Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

366 Az országgyűlés képviselőházának 261, ülése 194-2 június S-án

f szerdán. itt

5i ha minden visszaélést mindenki azonnal feljelentene. A suttogásnak nem nézhettem utána az egyes háztartásokban, azért nem mondok neveket, a miniszter úrnak azonban módjában áll a vizsgálatot elrendelni. Tessék minden bejelentés nélkül, rajtaütésszerűén. utánanézni egyes háztartásokban, hoigy a bejelentett mennyiséget annakidején besHolgáltattfak-e. Itt mindig csak a tisztességes ember jár rosszul. A tisztességes keresztény úriasszony kimérte azt az adagot, amelyet visszatarthatott, a többit pedig beszolgáltatta. Tudomásom szerint nagyon sok ilyen háztartás van, nekem neveket hoztak tudomásomra és csak azért nem közlök neveket, mert nem fi karok könnyelműen eljárni. Nem győződtem meg ugyanis arról, hogy >az adatok megfelelnek-e a valóságnak. A miniszter úrnak .azonban ez módjában áll (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nagyon kérem a miniszter urat, hogy eziránt sürgősen intézkedjék. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadlja a közellátásügyi miniszter úrnakMeskó Zoltán képviselő úr második interpellációjának elmondására, amelyet a földmívelésügyi miniszter úrhoz kíván intézni, halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz.. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoa az ügyvédi rend teljes zsidótalanítása és a zsidóságnak az igazságszolgáltatásból való kizárása tárgyában. Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr a zsidóktól az ügyvédi rendet és az igazságszolgáltatás más területeit azonnal megtisztítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Az első és a második zsidótörvény indokolása és rendelkező része értelmében az ügyvédi kart a zsidóságtó] meg kellett volna tisztítani. Az említett törvények és az utánuk következő rendeletek, valamin*: az 1941 : XIII. törvénycikk indokolásokban klasszikusan mind megokolják, hogy miért káros a magyar igazságszolgáltatás egyik ágára, az ügyvédségre nemcsak a zsidóság ottléte, hanem hatalmas túlsúlya. Nem akarok felesleges ismétlésekbe bocsátkozni, amikor el kell mondanom, hogy egyes kamarák területén az ügyvédség 64 százaléka még ma is tökéletesen zsidó kézben van. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de meg kell állapítanom azt a tényt, hogy nemcsak a zsidó ügyvédek számaránya haladja túl az 50 százalékot és, országos számarányukat, hanem messze túlmenően meghaladja, az összes többi keresztény ügyvédek jövedelmét az a jövedelem, amely a zsidók részére jut. Egyáltalában nem kívánatos az országra az az állapot, hogy a zsidó ügyvédség ebben a szellemi foglalkozásban, az igazságszolgáltatásnak ebben a szerves ágában ilyen rettenetes módon túltengjen. Azonban eltekintve ettől az indokolástól, mindeddig senki sem mutatott rá arra, hogy a« igazságszolgáltatásnak, vagyis az állami élet egyik főfunkeiójának legkárosabb és leghátrányosabb befolyásolása a zsidóság részéről történik. (SzÖlió'si Jenő: Ez igaz!) Az igazságügyminiszter úr hiába igyekszik meggyorsítani a peres eljárást, hiába igyekszik a bíróságokat az igazság kikutatására vonatkozó legalaposabb tevékenységre serkenteni, hiá'ba vannak a legnagyszerűbb bíróink és bíróságaink, ha a zsidó szellem megfertőzi a jogkereső közönséget, mert akkor nem tudjuk megakadályozni a pereknek, az alaptalan ügyeknek a lavináját. Mert mi történik? A jogkereső közönség elmegy az ügyvédhez és csinál példának okáért egy szerződést. A zsidó ügyvéd nem azt nézi, hogy a szerződés egyszerű, világos, érthető legyen, a felek érdekét szolgálja, s hogy ebből per lehetőleg ne keletkezzék, hanem azt fogja nézni, hogy lehetőleg úgy összebonyolítsa az ügyet, hogy ebből egy nagy per, egy perlavina és az illetőre és környezetére nézve lehetőleg gazdasági romlás és egyéb bajok támadjanak. Itt tehát megelőzésre van szükség, ami megmentheti az igazságszolgáltatást a bajoktól. Az ügyek első bírája rendesen az ügyvéd'. Ha az ügyvéd összebonyolítja az ügyet, — és köztudomású, hogy a zsidó ügyvédek milyen szerződéseket csinálnak és milyen agyafúrtan járnak el, hogy azután ebből a perek lavinája keletkezzék, hogy ennek az anyagi hasznát ők lefölözzék — akkor a szegény paraszttól kezdve a nagybirtokosig a nemzetnek egyeteme látja ennek mérhetetlen kárát. A helyett, hogy levonnék ennek az állapotnak a következményeit, mind a mai napig nem történt ezen^ a téren semmi, hogy az ügyvédi kart a zsidóságtól megszabadítsuk. Közel egy éve annak, hogy az igazságügyminiszter úr elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet az egyik képviselőtársunk terjesztett be, hogy tessék az ügyvédi kart a zsidóktól teljesen megszabadítani. Ha a só és petróleum árulására nem jó a zsidó, akkor az igazságszolgáltatásban való részvételre még kevésbbé jó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Helyeslés jobb/elől.). Most, amidőn egy év után az új miniszterelnök úrnak a zsidókérdésben elfoglalt álláspontját olvastuk, Jegyen szabad éppen a miniszterelnök úr szűkebb pátriájából a nyíregyházi ügyvédi kamara jegyzékét felmutatnom, amelyben a vörössel megjelöltek mind zsidók. Nem is lehet látni mást mint csupa zsidót. Csak egy-két helyet ragadok ki. Fehérgyarmaton 6 zsidó ügyvéd van, 4 keresztény, Kisvárdán 16 zsidó, 6 keresztény, Nyíregyházán alig van keresztény ügyvéd. Ez nem is 50 százalék, ez jóval túlmegy a 60 százalékon. Ez a szellemiség azután, amely innét kisugárzik, tökéletesen lerombol mindent, amit a konstruktív nemzetépítés megkíván. A zsidó ügyvédségtől feltétlenül meg kell szabadulnunk, mert nem az a veszedelmes, hogy nyolcszázezren felüli zsidó van itt az országban, hanem az a veszedelmes, hogy a nyolcszázezer zsidó közül hatszázezer a szellemi pályákon terpeszkedik el (Ugy van!) és szellemével károsan befolyásolja és irányítja a közvélemény ^gy részét. Elhiszem, hogy ez az ügyvédi rend nem nagy és talán csak parciális érdeknek tűnik fel, hogy egy kisebb hivatásrend érdekében felszólaljon bárki is a törvényhozásban ilyen időkben. De éppen ezek a mostani idők teszik indokolttá, hogy végre-valahára ettől a betegségtől, az országnak ettől a rákfenéjétől is megszabaduljunk. A megszabadulás iránti egyhangú kívánságot és -annak módját a Magyar Úgyvédek Nemzeti Egyesülete memorandumban kifejtette, a megszabadulás iránti kérelmet a Budapesti Ügyvédi Kamara ez év januárjában meg-