Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

362 Az országgyűlés képviselőházának 2 a védettség megszüntetését kérő gazdaadósok az elmaradt részleteket több év alatt fizethe­tik, de nincsen intézkedés azon esetre, amikoi a védettség általában megszűnt. Minthogy ez a rendelkezés hiányos, mint­hogy továbbá a hosszúlejáratú kölcsönök rés2 léteinek törlesztése ezidőszerint semmi gyakor­lati értékkel nem bír, sőt a pénzügyi politika szempontjából káros s végül minthogy a vé­dettség megszűnésével amúgy is nehezebb helyzetbe került gazdaadósok további meg terhelése hátrányos a termelésre. Kérdezem a m. kir. pénzügyminiszter urat, nem volna-e mód ezen kérdésnek olyan szabá­lyozására, amely lényegében a hosszúlejáratú kölcsönök törlesztő részleteinek »letételét« fel­függessze vagy legalább is a volt védett bir­tokosok törlesztő részleteinek fizetésére álta­lában több évi fizetési határidőt engedélyez­zen. Csoór Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Ezelőtt 15—16 eszten­dővel óriási mértékben özönlött az úgynevezett külföldi kölcsön az országba: dollár, font, svájci frank, hollandi forint és egyéb idegu valuták törlesztéses kölcsöneit zúdították ai országra. Ügynökök jártak az országba, akik autóról tálcán kínálták a népnek a pénzt, a jó drága pénzt. Ennek következménye lett azután a mezőgazdaságnak öt év alatt történt olyan eladósodása, hogy az egész magyar földbirtok értékének 22—23 százalékáig eladósodott öt esztendő alatt és az előző világháború korona­romlása következtében tehermentessé vált in­gatlanok ismét t igen súlyos helyzetbe kerültek, amelyet a mezőgazdasági konjunktúrának még erősebb leromlása még súlyosabbá tett. Akkor a kormányzat hosszú kérésre a gaz­daadósságok érdekében bizonyos intézkedése­ket tett. 1932 óta, tehát most már tíz év óta folyik a gazdaadósságok rendezése és 1941 de­cember 31-ével elérkeztünk oda, hogy a védett­ségeket, vagyis a gazdaadósoknak elárverez­hetetlenségét megszűntették. 1941 decembei 31-én megszűnt a gazdaadósok védettsége. Erről a törvényeknek és rendeleteknek egész légiója intézkedik. Ezeket nem akarom itt felsorakoztatni, csupán egy kérdést raga­dok ki az egész komplexusból, éspedig a kül­földi adósságok dolgát. A védettségi és az összes gazdaadóssági rendezések a külföldi adósságok tekintetében úgy intézkedtek, hogy az adósok kötelesek fi­zetni a külföldi adósságok után a kamatot. A tőketörlesztést a kormány felfüggesztette,. de a kamatfizetést megkövetelte. Ez a kamatfize tés 5—5-5 százalékot jelent évenként az adós ság után. A befizetett kamatokat a külföldi hitelezők letéti számlájára írják. És ha figye lembe vesszük azt, hogy körülbelül másfél­milliárd pengőt tett ki ezeknek a törlesztéses kölcsönöknek összege és ezek után évenként 5—5-5 százalékot kell fizetni és ezt most már több mint 10 esztendeje fizetjük, a külföldi hi­telezőknek letéti számláján közel egymilliárd pengő követelés gyűlt össze, amivel nem tu­dunk mit csinálni. A helyzet ugyanis az, hogy a külföldre, akár Amerikába, akár Angliába, akár Svájcba transzferálni ezeket a kamatokat nem lehet, de még ha lehetne is, akkor is oktalanság volna, mert ha a külföldiek, amerikaiak és angolok zárolták a mi követeléseinket és ve­lük hadiállapotban vagyunk, akkor teljes kép­telenség az, hogy mi ezeket a kamatszolgálta­tásokat velük szemben teljesítsük. f. ülése 194-2 június 3-án, szerdán. Ebből a helyzetből nyilvánvalóan adódik az, hogy ezeknek a külföldi tartozásoknak ka­matszolgáltatását jelenleg követelni a gazda­adósoktól káros és pénzügyileg veszedelmes dolog, mert előáll helyzet, hogy az adó­sok fizetik a kamatot és ez a kamat százmillió számra, idestova egymilliárdnyi összegben összegyűlik az állam terhére és az állam fog ezekkel a külföldi hitelezőkkel talán egy ké­sőbbi időpontban olyan nehéz helyzetbe ke­rülni, amelynek elviselése az államra nézve igen terhes és káros dolog lesz. Ám de most nemcsak a kamatokat kezdik követelni, hanem még a tőketörlesztést is. A védettség megszüntetéséről, illetve a gazda­tartozásoknak rendezéséről van szó. Az egyik utóbbi rendelet a múlt évben úgy intézkedett, hogy a külföldi tartozások után elmaradt tő- • ketörlesztéseket szintén kötelesek a gazdaadó,, sok megfizetni. Ebből előállott az a helyzet, hogy a 7550. számú rendeletnek megjelenése előtt volt ötven vagy hatvan intézkedés, amely felfüggesztette a külföldi adósságok tőketarto­zásának fizetésiét, most pedig itt van a 7550 számú rendelet, amely azt mondja, hogy eze­ket az elmaradt tőketartozásokat fizessék meg .a gazdaadósok és még itt is súlyos helyzetet teremt: nemcsak követeli a gazdatartozások megfizetését, hanem különbséget tesz gazda­adósok és gazdaadósok között. Azt mondja ugyanis: az a gazdaadós, aki önként kéri vé­dettségének megszüntetését, hat esztendő alatt részletekben fizetheti meg elmaradt tartozását, akinél viszont nem önként szűnik meg a ^ vé­dettség, hanem 1941 december 31-ével a törvény értelmében szűnik meg, annak az elmaradt összes tőketartozásokat egyszerre kell megfi­zetnie. Most előáll az a helyzet, hogy azok a bankok, amelyek érdekelve vannak a hosszú lejáratú kölcsönök fizetése körül, egymásután szólítják fel a volt védett birtokosokat, # fizes­sék meg az összes elmaradt hosszúlejáratú tőketörlesztéseket. Ilyen irányban már perek indultak meg, sőt már árverést is tűztek ki ingatlanokra. Méltóztassanak a mai pénzügyi politika, a mai szociális és gondolkodási viszonyok között el­képzelni azt az állapotot, hogy a bankok most a külföldi tartozások tőketörlesztéseire árve­rést tűzhessenek ki mezőgazdasági ingatlanra. Nyilvánvaló, hogy ezt megengedni a mai kö­rülmények között nem szabad. Ma jelent meg a lapokban a Nemzeti Bank­nak egy körlevéltájékoztatása, amely azt mondja, hogy az ezekkel a külföldi tartozá­sokkal kapcsolatban történő fizetéseknél bizo­nyos jóváírások megengedhetők. a tőketöir­lesizitéseknél pedig a Nemzeti Bank egyes ese­tekben egyénenként bírálja el a jelentkezők fizetését. Már a múltban is gyakorolták ezt az egész eljárást az egyes bankok és mint a zsidó a nyúlbőrre, úgy alkudtak az adósokkal, hogy a dollárt 5 72 vagy 4-90 vagy 4*80 vagy 5 20 pengős alapon számolják-e el; aszerint számol­ták el, hogy kivel hogyan tudtak megegyeizni. Azonkívül a kifizetésnél kikötötték miaguknak és ma is kikötik azt a lehetőséget, hogy ameny­nyiben még rá kell fizetni, akkor a gazdaadós majd rá fog fizetni. Ezek a körülmények tehát» amikor kül­földre nem. tudjuk a hosszúlejáratú, idegen valutára szóló tartozások ellenértékét transz­ferálni, amikor az állam számára óriási koc­kázatot jelent sokszáz millió pengő tőketör­lesztés és kamatfizetés beszedése és ennek le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom