból és azt mondotta: adjátok el nekem, igen, mert tudta, hogy milliókat fog kapni míg à pópa megelégszik sokkal kevesebb ösz­szeggel is. Ezek után a tapasztalatok után összefogva megalkottuk az úgynevezett gyergyói erdő­tulajdonosok — nem erdőkitermelök, hanem erdőtulajdonosok — szövetkezetét, ami azt jelen­tette, hogy a fa haszna valóban annak a nép­nek a kezeibe kerüljön, aki azt az egy szál fát Dírjá, aki az erdőnek de facto tulajdonosa. Megcsináltuk ezt a szövetkezetet. Ne méltóz­tassanak azt gondolni, hogy az a munka, amit ott végeztünk, magától ment. Nem, mert azokra a gyűlésekre megint csak elhozta a zsidó fa­kereskedő az ő lepálinkázott, megfizetett tolva­jait, mert hiszen tolvajokká tették őket, tolvaj­ságra tanították őket, amikor a lepálinkázott emberek ordítottak, hogy: pocsékold el a \vagyonodat . Igen, mérhetetlen erkölcsi károkat» a székelység lezüllesztését okozta az az 50 esz­tendős zsidó fakereskedelem, amely végig­grasszálta és végigfosztotta a székelyföldet. Nem folytatóim. Ennek a szövetkezetnek megalkotásánál elnyertük a kormányzat támo­gatását, mert az oibjektivítás kedvéért meg kell mondanom azt is, hogy a földmívelésügyi (mi­niszter úr támogatásával négy milliót sikerült összehoznunk ennek a szövetkezetnek a cél­jaira, amelyből fel is vettünk t majdnem 1.2 millió pengőt. A szövetkezet él és dolgozik an­nak ellenére, hogy mások rontani igyekeznek rajta: a zsidó front! Hiszen ne méltóztassa­nak feledni, hogy az országiban még mindig 90%-ban zsidó kezekiben van a fakereskede­lem, akik mindent, de mindent elkövetnek a kilirucseléstŐl, a megfúrástól, a gyanúsítástól és a rágalomtól kezdve, hogy elpusztítsanak minden magyar akarást, minden magyar törek­vést, amely magyar önállóságot, magyar (bol­dogulást hirdet. Ennek a szövetkezetnek ed­digi rövid élete, egy esztendős élete — mert hiszen csak ennyi ideig áll fenn azóta, amióta újra magyarokká lehettünk — megmutatta, ülése 19A2 június 3-án, szerdán. hogy igenis, lehet szó átállításról a fakeresike­deleinben, lehet szó magyar kézbe vételéről en­nek a magyar vagyonnak és lehet szó minden székely fájának megmentéséről. Az a munka, amelyet ennek kapcsán végeztünk, belekapcso­lódva a kolozsvári szövetkezet munkálkodásába, annak égisze alatt a szövetkezeti rendszerbe, nem volt eredménytelen, mert a szövetkezet él és amint mondottam, ez bizonyítja azt, hogy országos vonatkozásban is meg lehet csinálni ezt az átállítási, fel lehet szabadulni ebből a zsidó rabságból. Ha népi rétegeink tudatára ébrednek annak, hogy milyen borzasztó rom­bolást, milyen rablást és milyen degiradálást vittek véghez vele szemben, akkor tudatára kell ébrednie annak is, hogy mellette állanak azok, akik ennek a népnek a sorsát de facto intézik: mellettük áll a kormány. Elvárja a Székelyföld és elvárja az erdőbirtokosság, elvárja a magyar nép, hogy ezt az átállítást itt is keresztülvigyék, amint ez már más vo­nalon megtörtént, tehát keresztül vigyék a fa­kereskedelem vonalán is. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy amíg újságíró, színész, falusi bakter ma már nem lehet zsidó, addig az ország legfontosabb ke­reskedelmi üzletágánál, a fánál ott állhat, már­pedig ha aktív a magyar külkereskedelem, akkor a búza után elsősorban a fakivitel az a kereskedelmi ág, amelynek ez köszönhető és azon kereskedelmi ágon, azon az üzletágon még ma is száz százalékig rajta van a zsidó. Nekem csak egy tiszteletteljes kérésem van. Amikor megköszönöm a iföldmivelésügyi kor­mányzatnak azt a támogatást, amit nyújtott, hogy hozzájuthattunk ahhoz a pénzhez, amely­lyel ezt a szövetkezetet életrehívtuk, akkor azt kérem mély tisztelettel, (hogy igenis ezt az átál­ítást haladéktalanul vegye programmjába, mert egy napig sem tűrhető tovább az zsidó rablás, az a fosztogatás, ami nálunk a Székelyföldön, de országosan is a fakereskedelem terén vau. (Incze Antal: Dobják ki a zsidó vezetőket!) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezzel szemben az érvek sorozatát fogják a szemünk elé vágni. Felsorakoztatnak olyan érveket, ame­lyek meggyőződésem szerint éppen a mi pél­dánkon kívül vannak. Azt fogják mondani, hogy a magyarnak nincs pénze hozzá, a^ fakereskedelimből tulajdonképpen már ki­zárták a keresztény elemet, tehát nincs magyar fakereskedő és így lehetetlen ezt megcsinálni. Ezt tagadom, mert az átállítást meg lehet csinálni, a pénz ott van abban az üzletágban, ott van a fűrészben, a fundus instructusban. ott van a vasútban. az erdőben, a fűrészelt anyagban, legfeljebb azt a hiányzó 20%-ot kell előteremtenünk, amelynek előterem­tésére a kormányzat... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. méltóztassék befejezni. Gaal Alajos: Szomorúan veszem tudomásul, hogy lejárt az időm (Derültség a szélsőbalol­dalon.), mert sok minden mondanivalóm van. Mély tisztelettel csak arra kérem a földmíve­lésügyj és iparügyi miniszter urat, hogy a lehetőség szerint minél előbb tűzze ezt a kérdést munkaprogramuljába és a munka elvégzésénél vegye igénybe segítségünket is, hogy cél­szerűen, valóban népi és nemzeti célt szolgál­hassunk. (Taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpellációt . kiadjuk a föld­mívelésügyi és iparügyi miniszter uraknak. Következik Venczel Antal képviselő úr in

Next

/
Oldalképek
Tartalom