Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
354 Az országgyűlés képviselőházának 2( próbára tették, megtagadta. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Alig változott meg a világ, alig változott meg az impérium a Délvidéken, a zsidóság azonnal igyekezett teljesen szerbbé válni. A szerb mint józan nép, ezt elutasította magától. Mit volt mit tenni: a zsidóság egv másik kényelmesebb álláspontot foglalt el: nemzetközi zsidóvá vált, vagyis cionista lett. A cionizmus nem más, mint a mi szempon tunkból a magyarság megtagadása, nem más, mint nemzeti zsidóság vagy zsidó nemzetiség, amely teljesen elkülönítette magát a magyar fajtától. Ez a Bélvidéken már 1919—1920-ban megtörtént. A zsidóság 90 százaléka már akkor megtagadta magyarságát. Magyarul beszelt, magyarokból élt, a magyar élet minden zsírját lefölözte, de ellenünk dolgozott. Ez a% átváltozás, ez a folyamat egészen 1938-ig tar-r tott. 1938-ban, amikor a történelem kereke elkezdett görögni, a zsidóság abban a pillanatban teljes mértékben kimutatta a foga fehérjét és a magyarsággal ellenségként állt szem. be. Nem törődött kereskedelmi életével, hazug barátságát megtagadta és nyíltan, dühösen támadta a magyarságot. Ami 1941-ben DélBácskában, a Délvidéken, Bácskában történt, az felháborító, a zsidóság egyszersmindenkorra elveszítette minden jogát, hogy bármi kíméletet élvezzen a magyarság részéről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között mi délvidékiek, természetesen örömmel üdvözöljük a törvényt, tekintettel arra, hogy a zsidóság rovására intézkedik, de még inkább üdvözöljük a magyarság javának szempontjából. Uraim, amikor Kállay miniszterelnök úikormányra került, tudjuk, hogy^ bizonyos hidegség, bizonyos bizalmatlanság kerekedett, de amikor a pártban és a parlamentben kijelentette, hogy ezt a nehéz kérdést meg fogja oldani a legrövidebb idő alatt, akkor a párt, de az ellenzék is tagadhatatlanul a legnagyobb örömmel üdvözölte Kállaynak ezt az álláspontját. Ha szóval nem is mondta ezt az ellenzék, de kétségtelen, hogy egy vele, mert látja azt, hogy amiért olyan hosszú ideig küzdött, azt kezdi elérni, a harc a kormánypártban is megteremték a maguk eredményét. Állapítsuk meg, mi történt itt a parlamentben 1 ! Már tizenöten-huszan szólaltak fel a javaslathoz, mellette vagy ellene. Még akik ellent» szólaltak fel, azok is mellette beszéltek, mert a dolog lényegét, a zsidó ingatlanok elvételéről szóló törvényjavaslatot alakjában és egészében az ellenzék éppúgy elfogadta és helyesli, mint maga a kormánypárt. Arról van szó, hogyan és mikép csináljuk meg a javas latot. Az ellenzék azt mondja, nem jól van megcsinálva. Bizonyára vannak a kormány pártban is olyanok, akik azt mondanák, hogy változtatni kell rajta, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vannak!) de magát a lényeget feltétlenül megoldja, hogy a zsidók kezéből kivé szi a nemzet legfőbb értékét, a földet és oda adja a magyarságnak, hogy a magyar itt meg tudjon élni. A Délvidéken az agrárreform nem a zsidóbirtokokkal kezdődik meg, hanem már megvalósult bérletek alakjában, ebben az évben már a szerb agrárreform által igénybevett összes földek a magyar kisbirtokos osztály, a földmíves munkások kezébe kerülnek. Mi tudjuk tehát, hogy mit jelent az, ha 700.000 hold szántóföld és 500.000 hold erdő magyar kisemberek kezébe kerül. T. Ház! Nincs tökéletes törvény. Ha az ellenzék csinálná meg a töovvényt, Ő se tudna tökéleteset csinálni. (Felkiáltások a szélsőbal. ülése 19U2 június 3'-án, szerdán. oldalon: Jobbat igent — Pándi Antal: Legalábbis gyorsabban!) A gyorsaság nem mindig tökéletesség. Egyet azonban tudnunk kell, . mégpedig azt, hogy egy ilyen nagyjelentőségű javaslat végrehajtásánál legfontosabb dolog a felelősség. Nagyon szép elmondani népgyűléseken, hogy mit kellene csinálni, de ha az ellenzékből kormánypárt lesz, bizony, azt a tempót nem tudja megtartani, melyet tulajdonképpen önmagának diktál, diktálni akart vagy igért. Ha odakerül a gyakorlati kivitelhez, ha felelőssége van, ez, a kormányra került ellenzék nem fog tudni olyan gyors tempót megütni, mint ahogy Ígérte vagy követelte. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi ezt már rég megtanultuk, felesleges a kitanítás! — Zaj. — Elnök csenget.) Engedelmét kérek, én diák vagyok itt, de jószándékű diák. Én is akarok tanulni. Hallottam az uraktól is olyan egyszerű és kézenfekvő dolgokat elmondani, amelyeket mindnyájan tudunk, de azért meghallgatjuk egymást. Nem mond a parlamentben mindenki olyan világrengető bölcseséget, hogy eltátsuk a szájunkat. Én tehát azt mondom, hogy ha van ebben a törvényjavaslatban hiba vagy hiány, akkor ezt a hibát és hiányt abban a szellemben, amely^ itt megszületett, és pedig nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék akaratából is, a kormánynak módjában lesz a gyakorlati kivitel idején és során majd akár rendeleti úton, akár a törvényhozás útján kiküszöbölni és pótolni, és gyakorlati módon ú^y megoldani a kérdést, hogy a magyarságnak ebből haszna legyen. A magam részéről, és azt hiszem, az egész délvidéki magyarság részéről, ki kell fejeznem azt a nagy kívánságot, hogy a földhözjuttatás alkalmával a sokgyermekes és magyar szempontból teljesen megbízható emberek kezébe kerüljön a föld; (Helyeslés a középen.) legyen az akár délvidéki agrárföld, akár zsidóföld, feltétlenül megbízható, nagycsaládú magyal emberek kezébe kerüljön. (Helyeslés. — Tost László: Ez. a hivatalos álláspont is!) Tudom, mégis, amikor a Délvidék nevében beszélek, akkor ezt, mint az újonnan felszabadult erős, kipróbált kemény gondolkodású és kemény izmú magyarság felfogását az egész ország, illetőleg a parlament tudomására kell hoznom. (Helyeslés.) T. Ház! Van egy kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A szerb agrárreform során, amíg a szerbek nem mondották ki azt, hogy a dobrovoljácoknak, esetnikeknek és egyebeknek kiosztott magyar földek — városi és maganföldek — nem kerülhetnek más birtokába, a földet nem szerető crnagorcok és egyéh szerb elem megvált a földtől, nemzeti ajándéknak tekintette, nem volt lelke a föld, nem is szokott hozzá, pénzre váltotta azt a földet, amelyet szerb nacionalista célokra akartak felhasználni úgy, hogy ott begyökere sítsék őket. Ekkor a magyarok közül sokan vettek ezekből a földekből, vagyis a magyarok a tőlük elrabolt földet visszavették. Ez mondhatnám, egy újabb honfoglalás volt. Megindító volt az a küzdelem, ahogy a magyarság földjeiből kidobva, újra visszahódította azokat magának. Amikor tavaly a magyar állam kincstári tulajdonná nyilvánította ezeket a földeket, akkor elvileg ezeket a földeket is elvette ezektől a magyar emberektől, ezeket közbirtokoknak nyilvánította és ezekre éppen úgy rátette a kézéit, mint a szerb tulajdonban lévő földekre.
