Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. tásra kerülő zsidó szőlőbirtokok és gyümölcskertészetek is elsősorban szőlőművelö kisembereknek és kisgyümölcskertészeknek juttathassanak. Kivételt ez alól osak olyan személyekkel lehet tenni, akik szőlő- és gyümölcstermelésre képesítéssel bírnak, avagy« ezzel a termelési ággal már hosszabb ideje, legalább tíz esztendő óta foglalkoznak«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) r "i' »Javaslom továbbá, hogy a megváltandó zsidóbirtokokkal összefüggő földbirtokpolitikai rendezéssel egy széleskörű hatalommal felruházott kormánybiztos bizassék meg«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Tárcpnélküli miniszter ezt nem tudja megoldani!) T. Képviselőház! Amikor azt látjuk, hogy megindult a zsidótulajdonban levő birtokok megváltása és átengedésre való kötelezése, ugyanakkor látunk egy olyan tünetet, hogy a jelenlegi gyenge gazdaságpolitika működésén keresztül mód adódik olyan személyeknek földbirtok szerzésére, akik arra egyáltalában nem illetékesek. Ezért szükségesnek tartom ennek a törvénynek a keretében lefektetni — a határozati javaslathoz hozzákapcsolva —, hogy az átengedésre kötelezett zsidóbirtokokból legelsősorban még olyan magyar gazdák is részesüljenek akiket az elmúlt két évtizedben a zsidó árverési hiénák, a zsidó gyáripar, a zsidó bankok és kereskedelmi konszernek vezetői az árverésen keresztül kimozdítottak birtokokból. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ez helyes! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ismerve a mezőgazdaság elmúlt szomorú korszakát, amikor az akkori rendszer jóvoltából a gazda a normális, tehát a mezőgazdaság által elbírható kamat helyett végeredményben 20—25% kamat fejében olyain nagy összeget fizetett, hogy a kettő közötti differencia összege a gyakorlatban anynyit tett ki, amennyit az így elárverezett gazda a banktól kölcsönvett a gyárostól és kereskedőtől megvett felszerelés vételára fejében, mégis elárverezték és földönfutóvá vált. Ezeknek a szerencsétlen gazdáknak érdekéiben tartom szükségesnek bevenni a javaslatba, hogy elsősorban ezek részesüljenek a zsidóbirtokokból. T. Képviselőház! Nem látom ennek a javaslatnak a keretében azt a lehetőséget, hogy a földhözjuttatott falusi parasztság úgy teljesíthesse kötelességét, ahogyan a nemzet egyetemes érdeke megkívánná, nem látom pedig azért, mert a rendszer nem építette ki ez előtt a nagy lépés előtt az ennek megtételéhez szükséges utat, vagyis a már régebben benyújtott másik javaslatot — amint mondottam — nem emelte törvényerőre. Annál kevésbbé bízom az eredményben, mert hiszen hoztak már ide a Ház asztalára szép mondatokkal és szavakkal megindokolt javaslatokat, amelyek törvényerőre is emelkedtek és mégis szükség volt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot most, 1942 május havában*idehozzák a Ház elé azért, hogy majd ezen a törvényen keresztül kimozdítsuk a zsidókat azokból az erdő- és mezőgazdasági ingatlanaikból, amelyekbe belegyökeresedtek. Mint beszédem elején is mondottam, ez a törvényjavaslat nem lesz elégséges ahhoz, hogy a magyar parasztság teljes egészében kimunkálhassa a nagy magyar gazdasági életet. Egy nemzetnek a földterülete azért van, hogy annak a földterületnek a megmunkálásán kereszitül az abban az államban élő minden népnek foglalkozási ágra való tekintet nélkül biztos csa-, ládi élet és elegendő nagyságú darab kenyér ülése 1942 május 29 -én, pénteken. 2Ô9 1

biztosíttassák. Ezt most a magyar közellátás szervezete kívánja szolgálni. Itt bele kell kapcsolódnom J üresek képviselőtársamnak ezzel kapcsolatban tett észrevételeibe. JtLingeüje meg a t. Ház, hogy a közellátási hibákat is konkret formában megvilágítsam. A közellátási kérdések mai döcögése szintén abból ered, hogy nem egy szerves gazdasági egységbe van beépítve ennek az országnak a sorsa. Felelősségem teljes tudatában állapítom mes azt, hogy ennek a közellátási döcögésnek egyik legnagyobb oka az, hogy nagy diszparitás vau a mezőgazidasági termelési árak és a fogy asz. tói árak között, de különösen nagy a diszparitás a mezőgazdasági termelési árak és a keres- kedői árak között. Mi az előbbinek a következménye? Az a következménye, hogy a gazdatársadalomnak ráfizetéssel kell termelnie, ugyanakkor a magyar fogyasztónak mindig magasabb áron kell megfizetnie életszükségleti cikkeit. Elnök:. Képviselő úr, szíveskedjék a törvényjavaslattal foglalkozni. Ifj. Tatár Imre: Azért voltam bátor erre kitérni, mert Jurcsek képviselőtársam is kitért erre. Elnök: Képviselő úr, én nem tudom, hogy Jurcsek képviselő úr mire tért ki, nem elnököltem akkor, ellenben méltóztassék magát az elnöki figyelmeztetéshez tartani. (Meskó Zoltán: Nem is érdemes már »kitérni«! — Derültség.) Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Szerettem volna ennek a törvényjavaslatnak keretében ezt a kérdést is megvilágítani, mert hiszen ez is fontos, szerves része a magyar gazdasági életnek. Minthogy azt látom, hogy mint a múltban, a jelenben sem tudott a, kormányzati rendszer a kötelességteljesítésnek arra a magaslatára emelkedni, hogy a nagy magyar élet kiépítésében teljesértékű munkát tudott volna végezni, ezt a javaslatot pártom nevében nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok köteüll Szeder János jegyző: Br. Viay Miklós! Elnök: Br. Vay Miklós képviselő urat illeti a szó. Br. Vay Miklós: T. Ház! A nyilaspárt előttem szólott képviselőjének, mint vezérszónoknak kijelentéseivel sok tekintetben egyet tudok érteni, különösen abban a vezérgtondolatban, hiogy együttesen küzdünk ugyanazért a célért, a zsidókérdés megoldásáért. Tisztában vagyunk mi is azzal, hogy bármennyi zsidótörvényt fogunk hozni, azt mindig azzal a gondolattal tesszük, hogy még mindig lesznek kibúvók és majdan megint újabb zsidótörvényt kell hozni, hogy a hézagokat pótoljuk. (Zaj a szélsőbalod dalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Bízzák ránk a zsidókérdést!) A dolog természeténél fogva úgy van, hogy akár elosztani, akár elvenni fogunk bizonyos javakat, ezt törvényjavaslat keretében soha jól megoldani nem lehet. (Horváth Géza: Majd meglátjuk!) Mi magunk s elismerjük, hogy a törvényjavaslatnak igenis vannak (héizagai, de azt mondjuk, hogy ez a törvényjavaslat nagyjából, globálisan azt a nemzeti célt szolgálja, hogy a zsidóktól a földbirtokot elvegyük. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Maradéktalanul!) Maradéktalanul! Ezért kell tehát mindenkinek és a pártoknak is, akik ezen a véleményen vannak, nemzeti kötelességének lennie, hogy ebben a kérdésben kölcsönösen és