Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter-úrhoz ia Hangya—Baross Szövetség—TrikolorSzövetkezet és a kereskedők vitájának lülgyében. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Hangya Szövetkezet és ia Baross Szövetség Trikolor Szövetkezet cím alatt egy nagybani áruellátási szövetkezetet akar alapítani, mely alapítás mélyen sérti a keresztény kereskedői generációt, és ha tud róla, hajlandó-e ennek az új alakulásnak gátat vetni, tekintve, hogy a magyar gazdasági élet az ilyen alakulásokat nem kívánja meg?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. I f ..! ! "!• Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Talán ez az egyetlen interpelláció, amely elintézést nyert, mielőtt el lehetett volna mondani, hála természetesen a túloldali többségnek, amely a szerdai napokat igyekszik mindig kikerülni. Interpellációm valóban elintézést nyert, mert az érdekelt felek közül az egyik időközben meggondolván magát, visszalépett a szerződéstől. (Rapcsányi László: Hősi halált halt!) Interpellációmat mégis szükségesnek tartom elmondani azért, hogy okuljunk és tanulságot vonjunk le az elmúlt eseményekből. A Hangya és a Baroiss Szövetség elgondolásáról van szó, amely abban állt, hogy Trikó lor név alatt egy új szövetkezetet kívántak létesíteni. (Faczolay György: Vadházasság!) Elolvastuk a szövetkezet programma át. Eieg szépnek kell mondanunk, mert hiszen a keresztény kereskedők áruellátásáról akart gondoskodni, azonban a házasságot (Rapcsányi László: Csúnya volt a menyasszony! — Derültség.) nem előzte meg kihirdetés, mert akiknek érdekében csinálták, nem adták beleegyezésüket. Előttem fekszik egy egész sereg Barossfiók nyilatkozata, amelyek határozottan és kifejezetten ellene voltak ennek, bár a Barossiszö vets égi fiókok nyilván Ilovszky országgyűlési képviselőtársunknak, a Baross Szövetség elnökének vezetése alatt állanak, ő pedig azt hirdette, hogy a Baross Szövetség kívánságára alakul ez az új kreáció. tJgylátszik azonban, a menyasszony nem adta beleegyezését. (Derültség.) A Hangya részéről ezt a törekvést csak dicsérendőnek tartom, mert alkalmam volt néhányszor már a Ház elé állni, mint a keresztény magyar szövetkezetek barátjának, azzal a kívánsággal, hogy a Hangya, amely immár országunk legerősebb gazdasági gócpontja, álljon az élére annak az erős és határozott törekvésnek, hogy neveljünk fel új magyar kereskedőgeneráeiókat. A Hangya megkapta a magyar társadalom teljes erkölcsi és anyagi támogatását a múltban ahhoz, hogy vegye fel a harcot a liberál-kapitalista kereskedelemmel, mert hiszen a szövetkezet nem volt semmi egyéb, mint védőeszköz a kizsákmányolás ellen. Minden tekintetben támogattuk, a kormány nem egyszer ment anyagilag segítségére, hogy célját elérhesse. {Ügy van! Ügy van! — Gr. Festetics Domonkos: Bizony így van!) Hála Istennek, ha nem is tisztara a Hangya ügyességéből, de a változott viszonyok következtében is a zsidók uralkodása a kereskedelemben és az iparban immár kezd teljesen kiküszöbölődni, szóval megtörténik a nagy őrségváltás, az átállítás. (Rapcsányi László: Nagyon lassan halad! — Tóth János: Aladárok!) Nem egyszer jelentettem ki itt a Házban, hogy a Hangya megtette kötelességét és most KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 19J/.2 június 3-án, szerdán. 369 a faltörő kos szerepét befejezvén, állítsa át sajátmagát. Nem akarjuk most degradálni, sőt mi több, sokkal fontosabb pozíciót kívánunk neki juttatni, a nagykereskedelemben akarjuk látni, mert ma ebben van a legnagyobb hiány. Szüntesse meg a Hangya a maga detailüzleteit, adja áí azokat keresztény kiskereskedőknek, (Helyeslés jobb- és balfelől.) és amíg erre szükség lesz, kizárólag en gros üzleteket bonyolítson le, (Élénk helyeslés és taps. — Incze Antal: Csináljuk meg, ha annyira tetszik!) Hiába kapom a leveleket, az intelmeket és a rosszalásokat e miatt az álláspontom miatt, . en mint magyar kereskedő, szívvel-lélekkel új magyar kereskedőexiszteneiák megteremtésén dolgozom. Nem vagyok ellenfele sem Wünscher Frigyesnek, sem Darányi Bélának. Tisztelem, beesülöm tudásukat, akaratukat. A tardosi szövetkezeti falunak, ennek a mintafálu11 ak megteremtésén úgy fellelkesültem, hogy gratulálni akartam neki, de féltem a gratulációtól, mert hátha elkapatja magát és tovább csinálja a dolgokat, úgy, ahogy nem szívesen láná azt a magyar kereskedelem, mert valljuk meg őszintén, ügyes emberek és nagyot akarnak, de a nagy — hogy úgy fejezzem ki magam — »gründolás«-ban talán rossz helyre terjesztik ki működésüket. Lehet, hogy ez tévedés részükről. Én azt mondom, hogy amit most akarnak és csinálnak, nagyszerű, nagyon jó, csak dolgozzanak, de egy szempontot mindig tartsanak szem előtt, a magyar adózó polgárok szempontját. Hiába beszelünk arról, hogy a magyar ifjúság menjen kereskedői vagy ipari pályára, önálló pályára, ha szemben találja magát a [Köztisztviselőkkel, a Hangya-üzletekkel, ha nincs áruellátása, nincs hitele; vagy a zsidókhoz kell fordulnia vagy a Hangyához, tehát a két ütköző között tönkre kell mennie. T. Képviselőház! Én, a dunátúü, somogyi eniber, úgy ismerem a székelyt, hogy ügyesebb, mint a zsidó, tehát ebben a Házban kifejeztem azt a kívánságomat, hogy ne menjünk a Székelyföldre kereskedelmet tanítani, hanem adjuk meg nekik a lehetőséget a kereskedelemre. (Élénk helyeslés és_ taps.) Megnyugtatás volt nekem, hogy néhai Teleki Pál miniszterelnökünk, amikor Erdély földje, hála Istennek, visszaérkezett, azt mondotta: »oda pedig nem engedem 'bemenni sem a Hangyát. sem más szervezetet, mert a székelyföldi szövetkezeteket akarom megerősíteni.« (Helyeslés és taps.) Mélyen t. Ház! Előttem fekszenek most a székelyföldi városok kereskedőinek panaszai. Azt mondják, hogy 22 évi szenvedés után az a jutalmuk, hogy ahol van 5—6 keresztény kereskedő, odajön a Hangya még két ellátóüzlettel Nem ismerem a miniszterelnök úr intencióját ; bizonyára valamilyen üdvös cél érdekében változtatták meg Teleki Pál elgondolását. Ez volt az eset a Délvidéken is. örömmel olvastam, amikor a Délvidékre bevonult a magyar hadsereg, hogy az ottani vezénylő tábor nok kiadta az utasítást, hogy a Hangya csak mint; ellátós'zerv, mint en gros elosztószerv mehet oda. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon he lyes!) mert van elegendő keresztény kereskedő, azokat lássa el áruval és azok működjenek. A Délivdékről jönnek a legkeservesebb panaszok a Hangya terjeszkedése miatt. Nekem fáj, hogy panaszok jönnek olyan szervezet ellen, amelyért éltem-haltam és mondhatom, lelkesedtem s amelynek, ahol csak lehetett, segítségére voltam, amennyire az 62