Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 19 U2 június 3-án, szerdán. 373 1940 ben kedvező helyzet állt elő. amennyi­ben a Nagykőrösön akkor még in floribus lévő Benedek-cég a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hatalmas támogatásával létesített egy másik konzervüzemet is, amelyet elneveztek a jólhangzó^ Vitamin-féle konzervgyárnak. Ez a gyár már az első esztendőben meglehetős nagy tőkével fogott neki a gyártásnak és már az első esztendőben teljesen egyenrangú versenytársként szerepelt a Gsehwindt-gyárral a nagykőrösi gyümölcs- és zöldségpiacon, sőt volt olyan cikke, ahol a piaci áralakulásnak, a gazdák szempontjából kedvező értékesítésnek a megteremtését egyenesen az tette lehetővé, hogy megjelent a Vitamin-gvár is a nagy­kőrösi oiacon. Hiszen a Gsehwindt-gyárral megtörtént az is, a 6—8 filléres áron meg­kötött paradicsomszerződésekkel, amikor dup­lájára emelkedett a paradicsom piaci ára. ak­kor sem volt hajlandó eltérni a rögzített ártól ós a szerződés szerinti paradicsomot a leerszi­p-orúbb eszközökkel is behajtotta a gazdákon. Nagy szükség volt. tehát a másik konzerv­gyárra a nagykőrösi termelés érdekeinek meg­védése szempontjából. Még megnyugtatóbban alakult a helyzet, amikor boldogemlékű Becsey Vilmos bekap­csolódott és átvette a Vitamin-gyárat. Akkor azonban már valami titok kezdett terjengeni a gyár körül és titokzatos tárgyalások híre szi­várgott ki. Azt utólag nem tudjuk megállapí­tani és Becsey környezetéből sem tudtuk meg­állapítani, hogy mi okozta Becsey Vilmos tel­jes és tökéletes elkedvetlenítését. kétségtelen dolog azonban, hogy ő a nagykőrösi konzerv­iparból kivonta magát és azután 1941 végén bekövetkezett egy tranzakció, amely egyúttal fantasztikus tervek légióiát indítottadéi. Ez a tranzakció pedig az volt. hogy az odáig egyed­uralmat gvakorló Gschwin dt-gyár versenytár­sától megkívánván szabadulni, felvásárolja a Vitamin-Gyárát és azt egyszerűen • szárító­iizemmé fogja átalakítani, s az óriási költség­gel felépített gyárat, amelybe a víz által el­pusztított másfélezer nagykőrösi kislakás téglaanyagát is beépítették a rendkívül^ köz­ellátási és honvédelmi érdekekre való tekintet­tel, egyszerűen degradálni fogják és 300 vagy 400 munkás foglalkoztatása helyett a szárító­üzem ennek a munkáslétszámnak csak egy tö­redékét fogja foglalkoztatni. Amikor ezek a fantasztikus hírek napvilá­got láttak, az egész város közönsége, elsősor­ban azonban p város polgármestere, azonnal lépéseket tett. hogy ez a konzervgyár ne ( ke­rüljön a Gschwindt-gyár és Weiss Maufredek kezére, hanem, ha lehet — és ott volt elŐttük,a milliárdos Programm beharangozása álomszép tervekkel — a konzervipar szövetkezeti alapon való felkarolása történjék meg. Ezek a jóhiszemű és jóindulaté emberek abban a re­ményben, hogy a gazdaérdekeltség, a város vagy a városi takarék be tud kapcsolódni a konzervgyár megvásárlásába, akciót indítot­tak, küldöttség járásokat indítottak el .és ket minisztériumban, a földművelésügyi miniszté­riumban és az iparügyi minisztériumban si­kertelenül tanácskoztak az illetékes államtit­kár urakkal. Ez a küldöttség;iárás ennek az egész kérdésnek egy külön érdekessége lenne. Nem kívánnék azonban e tény, felett kritikát gyakorolni, éppen azért az egész dolgot mel­lőzöm és itt csak azt kérném az illetékes mi­nisztériumok részéről, hogy ha gazdán gy ben, különösen pedig ilyen fontos közellatasi es termelési ügyben olyan tiszteletre melto urak, mint amilyenek Nagykőrös városának polgár­mestere, a gazdasági egyesületnek, a kerté­szeti egyesületnek a vezetői, odafordulnak, kü­lönösen amikor Milotay István igen t. kép­viselőtársam is résztvesz egy ilyen küldöttség­ben, legalább komolyabban szíveskedjenek fog­lalkozni az előterjesztett kérdésekkel, mert a küldöttség azzal jött haza az iparügyi minisz­tériumból, hogy ott ridegen és mereven eluta­sították őket azzal, hogy a gazdáknak pedig ezekben a válságos időkben elsőrendű köteles­ségük az, hogy termeljenek, nem pedig, hogy konzervgyárat gründoljanak. (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Az első nagy csa­lódás tehát megtörtént a nagykőrösi termelő­társadaom részére vagy kárára. A küldöttségjárásnak azonban lett mégis annyi eredménye, hogy az aggódó városi ve­zetőséget és a város aggódó társadalmát igye­keztek a magukat illetékeseknek tekintők meg­nyugtatni. Annyi fölényes megnyugtatás van azonban ezekben a megnyugtató nyilatkozatok­ban, hogy aggodalmainkat tísak fokozzák ezek a fölényeshangú megnyugtatások. Gsehwindt­nek és "Weiss Manfrédéknek az igazgatói adták azt a nyilatkozatot, amelyben valótlanságnak és komolytalan feltevéseknek minősítették azo­kat az aggodalmakat, amelyek a gyárátválla­lással kapcsolatban a város közönségének és a gazdaközönségnek a lelkében felmerültek, és biztosították a gazdaközönséget arról, hogy ép­nen azért, mert a Gschwindt-gyár már hosszú évtizedeken keresztül áldozatokkal tartotta fenn a kapcsolatot Nagykőrös városával, ők ezt az áldozatot továbbra is vállalni fogják, és ne féljenek a nagykőrösi gazdák attól, hogy azért vette meg a Gschwindt-gyár és a Weiss Manfréd-gyár a Vita mi n-gv árat, mintha kon­kurrenciamentesen. olcsón kívánna hozzájutni a nagykőrösi gazdák termeivényeihez, a ter­ni ényértékesítés terén a naarv hasznot maid ak­kor fogják látni a nagykőrösi termelők, ha véget ér a háború, s ha nem is a háborús álla­potok következtében kényszerű maximális árak mellett, hanem majd szabadversenvben > tud iák a nasrvkőrösi termelőknek nártját, fogni- (Hor­váth Géza.: Sfoén vi ^asztal ás !) "Pis megígéri a Gsehwindt-gyár ef^ík i^azsra+óia. hogv maid akkor is meg fogják adni ia háború után ki­alakulandó mezőgazdasági versenyben azt az arai f 1 m el vet 'Víílföldi viszonylatban az áruin­kért érvényesíteni tudnak. A dekonjunktúra idején foenák ma^d à ióindulatot t£>na°ztalni. (7J*I\ a szplsnbctloldnlon.) Hasonló nyjflatkozatnt tett Lehnvits Sándor, a Weiss Manfréd-írvár igazgatóia is. (Goszfconyi Sándor: Szép magyar neve van!) Ezekkel a megnyugtató nyilatkozatokkal szemben, hogy tökéletes jóindulattal fogják ke­zelni a nagykőrösi értékesítési kérdéseket, en­nek homlokegyenest az ellenkezőjéről tesz ta­núbizonyságot az a ténykedés, hogy például a gyárak Összevásárolták a zöldségmagvakat és csak azok a termelők tudnak a zöldségmagvak­hoz hozzájutni, akik külön termelési szerződést kötnek a gyárakkal. (Ifi. Tatár Imre: Az egész országban ígv történik!) Ha tehát Nagykőrös 4500 vagy 5000 vágón zöldségtermelése jövőre n felére vagy harmadára fog csökkenni, akkor azt ne méltóztassék majd egyetlen kormány­zati rendszernek sem a gazdák felelősségének a rovására írni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Paczolay György: T. Ház! Azt kérem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom