Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 1942 június 3-án, szerdán. Árvay Árpád jegyző: Bodnár Sándor! Elnök: Bodnár Sándor képviselő urat illeti a szó. Bodnár Sándor: T. képviselőház. Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan problémát hiva tott megoldani, amely a parlament előtt évek ota szinte nap mint nap szerepel. Alig volt felszólalás ebben a vitában, amely a zsidó birtok kérdésének megoldásával ne lett volna kapcsolatban. Ez a törvényjavaslat olyan mulasztást, mondhatnám bűnt kíván helyrehozni, amelyet az előző évtizedek kormányai követtek el, amikor megengedték, hogy a zsidók beözönöljenek az országba és itt birtokokat vásároljanak, és ezek a birtokok zsidó célt szolgáljanak. Az 1914/18-as háború előtti osztrák kormányzatnak szinte célja az volt, hogy ezer, tízezer, sőt százezer számra vándoroljanak ki becsületes magyar családjaink Amerikába és más vidékekre, idegenbe. Ez a kivándorlás azért történt, mert nem tudtak itthon érvényesülni, nem tudtak földhöz jutni. Ugyanakkor azonban ezer, tízezer és százezer számra jöttek be a zsidók, magyar földeket vásároltak és ezt az ősi vérrel, könvnyel áztatott földet a zsidó tőke szolgálatába állították. Éppen azért, mivel ez a törvényjavaslat ezeket a mulasztásokat kívánja helyrehozni, szinte érthetetlen előttem, hogy egyes előttem szólott képviselőtársaim kifogásolták, hiányosnak tartották ezt a javaslatot. (Börcs János: Arról lehet beszélni, hogy hiányos-e vagy nem!) Pedig én a magam részéről osztom Szabó Zoltán képviselőtársam felfogását, aki azt mondotta, hogy ez ugyan még kezdet, de ez a kezdet már előreveti árnyékát, illetve fényét arra, hogy ezután következnie kell a nagybirtok földreformjának, amely földhöz juttatja majd a falusi gazdatársadalom nagy tömegeit. T. Ház! A javaslat 2. §-a, amely szerint ezentúl zsidó itt nem vásárolhat birtokot, már maga is gát arra, hogy a zsidók itt az országban ne érvényesülhessenek (Börcs János: Na, na!) és a zsidók itt földhöz ne jussanak. Ez a szakasz maga is alkalmas arra, hogy ezt a régi problémát megoldja: a zsidóságot itt visszavesse. Semmiesetre sem történhetik meg tehát az, ami eddig, hogy egyes községekben, ahol alig voltak zsidó családok és zsidó birtokok, rövid idő alatt heteiepedtek zsidók, földet vásároltak és elvették a községeknek, a vidékeknek minden kereseti forrását. Mint felszabadult erdélyrészi kisgazda a gyakorlatból, tapasztalatból ismerem a román földkisajátítás következményeit és ügyeit. Gyakorlati szemmel nézve kívánok ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni. Előttem szólott t. képviselőtársaim rátértek, hogy kiktől kell földet elvenni, milyen címen, milyen árakon. Ezekre nézve ismétlésbe nem kívánok bocsátkozni, inkább azt kívánom hangsúlyozni, hogy kinek adjanak földet, milyen föltételekkel adható föld. Ezt a földet a magyar fajnak, a magyar érdeknek szolgálatába kell állítani. Semmiesetre sem helyeslem, hogy olyan egyedeknek adjanak földet, akik nem földmunkások, nem föídszerető magyar családok, mert igazán csak az tudja értékelni a földet, aki a földnek munkása és szeretője. Egy példát hozhatok fel erre. A román impérium az enyémmel szomszédos községben, Biharfélegyházán kisajátított egy nagybirtokot. Magyar község és határszélen lévén, hozott rá a román kormányzat körülbelül 250 román telepes családot. Ezek ott gazdálkodtak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IIH. 1940 végéig. A bécsi döntés után ezeknek el kellett onnan menniök. A katonai parancsnokság, hogy a föld gazdátlanul ne maradjon, odaadta a földeket annak, aki éppen kéznél volt. Jöttek oda földmunkások, bányamunkások, iparosok, utcaseprők és mindenféle más foglalkozásúak, hogy földhöz jussanak, földbirtokosok legyenek — és mi történt! A szociális szervezet adott nekik vetőmagot: azt megették. Adott nekik jószágra, szekérfelszerelésre pénzt: a szekérrel fuvarozni mentek, hogy pénzt keressenek — a föld megmunkálatlanul, terméketlenül maradt. Egy év múlva ezek a családok szinte éhenhaltak ott, a föld pedig gazdátlaniul, parlagon ott hevert. (Egy hang a balközépen: Ma is ott hever!) Ki kellett selejtezni őket. A fele sem felelt meg a kívánalmaknak, aki odakerül, mert nem voltak a földnek szeretői, nem voltak a földnek munkásai. Másodsorban nem tartom semmiesetre sem helyesnek az egy-két holdas parcellák arányát. (Helyeslés jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) Tapasztalatból tudjuk, hogy a román kormányzat, ahol nagyobb magyar birtokok voltak, azokból román célokra, román intézményeknek adott ugyan nagy területeket, de kisembereknek két-három holdas parcellákat adott csak. Ez a kis szegény ember ebből a két-három hold földből jószágot tartani nem tudott, földjét nem trágyázhatta, nem munkálhatta meg s így mással szántva később kapott rá szántást. Ez a föld vagy nem termett vagy keveset termett, ebből a földből ő megélni nem tudott, úgy hogy a "kisajátítás után, a földhözjuttatás után Öt-hat évvel ezeknek a szegény családoknak, szegény embereknek 60%-a eladta földjét és más téren kívánt magának munkát és meg' élhetést szerezni. T. Ház! En tehát arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat egy új honfoglalást jelent, amely a magyar kisgazdának létét szolgálja, amely felszabadulást jelent a zsidók földbirtoklása alól, minél előbb sürgősen hajtsa végre, lehetőleg már az őszi gazdasági év beálltával, hogy ez a föld minél előbb szolgálja azt a célt, amelyet szolgálni hivatott. Ezeket a földeket, mint mondottam, elsősorban földmunkás, földszerető és nagycsaládú embereknek kell juttatni. Az iparosok és más foglalkozásúak helyezkedjenek el más téren, hiszen megvan a lehetőség- arra, hogy a zsidókat az ipari és kereskedelmi pálya porondjáról is kiszorítsuk. Az önállósítási kölcsönből, az ipari kölesönből adni kell nekik is kezdőtőlkét, hogy érvényesülni tudjanak azokon a pályákon. A földhöz juttatottak pedig kaphassanak legalább is 10---15 holdas parcellákat, a parcellákhoz pedig kapjanak gazdasági beruházási kölcsönt, hogy azokat gazdasággá berendezve, tudhassák azokat a földeket munkálni, tudhassanak maguknak jövőt biztosítani és tudhassanak az ország részére mennél több terményt előállítani. A kölcsön, úgy a beruház ásnál, mint az ingatlanvételnél ; megszabott összeg, mindenesetre hosszú lejáratú és alacsony kamatú legyen, hogy ezek a szegény kezdő családok könnyen vissza tudhassák azt fizetni. Itt még meg kell jegyeznem, bár nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, hogy nagyon nagy jelentőséggel fog bírni az, ha a mainál jóval magasabb terményárakat biztosítanak a termelőknek. (Helyeslés a balközépen és a jobboldalon.) Nemcsak a kezdő gazdaságok, hauem a meglévő gazdaságok is tönkre59