Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-259
Az országgyűlés képviselőházának 259. T. Ház! Sajnos, a háború előtti időkben elsősorban az ingó tőke vagyonos urai vetették rá magukat a földbirtokra. Ez nagyszerű elhelyezési lehetőség-volt a pénznek és nem volt utolsó dolog azokban a tönkrement grófi és egyéb kastélyokban üdülni és szépen élni. Külr sőségekben is szép* látványos élét volt ez, a mi célúnk azonban az, hogy ezt a földet mindenképpen megtartsuk a magyarság kezében. A világháború előtt több, mint kétmillió katasztrális holdat tett már ki az a, birtokterület, amelyet zsidók szereztek ebben az országban. Kevéssé méltattuk eddig a felszólalások során azt, hogy milyen óriási birtokterületre telepedtek le a zsidók, mint bérlők az elmúlt esztendőkben. Ez nagyon érdekes. Az 500 holdnál nagyobb földbirtokokból 918.000 holdnyi terület volt zsidó bérlő kezén. Ebből négy haszonbérlő kezén több, mint 67.000 hold volt» 11 bérlő kezén több mint 86.000 hold* 35 bérlő kezén 138.000 hold, 29 bérlő kezén további 366.000 hold és így tovább. Ha meg tudtuk volna tenni azt» hogy a békében ezek a nagybirtokok csak bérlet formájában is bérlőszövetkezeteknek, kisemberek társulásának vagy egyéni bérleteknek formájában jutottak volna el a magyarság képviselőihez, a kis parasztsághoz, akkor egészen más lett volna a képe a békében ennek a földbirtokpolitikának. Már most ami a szőnyegen lévő javaslatot illeti, arról el kívánom mondani azt, hogy az ezeket a szempontokat elsősorban veszi figyelembe. Mert nem elég, igen t. Ház, a földet megszerezni, a földet szeretni is kell. A földért vért is kell ontani. Gömbös Gyula mondta egyszer: aki nem lát egy négyes ökörfogatban valami különös dolgot, aki nem tudja élvezni a virágillatot és a madárdalt a természetben, annak nem való a föld. Ezért nem való a föld a banknak, meg a részvénytársaságinak — egy százalékban sem — mert ahhoz a földhöz lélek kell, szív kell és szerelem kell ehhez a földhöz, amelyet csak akkor tudunk megvédeni és megtartani, ha ezt úgy szeretjük, mint saját gyermekeinket. T. Ház! Ha a magyar mezőgazdaság valóban élni és boldogulni akar, akkor a jövőben ezeket a földeket sokkal intenzivebben kell munkába vennie, mint azt eddig tette. (Ügy van! jobbfelől.) Nem szabad eltérnünk a gépkultúrától, mert nem ér rá a gazda ma arra, hogy a gépek alá való munkát is kézzel pepecselje. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat kérni és figyelmeztetni, hogy méltóztassék fejtegetéseit a tárgyalás alatt álló javaslattal kapcsolatba hozni. Gesztelyi Nagy László: Ha a zsidóbirtokokat nézzük, művelési ágak szerint, akkor meg kell állapítani, hogy ezekben a szántóterület nagyobb, mint országos átlagban; a kertterület ugyanannyi, a rét kisebb, a szöllő nagyobb, mint az országos átlagban, a legelő is kisebb, mint az országos átlag. A földadó alá nem eső terület is kisebb, ami azt mutatja, hogy ezek a földek jó földek és elsősorban mezőgazdasági kultúrára sokkal alkalmasabbak, mint más földek. T. Ház! Hogy miként lehet a termelés fejlesztését itt valamiképen biztosítani, ezt úgy kell megoldani, hogy őstermelő szövetkezetekbe kell tömörítem azokat^ akik ezt a földet művelni fogják. Ahol megbízható keresztény gazdatiszt van, amniak kezében lehet hagyni a ütése 19U2 május 29~én, pénteken. 309 földbáirtokot, úgy, ahogy eddig végezte, de arrakell törekedni, hogy a termelés lehetőleg vissza ne essék és abból a földből ki tudjuk venni mindazt, ami a nemzet életének fenntartásához szükséges. T. Ház! Három szempontra kívánok itt még rámutatni. Az egyik az, hogy a javaslatban nincsen szó airról, nii lesz például a jelzálogos hitelezőikkel, akik erre a földre bizonyos összegekkel be vannak kebelezve. Nem lehet megtenni; azt, hogy ezek a pénz fejében esetleg (kiöltvényekkel elégítessenek ki. Ez ainnak idején arra a földre azokat az összegeket, mint kölcsönöket, a termelés fejlesztése érdekében adták. Kívánatos tehát, ihogy ez a kérdés is iv'alamilyen formában megoldást nyerjen. A másik kérdés pedig az, hogy a LEBOSz, amely lebonyolítja a földbirtokpolitikai kérdéseket, most 10 esztendő óta inem t'izet, sean kötvényt nem ad már a tulajdonosoknak. 30 millió az az összeg, amellyel tartozik a földbirtokosnak, ebből 18 millió zsidó követelés. Most az a kérdés merül fel, hogy ha jelenleg zár alá vesszük a zsidó birtokokat, s azokat kötvényekkel elégítjük ki, nem volna-e célszerű, hogy ez a 18 millió pengőnek megfelelő föld -árát sem adnánk ki pénzben, hanem miután úgyis zár alá vettük volna most ezt a birtokot, ez a 18 millió pengő LEBOSzrtartozás is kötvényben elégíttessék ki. A harmadik kérdés, amelyet meg akarok említeni, az, hogy nagyon fontos az ingatlanoknak, épületeknek, hazaknak biztosítása. r Az egyik mezőgazdasági kamara sokezer kötvényt vizsgálván felül, megállapította, hogy a kötvények 47 u/o-ia értéken alul van biztositva. Most ha ezek a zsidó birtokokon lévő ingatlanok is ilyen értéken alul vannak biztosítva és belekerülnek ezek a birtokok <a kisemberek kezébe, köziben leégnek, alig fognak kapni valamit ezekért az ingatlanokért, épületekért, magtárakért, stb. Kívánatos volna, hogy ezeket a biztosításokat felülvizsgálnák és azokat megfelelő érték szerint biztosítanák, hogy a majd leendő új birtokost egy esetleges elemi kár esetén károsodás ne érhesse. Az egyes pontokról nem akarok beszélni. Majd esetleg a bizottság ülésén, amelyen majd pontonként tárgyaljuk a javaslatot, fogok felszólalni. Most még csak a következőket kívánom megemlíteni. Bárdossy László volt miniszterelnök urunk Szabadkán, ia kenyér ünnepén mondott egy beszédet, amelyből legyen szabad idéznem befejezésül ezt a néhány mondatot. (Olvassa): »A magyar: katona és földműlvelő! Ez a magyar hivatás. A kéz, amely megmunkálja a földet és összegyűjti a kenyeret adó kalászokat, acélba öltözik és fegyvert ragad, ha ezt a kenyeret valaki el akarja venni. Legyen nemzetünk olyan, minit a búzatábla, amelyben a millió és millió acélos búzaszál áll szorosan egymás mellett, egymást ivédve, egymást tápno-' gatva a vihar pusztításai ellen.« Ilyenné ezt a nemzetet csak az, ilyen javaslatok tudják tenmi, amelyek elsősorban nemzetpolitikát és magyar fajpolitikát hirdetnek. Miután ezt ebben a javaslatban minden vonatkozásban látom, önömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatait. (Élénk éljenzés és taps $obbfelől és a középen. A szónokot számosan üdvßzUk.)
