Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. nénk példát. (Maróthy Károly: A zsidóságtól?! — Rassay Károly: Egyelőre földet veszünk tőle, ' nem példát!) Rámutatok arra, hogy az a faji összetartás, amellyel ki tudták túrni a magyarságot helyéből (Zaj,) s amely által el tud- j ták érni, hogy a magyarokat, az ősmagyarokat kiforgatták vagyonukból, példa arra, hogy ne- i künk is összetartásra van szükségünk, mert ha | összetartás nélkül fogunk dolgozni ebben az ! országban és egymás szemére vetjük azokat a ' vélt panaszokat, akkor nem fogunk tudni #o- ! hasem előbibrejutni. Magam is Szabolcs varmegyéből szárma- | zom, ahonnan a miniszterelnök úr s láthattam ; azt, hogy mikép vándoroltak be megyénkbe a ! zsidók Galíciából, (Rapcsányi László: Vándo- | rolnak ma is!) miképpen jutottak földbirtok- j hoz és miképpen tudták pozícióikból kiszorítani elsősorban a középnemesi osztályt, de mindazokat, akiknek földjére, helyére igényt tartottak- (Rapcsányi László: Ezért még egy minisztert sem vontak felelősségre!) Megállapíthattuk azt is, hogy a zsidóság mindenütt annál inkább tud előbbrejutni és erőre kapni, mentől mostohábbak a viszonyok. Szabolcs vármegye pár évtizeddel ezelőtt még a mostoha vár- \ megyékhez tartozott, mert hiszen, különösen egyik része homokterületből áll s bizony ott a j középnemesi osztály nehezen tudott meg- j küzdeni a nehézségekkel, ezeknek az embereknek sok esetben ki kellett adni bérbe bir- I tokáikat a zsidóknak, mert hiszen tőkéjük nem ; volt. (vitéz Jaross Andor: Nem kellett! — Zaj. j — Elnök csenget.) Szükség volt rá, mert nem ; tudtak másképpen megélni, nem tudtak köl- | csont szerezni, mert hiszen pénz csak a zsidóknál volt, hiába fordultak a bankokhoz. Láthat- i tuk, hogy mentől mostohábbak a viszonyok, ! annál jobban tudott a zsidóság prosperálni. ; mert először csak kisebb kölcsönök nyújtásával, magas uzsorakölcsönökkel dolgozott, azután bér bevette, később pedig megvette a birtokot. (Kuhajda Vilmos: Nagyon jók voltak azok a törvények, amelyek rendelkeztek!) De különbén is láthatjuk, hogy a zsidóság mindig ott tud a legjobban prosperálni, ahol a legtöbb kötöttség, a legtöbb nehézség van. Hivatkozom j itt Anglia példájára: ameddig a védővámokat nem vezették be ezelőtt nyolc vagy tíz évvel, j addig a zsidóság nem gravitált Anglia felé. J Azóta kezdett a zsidóság Anglia felé gravi- i tálni, amióta a védővámokat felállították, mert j a védővám is egy olyan alkalmat, olyan kereseti lehetőséget nyújt, mint minden nehézség, minden korlátozás. (Rassay Károly: Szóval éljen a liberális szabadkereskedeleml Helyes!) Ezek a korlátozások azok javára billentik a mérleget, akik a nehézségekkel meg tudnak küzdeni. (Rupert Rezső: Le a vámrendszerrel! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Rupert Rezső: Ezek okosabbak akarnak lenni, mint Kossuth Lajos!) Br. Vay Miklós: Méltóztatnak látni, hogy ennél a zsidótörvénynél is azokat a szempontokat és azokat a tapasztalati tényeket vettük figyelembe, amelyeket a második zsidótörvény alkalmazása során szereztünk; így akarjuk elérni, hogy ezek a visszásságok a jövőben ne ismétlődhessenek meg. Erős kifogás tárgyává méltóztattak tenni a túloldalon az ezüst vitézségi érmesekkel és a rokkantakkal, sth. történő kivételezéseket, de azt is méltóztattak kifogásolni, hogy az ilyen esetben meghagyandó 100, vagy 400 katasztrális hold bérletével kapcsolatban a legsúlyosabb terhek fognak jelentkezni. Én a magam részéről ezt méltánylandó ülése Í9U2 májiis 29-én, pénteken. 301 esetnek tartom és azt hiszem, hogy itt nem oùyan nagy áldozatról van szó, amely a zsidótörvény lényegét bármilyen tekintetben is megváltoztatná. (Kuhajda Vilmos: Elvileg igen!) A korlátozó intézkedéseket is vita tárgyává méltóztattak tenni és különösen nehezményezni méltóztattak azt az esetet, amikor a keresztény birtokos felmondja a haszonbérletet zsidó bérlőjének. A javaslat kimondja, hogy a keresztény földbirtokos zsidó haszonbérlőjének akkor mondhatja fel a bérletet, ha a birtokát háza kezelésbe veszi, vagypedig kisbirtok alakítására akarja fordítani. Fel akarom hívni még a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra is, hogy ha

1 az a földbirtokos maga nem tud tovább gazdálkodni, átmenetileg pedig a gyermekei, mondjuk még nem érték el azt a korhatárt, amikor a birtokot átvehetnék, akkor annak a birtokosnak módja legyen arra, hogy ő is kiadhassa azt keresztény bérlőnek. Ezt azért jegyzem meg, mert magában a javaslatban ez nincs meg (Zaj a baloldalon.) és mert ki lehet játszani a javaslatnak ezt a rendelkezését: egy időre ki lehet venni a zsidó kezéből a birtokot és rövid idő múlva esetleg ki lehet adni egy kereszténynek bérletbe. Azért említem ezt meg, mert xígy gondolom, hogy ezáltal leegyszerűsödik a kérdés és nem fogjuk a keresztény társadalmat is abba a helyzetbe juttatni, hogy azon gondolkozzék, miképpen lehet a törvényt kijátszani. Az instrukció kérdésével kapcsolatban nekem is vannak bizonyos aggályaim, mert a javaslat az instrukció értékének megállapítását rendes bírói útra tereli és úgy rendelkezik, hogy hat év alatt lehet ezt az összeget törleszteni. Én úgy gondolom, hogy ez nem eléggé csábító eszköz azzal a földbirtokossal szemben, aki nehéz körülmények között van hogy ebbe minden további nélkül belemehessen, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy még az instrukció egyhatodának kifizetése is nehézségekbe fog ütközni. (Rassay Károly: Ingyen kell odaadni!) A másik nehézség pedig az lesz, hogy az illető nem fog forgótőkével rendelkezni, ami szintén gazdaságának mobilitását fogja csökkenteni. Hiszen kétségtelen, hogy amikor mi ezt a nemzetpolitikai, földbirtokpolitikai kérdést idehoztuk, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy ebből még milyen óriási nehézségek fognak a gyakorlati életben előállani. De viszont a másik oldalról sürgősnek tartottuk ennek a kérdésnek a megoldását, mert a zsidóság évről-évre való gazdagodásának elejét akartuk venni és tiszta képet akartunk teremteni arra az időre, amikor a háború győzelmesen végződik. (Rassay Károly Csakis! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és haziajönnek katonáink, hogy akkor vitézségükért és egyéb tényeikért tudjuk, hogy miképpen jutalmazzuk őket. (Ifj. Tatár Imre: De belülről mást gondolnak! — Zaj. — Elnök csenget-) , i A termelés nem fog emelkedni azáltal, hogy ezt a földbirtokpolitikát csináljuk, sőt nagyon kell vigyázni arra, hogy minél megfelelőbb embereknek tudjuk ezeket a földbirtokokat jul tatni, akik meg is felelnek annak a kívánalomnak, hogy a közélelmezés stb. terén megállják a helyüket. Előttem szólott t. képviselőtársam felemlítette azt is, hogy azért bizalmatlan ezzel a törvényjavaslattal szemben, mert nem hoztuk ide az úgynevezett milliárdos törvényjavaslatot. Ha egy kicsit gondolkozunk a kérdésen, akkor eszünkbe kellene, hogy jusson, hogy a milliár-