Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. T. Ház! Sajnos, a háború előtti időkben elsősorban az ingó tőke vagyonos urai vetették rá magukat a földbirtokra. Ez nagyszerű el­helyezési lehetőség-volt a pénznek és nem volt utolsó dolog azokban a tönkrement grófi és egyéb kastélyokban üdülni és szépen élni. Külr sőségekben is szép* látványos élét volt ez, a mi célúnk azonban az, hogy ezt a földet minden­képpen megtartsuk a magyarság kezében. A világháború előtt több, mint kétmillió kataszt­rális holdat tett már ki az a, birtokterület, ame­lyet zsidók szereztek ebben az országban. Kevéssé méltattuk eddig a felszólalások során azt, hogy milyen óriási birtokterületre telepedtek le a zsidók, mint bérlők az elmúlt esztendőkben. Ez nagyon érdekes. Az 500 hold­nál nagyobb földbirtokokból 918.000 holdnyi te­rület volt zsidó bérlő kezén. Ebből négy ha­szonbérlő kezén több, mint 67.000 hold volt» 11 bérlő kezén több mint 86.000 hold* 35 bérlő ke­zén 138.000 hold, 29 bérlő kezén további 366.000 hold és így tovább. Ha meg tudtuk volna tenni azt» hogy a békében ezek a nagybirtokok csak bérlet formájában is bérlőszövetkezeteknek, kisemberek társulásának vagy egyéni bérletek­nek formájában jutottak volna el a magyarság képviselőihez, a kis parasztsághoz, akkor egé­szen más lett volna a képe a békében ennek a földbirtokpolitikának. Már most ami a szőnyegen lévő javaslatot illeti, arról el kívánom mondani azt, hogy az ezeket a szempontokat elsősorban veszi figye­lembe. Mert nem elég, igen t. Ház, a földet megszerezni, a földet szeretni is kell. A földért vért is kell ontani. Gömbös Gyula mondta egy­szer: aki nem lát egy négyes ökörfogatban va­lami különös dolgot, aki nem tudja élvezni a virágillatot és a madárdalt a természetben, an­nak nem való a föld. Ezért nem való a föld a banknak, meg a részvénytársaságinak — egy százalékban sem — mert ahhoz a földhöz lélek kell, szív kell és szerelem kell ehhez a földhöz, amelyet csak akkor tudunk megvédeni és meg­tartani, ha ezt úgy szeretjük, mint saját gyer­mekeinket. T. Ház! Ha a magyar mezőgazdaság való­ban élni és boldogulni akar, akkor a jövőben ezeket a földeket sokkal intenzivebben kell munkába vennie, mint azt eddig tette. (Ügy van! jobbfelől.) Nem szabad eltérnünk a gép­kultúrától, mert nem ér rá a gazda ma arra, hogy a gépek alá való munkát is kézzel pepe­cselje. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat kérni és figyelmeztetni, hogy méltóztassék fej­tegetéseit a tárgyalás alatt álló javaslattal kapcsolatba hozni. Gesztelyi Nagy László: Ha a zsidóbirtoko­kat nézzük, művelési ágak szerint, akkor meg kell állapítani, hogy ezekben a szántóterület nagyobb, mint országos átlagban; a kertterület ugyanannyi, a rét kisebb, a szöllő nagyobb, mint az országos átlagban, a legelő is kisebb, mint az országos átlag. A földadó alá nem eső terület is kisebb, ami azt mutatja, hogy ezek a földek jó földek és elsősorban mezőgazdasági kultúrára sokkal alkalmasabbak, mint más föl­dek. T. Ház! Hogy miként lehet a termelés fej­lesztését itt valamiképen biztosítani, ezt úgy kell megoldani, hogy őstermelő szövetkeze­tekbe kell tömörítem azokat^ akik ezt a földet művelni fogják. Ahol megbízható keresztény gazdatiszt van, amniak kezében lehet hagyni a ütése 19U2 május 29~én, pénteken. 309 földbáirtokot, úgy, ahogy eddig végezte, de arra­kell törekedni, hogy a termelés lehetőleg vissza ne essék és abból a földből ki tudjuk venni mindazt, ami a nemzet életének fenntartásához szükséges. T. Ház! Három szempontra kívánok itt még rámutatni. Az egyik az, hogy a javaslatban nincsen szó airról, nii lesz például a jelzálogos hitele­zőikkel, akik erre a földre bizonyos összegek­kel be vannak kebelezve. Nem lehet megtenni; azt, hogy ezek a pénz fejében esetleg (kiöltvé­nyekkel elégítessenek ki. Ez ainnak idején arra a földre azokat az összegeket, mint kölcsönöket, a termelés fejlesztése érdekében adták. Kívá­natos tehát, ihogy ez a kérdés is iv'alamilyen formában megoldást nyerjen. A másik kérdés pedig az, hogy a LEBOSz, amely lebonyolítja a földbirtokpolitikai kér­déseket, most 10 esztendő óta inem t'izet, sean köt­vényt nem ad már a tulajdonosoknak. 30 millió az az összeg, amellyel tartozik a földbirtokos­nak, ebből 18 millió zsidó követelés. Most az a kérdés merül fel, hogy ha jelenleg zár alá vesszük a zsidó birtokokat, s azokat kötvé­nyekkel elégítjük ki, nem volna-e célszerű, hogy ez a 18 millió pengőnek megfelelő föld -árát sem adnánk ki pénzben, hanem miután úgyis zár alá vettük volna most ezt a birtokot, ez a 18 millió pengő LEBOSzrtartozás is köt­vényben elégíttessék ki. A harmadik kérdés, amelyet meg akarok említeni, az, hogy nagyon fontos az ingatlanok­nak, épületeknek, hazaknak biztosítása. r Az egyik mezőgazdasági kamara sokezer kötvényt vizsgálván felül, megállapította, hogy a kötvé­nyek 47 u/o-ia értéken alul van biztositva. Most ha ezek a zsidó birtokokon lévő ingatlanok is ilyen értéken alul vannak biztosítva és bele­kerülnek ezek a birtokok <a kisemberek kezébe, köziben leégnek, alig fognak kapni valamit ezekért az ingatlanokért, épületekért, magtá­rakért, stb. Kívánatos volna, hogy ezeket a biztosításokat felülvizsgálnák és azokat meg­felelő érték szerint biztosítanák, hogy a majd leendő új birtokost egy esetleges elemi kár esetén károsodás ne érhesse. Az egyes pontokról nem akarok beszélni. Majd esetleg a bizottság ülésén, amelyen majd pontonként tárgyaljuk a javaslatot, fogok fel­szólalni. Most még csak a következőket kívánom megemlíteni. Bárdossy László volt miniszter­elnök urunk Szabadkán, ia kenyér ünnepén mondott egy beszédet, amelyből legyen szabad idéznem befejezésül ezt a néhány mondatot. (Olvassa): »A magyar: katona és földműlvelő! Ez a magyar hivatás. A kéz, amely megmun­kálja a földet és összegyűjti a kenyeret adó ka­lászokat, acélba öltözik és fegyvert ragad, ha ezt a kenyeret valaki el akarja venni. Legyen nemzetünk olyan, minit a búzatábla, amelyben a millió és millió acélos búzaszál áll szorosan egymás mellett, egymást ivédve, egymást tápno-' gatva a vihar pusztításai ellen.« Ilyenné ezt a nemzetet csak az, ilyen javas­latok tudják tenmi, amelyek elsősorban nemzet­politikát és magyar fajpolitikát hirdetnek. Miután ezt ebben a javaslatban minden vo­natkozásban látom, önömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatait. (Élénk éljenzés és taps $obb­felől és a középen. A szónokot számosan üdvßz­Uk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom