Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
312 Az országgyűlés képviselőházának Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az urnában maradt nevekét felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): Báró Buttler Elemér, Budinszky László, Ferenczy Tibor, Torkos B,éla- Máté Imre, vitéz Zerinváry Szilárd, Ronkay Ferenc, János Áron. Tornyos György, Bocs ár y Kálmán, Uzonyi György, Malasits Géza. Vajay Károly, Rassay Károly, Bencs Zoltán, vitéz Váczy György. Mikó Imre, vitéz Lénárt János, Demel Aladár. Donáth György, Horváth Ferenc, Padányi Gulyás Jenő, Tildy Zoltán, Beöthy Dezső. Turohányi Imre. Elnök: Megállapítom, hogy az urnában a házszabályoknak megfelelően mind a 40 képviselő úr neve bent volt. Felkérem a kisorsolt rendes és péttagokat, hogy az eskü letétele végett az elnöki emelvény előtt megjelenni szíveskedjenek. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a kisorsolt képviselő urak névsorát felolvasni. Áryay Árpád jegyző: (felolvassa a kisorsolt képviselők névsorát). Elnök: Megállapítom, hogy mind a 15 kisorsolt képviselő úr jelen van. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a házszabályok 63. §-ában előírt eskü szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző: (felolvassa az eskü szövegét, a kisorsolt képviselők leteszik az • EÍnök: Megállapítom, hogy az összeférhetlenségi ítélőbizottság tagjai az esküt letettek. Bejelentem a t. Háznak, hogy az állandó összeférhetlenségi bizottság az ügy elődásával Meixner Emil bizottsági tag urat bízta meg. Kérem a jegyző urat, hogy a mai ülés jegyzőkönyvének az ítélőbizottság f kisorsolasára vonatkozó részét felolvasni szíveskedjek. Haala Róbert jegyző: (felolvassa a jegyzőkönyv erre vonatkozó részét). Elnök: Van-© valakinek észrevétele a .most felolvasott jegyzőkönyvi rész elleni (Nincs!) Ha nincs, úgy azt hitelesítettnek jelentem ki és az erről szóló jegyzőkönyvi kivonatot a Ház kiadja az ítélkezésre most összeülő összeférhetlenségi ítélőbizottságnak. Ezek után felkérem a kisorsolt és esküt tett képviselő urakat, hogy együttesen az I. számú bizottsági terembe vonulva, házszabalyszerü működésüket nyomban megkezdeni méltóztassanak. Napirend szerint következik a zsidók mezoés erdőgazdasági ingatlanáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom.: 645. sz.) Szólásra következik a vezérszónokok közüle Haala Róbert jegyző: Braunecker Antal báró! Elnök: Braunecker Antal báró képviselő urat illeti a szó. Br. Braunecker Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a kérdés lényegére rátérnék, szükségesnek tartom, hogy visszatérjek Ápponyi György gróf képviselőtársamnak pénteken elmondott beszédére. Ö erkölcsjogilag állította be, illetőleg ellenezte az egész kérdést. Ezzel kapcsolatosan Erdély problémáját is érintette annyiban, hogy a román agrárreformot is megemlítette s azt úgy nevezte meg, mint egy látszólagos papírforma szerinti jogos beállítást. Ezzel kapcsolatosan mindjárt beszédem elején szükségesnek tartom, hogy ez ellen tiltakozzunk, (Elénk helyeslés.) mert hiszen maga a román agrártörvény papírforma szerint sem 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. adja meg azt a jogot, illetőleg azt a jogos beállítást, amit egyáltalában jogszerűnek lehetne nevezni, (Úgy van! Úgy van!) ugyanis 1914-es árakat állapított meg valorizáció nélkül. így tehát nem egy esetben megtörtént, hogy például legelőket 30—60 lei holdanként! árban sajátítottak ki, ami pengőre átszámítva egy-két pengőt jelent. Amikor ilyen kisajátítási árakat látunk, akkor nem lehet a jogszerűségnek még csak a formáját sem imputálni annak a román agrártörvénynek; amely állítólag a genfi sóhivatalnál is megállta ilyenformán bizonyos fokig a helyét. Ez ellen mi tiltakpzunk és kijelentjük, hogy a jogfosztásnak olyan maximális mértékét érték el, hogy ezzel szemben a zsidó ingatlanok kisajátítása, amely a kataszteri tiszta jövedelemnek 60—50. illetőleg 40-szeres szorzószámát állapítja meg, olyan méltányos eljárás, amelyet nem lehet egy napon még csak említeni sem a román kisajátítási törvénnyel. (Úgy van! Ügy van! — Tapsj T. Ház! Mindjárt, az elején ki kell jelentsem, hogy mi elvileg helyeseljük a javaslatot Helyeseljük azért, mert nekünk, mint volt megszállt területieknek, leginkább alkalmunk volt annak megállapításához, mit jelentett erkölcsileg és mit jelentett nemzetileg a zsidóbirtokos. Láttuk azt, hogy amikor a megszállás ideje alatt egyáltalán nem volt opportunusnak nevezhető magyarnak lenni, és amikor nem volt opportunus magát magyarnak nevezni senkinek sem. az első, aki a magyarság vonalát elhagyta, természetesen a zsidóság volt (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) s oly mértékben tette ezt. hogy velünk minden közösséget megtagadva, inkább az ellenség vonalára vagy pedig a maga sajátos, mondjuk, cionista vonalára állt át. Ezzel kapcsolatosan megállapíthatjuk azt is, hogy azokban a községekben, ahol zsidó birtokos volt, ott a lakosság nemzeti öntudata és morális ellenállóképessége annyival rosszabb és annyira gyengébb lett, hogy ezt összehasonlítani sem lehet, viszont ahol a hivatása magaslatán állott keresztény magyar birtokos lakott, az a község egyenesen kivált, az elsők között volt. minden megpróbáltatáson keresztülment s ha kellett — csendőr szurony ok ellenére, verekedéseken keresztül is — ott volt a választáson, hogy magyarságáról és öntudatáról tanúbizonyságot tegyen. Mi tehát elsősorban látjuk ennek a javaslatnak helyességét, mert látjuk azt, hogy a föld népére milyen demoralizáló hatással volt az az irány, amely behozta a földibe is a kulfárságot, behoztta az üzletiességet és behozta azt, ami a magyar földtől mindenkor s minden esetben távol kell, hogy maradjon. T. Ház! Rátérve már most a lényegre, bejelenthetem, hogy bizonyos javaslataink és tiszteletteljes kéréseink vannak a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Az 500 holdas ingatlan, amelynél már az instrukció is igény bevehető, a mi viszonyaink szerint túlságosan magas. (Felkiáltások a jobboldalon; Nálunk is! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A mieink szerint is!) A mi birtokmegoszlásunk szempontjából az 500 holdas birtok már — mondhatni — mammut birtoknak tűnik fel, tehát kényteleriek voltunk talán intenzívebb, de sokkal kisebb keretek között folyó gazdálkodást bevezetni a román agrárreform után. így az 500 holdas zsidóbirtokok is— hogy úgy mondjam — latifundiumoknak tekinthetők Erdélyben. Mi tehát azt kérjük, hogy ezt az 500 holdas szintet, amelynél már az instrukció is igénybevehetői, 100 holdra leszállítani méltóztassék.
