Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261 megfelelő díjazásban részesüljenek (Mester Miklós: Nagyon helyes!), háromévi várakozási idő elteltével (Mester Miklós? Hol van a mi­niszter úr?) a IX. fizetési osztály, 2. és 1. foko­zatának megfelelő javadalmazás élvezetébe jussanak«, — eddig szól az említett rendelet — mégis olyan módosítással, hogy a IX. fizetési osztályból a VIII., majd a VII. fizetési osz­tályba is eljuthassanak. (Mester Miklós: Ügy van! Nagyon helyes!) Ma ugyanis a helyzet az, hogy az önálló állami hitoktató a X. fizetési osztály 3. foko­zatának megfelelő fizetéssel kezdi és 15—20 évi szolgalat után sem jut el tovább, csak a IX. fizetési osztály 1, fokozatáig, tehát az egye­temi vagy főiskolai képesítésű állami hit­oktató még azt a fokozatot sem éri el, amelyet a tiszteletreméltó tanítói kar már évekkel ezelőtt elért. (Mester Miklós: És a lelkészi szolgálatot számítsák be!) Kérjük, hogy ne tiszteletdíjat, hanem ren­des fizetést kapjanak, kezdődjék a fizetésük a IX. fizetési osztály 3. fokozatában és bejuthas­sanak a VII. fizetési osztályba, kapjanak nyugdíjat, lehessenek tagjai az Országos Tiszt­viselői Betegsegélyző Alapnak, kaphassa­nak fizetési előleget, illetve pénzintézeti köz­ponti kölesönt, tehát az összes keresztyén hitfelekezetű önálló állami hitoktató az állami tisztviselőkkel egyenlő jogokat és kedvezmé­nyeket élvezhessen. (Helyeslés. — Mester Mik­lós: Hol van a keresztyén nemzeti politikai) Kérik, hogy a megbízott, óraadó hitoktatói és lelkészi szolgálati éveket is beszámíthassák a nyugdíj alapjául szolgáló időbe. (Mester Mik­lós: Helyes!) Meg kell említenem, hogy ezek az önálló állami hitoktatók csupán állami iskolákban tanítanak, lelkészi szolgálatot csak kisegítés­képpen végezhetnek, tisztéletdíjukat az állam­tól kapják, méltók tehát arra, hogy minden te­kintetben az állami tisztviselőkkel egyenlő jo­gokat és kedvezményeket élvezőnek. (He­lyeslés.) A mai rendezetlen helyzet azt eredmé­nyezte, hogy a hitoktatók részére csak átme­neti, ideiglenes állapotnak tartja jelenlegi állá­sát, hiszen legnagyobb szorgalma és legjobb igyekezete mellett sem tud előrejutni. Egye­temi vagy főiskolai végzettséggel az állami hit­oktató a jóval alacsonyabb képesítésű óvónő­vel van egysorban fizetés tekintetében. Külö­nösen ma, amikor világnézeti harcok idejét éljük és arra van szükségünk, hogy az ifjúság lelki életét kiegyensúlyozott viszonyok között élő hitoktató irányítsa, fontos, hogy a hitokta­tást, tehát a nemzet életében döntő fontosságú munkát ne átmeneti, ideiglenes állapotnak, ha­nem egész életre szóló hivatásnak tekinthesse a hitoktató, tudván azt, hogy méltánylást és anyagi téren előbbrejutást érhet el munká­jával. Nem, kell bővebben ecsetelnem a család­fenntartás, a gyermeknevelés nehézségeit, ezer­nyi gondját, a napról-napra emelkedő ruha- és cipőárakat, az internátus! ellátás költségeit, hogy mindannyian belássuk, hogy a mai ren­dezetlen helyzet milyen különösen súlyos a nős, családos, gyermekeit házon kívül taníttató protestáns és görögkatolikus hitoktatóknál. Nem kérnek az állami hitoktató kar tagjai, gyermekeink lelki nevelői többet, csak azt, amit a testnevelési tanárok már régen meg­kaptak, holott főiskolai tanulmányaik nem tíz*—tizenkét szemeszterrel terjednek túl az ülése 19%2 június 3-án, szerdán. 379 érettségin. Ha a testnevelők már elérték a cél­jukat, tisztelettel kérem, hogy a léleknevel ők számára is adja meg a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr a VII. fizetési osztályba való lépés lehetőségét, Hiszem, hogy amikor a keresztyénség élet­halálharcát vívja a minden keresztény kultú­rát eltemetni akaró barbarizmussal szemben, a léleknevelés névtelen hősei, a hitoktatók elérik iogos kérelmeik teljesítését. Tisztelettel kérem a vallás- és közoktatás­ügyi és a pénzügyminiszter urat, hogy az ön­álló állami hitoktatók említett sérelmeit orvo­solni szíveskedjék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszr ter úrnak. . Következnék Molnár Lajos képviselő úr második interpellációja a földművelésügyi mi­niszter úrhoz. A képviselő úr halasztást kért interpellációja előterjesztésére. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást meg­adta. Következnék szendrői Kovách Gyula képvi­selő úr interpellációja à miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr szinten halasztást kért. Méltóz­tatnak megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz, hozzájárult. Következnék Mester Miklós képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A kép­viselő úr hasonlóképpen halasztást kért. Mél­tóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a halasz­táshoz hozzájárult. Következik Mosonyi Kálmán képviselő úr interpellációja a Vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegé­nek felolvasását. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úrhoz az autonóm magyarországi görögke­leti orthodox egyház létrehozása tárgyában': 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak »arról, hogy az autonóm magyar görögkeleti egyház létrehozása magyar nemzeti és faji szempont­ból sürgős szükségszerűséget képezi 2. Hajlandó-e aaniniszter úr az autonóm, egy­ház létrehozása tárgyában a szükséges intézke­déseket megtenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a SZÓ. ., • • : Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Inter­pellációm tárgya első pillanatban úgy tűnhet­nék feL mintha ma nem lenne aktuális és ez­zel a kérdéssel csak a háború befejezése után lenne célirányos foglalkozni. Ha azonban a t. Ház meghallgatja azokat az okokat, amelyek interpellációm elmondására késztetnek, azonnal be fogja r ' látni, w hogy egyrészt aktuális ez a téma, másrészről ma van az igazán alkalmas mllanat, amikor ezt a kérdést rendezni kell. Én magam római katolikus vagyok, igy engem vallási szempont nem vezet, ami engem inter­pellációm elmondására vezetett, egyedül a ma­cvar nemzet, a magyar faj szempontia ( Helyes­lén o szélsobnloldalon.) és annak érdeke és így vúmiai katolikus létemre tényleg teljesen ob­ielritiVe tudok ehhez a kérdéshez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk! a közéven.) ; , A trianoni szerződés után, az elszakított te­rületen lakó görögkeleti vallású állampolgárok elvesztése folytán, a görögkeleti vallású állam­polgárok száma nagyon csökkent, 42.000rre csök­kent. I)e azzal, hogy ennyire csökkent ez a szám, nemcsak az történt, hogy elveszítettünk 63*

Next

/
Oldalképek
Tartalom