Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

34? Az országgyűlés képviselőházának 2l Amerikába kivándorolt és a többi külföldi magyarjainkról s ezeket az értékes magyar testvéreket hazahozzuk az országba. (Helyeslés a baloldalon.) Ne siránkozzék senki ebben az országban. Én igazán jószívű embernek tartom magamat, de ha ezekre az esetekre gondolok és arra, hogy milyen részvétlenséggel fogadta a kivándorlást az egész úgynevezett magyar sajtó, amelynek 85%>-a zsidó firkászok kezében volt. hogy nem volt egy szavuk sem, sőt hirdették a lapokban és elősegítették a kivándorlást, akkor azt mondom, ne siránkozzék itt senki afölött, hogy mi lesz most a zsidóbirtokok tulajdonosaival, elég lesz-e az a kötvény, amelyet kapnak. Legfeljebb ők is odateszik azt a kötvényt az én hadikölcsönkötvényem mellé és kvittek leszünk. (Úgy van! TJpy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, ne sajnálkozzék felettük senki. Különösen keresztény magyar képviselők részéről ne igyekezzünk tanácsot adni a kormánynak, hogy miként segítsen ezeken a szegény, tönkrement zsidó földbirtokosokon, hogy a kötvényeket adóba fizethessék és nem tudom micsoda; van azoknak annyi eszük, olyan srófos az a zsidó ész. annyi raffinéria vanjbennük, hogy nem szorulnak rá képviselői tanácsadásra, majd rájönnek ők maguk. Nekem fáj, amikor magyar képviselők vészéről önkéntes ügyvédeket látok ügyük érdekében. Azt szerettem volna, ha ugyanekkor a mostani képviselők elődjei kiálltak volna a bajbajjutott magyarság érdekeinek szószólóiként. T. Képviselőház! Még nem is olvan régen azt gondolták, hogy a magyar munkanélküUsésret úgy lehet megoldani, hogv isimét elővesszük ezt a régi lemezt és ismét ki vándoroltatjuk őket. Egvik főhercegünk. Albrecht főherceg — jóltudjuk — annakidején. nem is olyan réeren, amikor kintjárt Braziliában, arra srondolt. hogy megszervezze odakint a magyar kivándorlást. T- Képviselőház! Ha sohasem volt igaza Széchenyi mondásának, a mai korszellemben. amikor minden magyarra szükségünk ^an. igaza van: még az apasryilkosnak is mes

1 kell bocsátani. A magyarságot még kell ^rősí+onünk s ezért bűn még csak gondolni is a kivándorlásra. Jókai, a nagy álmodozó, a nagy regényíró Uj földesurában gyönyörűen lefestette az új földesúr típusát. Ankerschmidt lovag magyarrá lett és a magyar nép, a magyar állam, a magyar nemzet a volt ellenfélnek, ellenségnek, a volt császári tisztnek magyar földet adottmert az megszerette ezt a magyar földet, mint ahogyan mindenki megszereti. Milyen nagy örömmel vettük mi ezt, még akkor sem gondoltunk rá, hogy még az Ankerschmidtek is. akik tiszteletreméltó alakjai lehettek az akkori közéletnek, egy-egy darabot szakítottak ki a magyar földből. Jókai Mór szemei előtt azonban nem a típus lebegett, amely később azután bekövetkezett. Az Ankerschmidtek helyébe esakhamar jöttek az Okánvi-Schwarzok, Friedek és nem tudom kicsodák és ellepték az országot. Az akkori liberális kormányzat ezt is, nyugodtan tűrte. Ha valaki, akkor én büszke vagyok arra, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor ezen az ajtón beléptem, első szavam ez volt: a zsidók. Akkor rám támadtak, hogy hogy merek így beszélni, hogy lehet valaki ilyen maradi ember. . ülése 1942 június 3-án, szerdán. Amikor egy beszédemben szóvá mertem tenni a választók előtt, hogy a magyarság szupremáciáját biztosítani kell, és hogy, bár ellene vagyok annak, hogy a nőknek választójogot adjunk, de ha adunk nekik választójogot, akkor adjunk azoknak a szorgalmas parasztasszonyoknak, akik uruk helyett dolgoznak ott kinn, a mezőn, akik hadbavonult uruk helyett megfogják az eke szarvát és végzik a nehéz munkát, ne pedig a Gerbeaud-dámáknak, a lakkoskörműeknek : akkor odavágta nekem egyik függetlenségi képviselőtársam, aki mellettem ült itt az Apponyi-pártban: így beszél egy függetlenségi? Igen, ha nem szabadkőműves — válaszoltam. Mélyen t. képviselőtársaim, ilyen légkör volt abban az időben. Ezt, le kell szögezni, ezt meg kelh jegyezni. Óriási haladás az, amit ezen a téren tettünk, de még többet kell tennünk, és nyíltan beszélek, mert magyar ember vagyok — itt befejezett tények _ elé kell állítani mindenkit, hogy egyszersmindenkorra mindenféle spekulációnak elejét vegyük. Legyünk meggyőződve arról, hogy itt nagyon sokan vannak olyanok, akik. a háború kimenetelére számítanak, arra számítanak, hogy a zsidókérdés azután majd lekerül a. napirendről, és az illetők szépen visszamennek állásaikba és földjeikre. Én bízom a győzelemben mint magyar ember, különösen országunk érdekében, de emberek vagyunk, lehet, hogy másképpen végződik, nem tudom, bár nem hiszem, és éppen ezért fel kell készülnünk minden eshetőségre, mert a nemzet létéről van szó. Ezért meg kell oldanunk a zsidókérdést minden vonatkozásban azonnal, még most ebben a kedvező időben. (Helyeslés balfelől.) Fait accomplit kell itt teremtenünk, mert ha azon a zsidóktól elvett magyar földön majd a magyar Kis Jánosok és Nagy Istvánok gazdálkodnak, akkor nehéz lesz őket onnan kimozdítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha azonban itt nagybérletek lesznek, és nem tudom kiknek, milyen alapítványoknak adják azokat oda, akkor ezt egyszerűen egy tollvonással meg lehet szüntetni. Mondom tehát, hogy jólfelfogott érdeke a magyar nemzetnek, hogy a zsidókérdésben már most befejezett tények elé állítsuk a zsidóságot. (Bodor Márton: Ne legyen kivétel!) Én bizony megmondom őszintén: a hagyományok tisztelője vagyok, és nekem fájt, amikor láttam, hogy az ősi kúriák vakolata lehullik, hogy az ősi birtokos alól kihúzzák a földet. Azt szeretném, ha ezeket a kúriákat újból meszelnek, és ha ezekből a kúriákból kifüstölnék a zsidó szellemet, és az egészséges, régi magyar nemesi szellem vonulna be oda, és ezek körül a kúriák körül száz és ezerszámra terülnének el azok a kisgazda-porták, amelyeket — és ezt nem győ-' zöm hangoztatni — szaporítani kell és meg kell erősíteni. Ezek azok az őrhelyek, amelyek Magyarország fennállásának és a nemzet boldogulásának zálogai. A múltkor valaki beszélt erről a kérdésről itt a Házban, vagy a Házon kívül, és azt mondotta: hát mégis mit fognak majd az illetők a birtokért kapni; elvégre* mégsem lehet kötvényesítéssel elintézni a dolgot, nem vagyunk kommunisták, a magántulajdon szentségének az alapján állunk. Én a magántulajdon szentségének az alapján állok, mert hiszen ha az egyik embertől valamit jogtalanul elveszek, akkor — a példa ragadós lévén — a másiktól is elvehetem ugyani. De senki sem gondol arra hogy ezek a bir