Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-240
14 Az országgyűlés képviselőházának 2hÖ. ülése 19U2 február 6-án, pénteken. vagy akármelyik nagy diadalmas, győzelmes harc színhelye. Ne lehessen tehát Limanova cégére alatt kültelki kocsmába (Meskó Zoltán: Hebron rózsája! — Derültség.) csábítani az embereket és ott leitatni, engedni, hogy zülljenek és a magyar pénzt elköltsék. Ha az illető tulajdonos talán kiírná a nevét, lehet, hogy ezek az emberek be sem tennék oda a lábukat. T. Ház! Minket magyarokat az Alcazar közvetlenül nem érdekelhet, mert ez egy távolabbi kérdés. Az Alcazar hősei azonban megérdemlik azt a tiszteletet, hogy mint mgyarok meghajtsuk előttük a hála és elismerés zászlaját, mert ők is a bolsevizmus ellen, Krisztus keresztje érdekében ontották vérüket és adták életüket, (Meskó Zoltán: Ösbudavára a múltban például!) T. Ház! Ha az ember végigment Szerbián vagy, Görögországon, osak azt látta, hogy nem tudja elolvasni a cégtáblákat, szótárt vagy nyelvtant kellett elővennie, hogy megtanulhassa a betűket és elolvashassa a felírást. Valami erőt látott az eimber abban, hogy csupa egyöntetű szerb, illetőleg görög neveket és cirill betűket látott. Ha végigmegyünk akár a Eákóczi-úton, — hogy a Király utcáról és a Kombach-utcáról ne is beszéljek — a leglehetetlenebb neveket látjuk. Nem akarja kiírni az illető, hogy Schwartz Icig vagy Darmkatarh Ignác, mert ha ezt kiírná, nem mennének be hozzá, éppúgy, mint hogy ha egyes sajtótermékekre héberül is kitennék a feliratot, nagyon sok állami tisiztviselő nem tenné azokat villamoson a zsebébe, legfeljebb befelé fordítva, nehogy a szomszédja meglássa és csak otthon olvasná. (Meskó Zoltán: Az ilyen tisztviselőket ki kellene aztán fordítani!) T. Ház! Éppen ezért sokkal jobb lenne, ha mindenki kiírná a becsületes nevét. Ha Schwartz Icignek hívják, írja ki azt, hogy Schwartz Icig, de fél attól, hogy ha ezt tudni fogják, nem teszik be hozzá a lábukat. Viszont, ha ki van írva, hogy Szabó József, akkor az ember tudni fogja, hogy Szabó József magyar kereskedő. Hosszú és körülményes dolog lenne a nevek visszazsidósításáról beszélni, mert ez nem is tartozik ennek keretébe, azonban maga a javaslat is társadalmi akcióra hivatkozik. Társadalmi akciót pedig csak úgy lehet végrehajtani, ha a törvény erre segédkezet nyújt, ha megadj a a módot, hogy felismerjem azoKat a helyeket, ahol nekem járnom nem szabad. T. Ház! A magam részéről örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, ebben a formájában azonban nem tudom elfogadni, ösak akkor tudnám elfogadni — amint azt bevezetőben is bátor voltam bejelenteni, — hogy ha ennek azonnali visszamenő hatálya lenne és azokat, akik a felülvizsgálat után nem mutatkoznak érdemeseknek arra, hogy ezeket a címeket, címereket, jelzéseket és neveket használhassak, a legrövidebb időn belül eltiltanák ezek használatától. A törvényjavaslatot emiatt nem tudom elfogadni. (Taps a szélsőbáloldalon.) Elnök: Több szónok nincs, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Őszinte örömmel állapítom meg, hogy ez a. javaslat, ha nem is mindenben meg értést, de minden oldalról helyeslést ért el. Hogy szellemében megértést is elért, azt is megállapíthatom, mert hiszen még azok a t. képviselőtársaim is, akik nem fogadták el, — ketten — magának a javaslatnak intencióit helyeselték. Megértést azonban nem mindenben ért el a javaslat, mert én úgy állapítom meg, mélyen t Képviselőház, hogy felszólaló képviselőtársaimnak tekintélyes része a javaslat 1. §-ának második bekezdését' félreértette. Az első bekezdés ellen egyetlenegy képviselőtársamnak sem volt kifogása, vagyis elfogadni mél tóztattak elvileg és helyesnek méltóztattak találni az engedélyezési rendszert, szemben a teljes tilalmazási rendszerrel. Nem is volna helyes a teljes tilalmazás — azt hiszem, ezt egy pillanatnyi átgondolás után mindenki megérti, — mert kegyetlen dolog volna eltiltani például egy kegyszerkereskedést vagy egy temetkezési vállalatot attól, hogy mondjuk a »Szent Margit« vagy ehhez hasonló nevet viselje. Arra a helyes álláspontra helyezkedett a javaslat, hogy az engedélyezéssel el tudjuk érni a cétt anélkül, hogy olyan pusztítást vigyünk végbe, mint amilyet az aJbszolut tilalmi rendszer jelentene azokkal a vállalatokkal szemben, amelyeknek jellegénél fogva senkinek sem kegyeletét, sem hazafias, sem vallásos érzését nem bántja az, ha az ország nagyjainak vagy egyháznagyoknak vagy szenteknek nevét használ ják akár címfeliratukban, akár üzleti levelezésükben, jeleikben stb. Azt hiszem, t. Képviselőház, helyesen nem helyezkedtünk az aJbszolut tilalom álláspontjára. Az engedélyezéssel a célt elérjük, az anszolut tilalommal viszont sokakat ok nélkül bántanánk. (Ügy van! jobbfelől.) Már most, ha ez így van, akkor ennek csak logikus ' folyománya a második bekezdés úgy, ahogyan az van. Mert, ha nem helyezkedünk az abszolút tilalom álláspontjária, akkor a szerzett jogok védelmében legalábbis annyira el kellett mennünk, amennyire ez a második bekezdés elment, amely második bekezdésben a szerzett jogok védelme egészen harmóniában van úgy a nemzeti érdekekkel, mint a közér dekkel; mert az első mondatban kimondja ugyan ez a törvényjavaslat, hogy rendelkezései a hatálybalépésük előtt szerzett használatokra nem vonatkoznak... (Meskó Zoltán: Ez ad félreértésre alkalmat!) Nem, csak félreértették, mert ez azt jelenti, hogy magánál a törvény erejénél fogva abszolúte nem vonatkozik a szerzett jogokra; de ha méltóztatik a következő mondatot elolvasni, abban az van: »Ha azonban a használat a nemzeti vagy vallásos érzést sérti ...« ; tehát ugyanez a miniszter, aki egyébként az ilyen kérvényeket az új engedélyezés szempontjából vizsgálji a a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben, visszamenőleg, vagyis a már megengedett ihásznál átokra vonatkozóan ezt a jogot ugyan azzal a vallás^ és közoktatásügyi miniszterrel együtt megszüntetheti. (Meskó Zoltán: De miért tartozik a Hunyadi keserűvíz a kultuszminiszterhez 1 ? — Derültség.) Nem a keserűvíz tartozik a kultuszminiszterhez* az a kereskedelmi miniszterhez tartozik, ellenben azt, hogy Hunyadi Játnos, vagy általában valamely más országnagy olyan országnagy-e, akinek nevét ebből a szempontból meg kell védeni, mégis csak a vallás- és közoktatásügyig miniszter ál lapítja meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tudja azt az igazságügy miniszter is/) Nem tudom, miért kellene a kultuszminiszter urat megfosztani attól a jogától, hogy a teljesen a saját resszortjába tartozó kérdéseket egy másik szakminiszteir resszortjába adjon át. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Különben is senkinek sem méltóztatott eddig kifogásolni azt, hogy a kultuszminiszter van hivatva a kereskedelem ügyi miniszterrel egyetértésben dönteni (Maróthy Károly: Hagyjuk meg neki ezt a> jogot! — Derültség. — Zaj.) Tehát abszolúte
