Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-240
Az országgyűlés képviselőházénak 24-0, mindenkinek, aki Magyarországon magát magyar állampolgárnak meri nevezni (Taps a középen.) T. Ház! Visszaélés a szent dolgokkal, hazafiatlanság, tiszteletlenség, nemzeti nagyjaink iránt, ha valaki a vallás fenséges eszméjét, személyeit, intézményeit, nagyjait és hőseit a köznapi életben az utca porába rántja le. Vannak ennek manapság kihívó példái, ainelveken mindenki megbotránkozik. Például nemrégiben egy cseh zeneszerző misét írt jazz-band orchesterre. De vannak esetek, ame iyeken még a ma embere sem botránkozik meg, sőt napirendre kezd térni felettük, amelyek azokban mégis csak sértik a nemzeti érzést, a vallásos meggyőződést, a jóízlést. Ez a szentek nevét, a nemzet nagyjainak nevét az üzleti élet poros levegőjébe rántja le és nemcsak vallásos meggyőződésünket sérti hanem az eszményi értékeket is destruálja s ezáltal árt a hazafias magyar nemzeti gondolkozásnak és gondolatrak is. Meg kell tehát ismételten és nyiltan mondani, hogy Szent Istvánról malátakávét elnevezni, Szent Lászlóról szappant elnevezni. Szent Jánosról sört elnevezni (Kóródy Tibor: Szent Rókusról lábsót!), Hunyadi Jánosról, keserűvizet* Szent Istvánról strandfürdőt, Szent Istvánról tápszerműveket elnevezni igenis, bántó dolog. Éppen ilyen bántó, a nemzeti és a vallási érzést sértő, a jóízlést meg nem becsülő cselekedet az, ha a nemzet nagyjainak, egyházunk szentjeinek és nagyjainak képes ábrázolását bárhol profanizálják, hírverésre használják fel. Éppen ezért, amikor örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, ugyanakkor legyen szabad egy dolgot kifogásolnom a törvényjavaslat 1. §-ának 2. bekezdésében. Idézem (olvassa): »A jelen törvény rendelkezései a hatálybalépésük előtt szerzett jogok alapján gyakorolt használatra nem terjednek ki.« Igaz ugyan, hogy a következő mondat ezt megindokolja (olvassa): »Ha azonban a használat a nemzeti vagy a vallásos érzést sérti, az illetékes miniszter a vallás- és ikÖzoktatásügyi miniszterrel egyetértve a használat jogát — amennyiben a közérdekkel nem ellenkezik, méltányos határidő kitűzésével — megszüntetheti.« Szerény elgondolásunk az, hogy ez módosíttassék, ha nem is teljes szövegében, de legalább annyiban, hogy igenis, le gyen a rendelkezésnek visszamenő hatálya és ha nem is általánosságban, de legalább bizonyos részleteiben terjesztessék ki a visszamenő hatály. A cégek és az üzleti vállalatok egyénenként vizsgáltassanak felül és állapítsa meg a mélyen t. miniszter úr, ha ez egyáltalában lehetséges, hogy ezekre és ezekre nézve visszamenő hatállyal bír a törvény. Örülünk annak, — amit az előadó úr is mondott -hogy nemcsak az egyház nagyjaira, szentjeire és a nemzeti nagyságokra terjeszkedik ki a, törvényjavaslat, hanem bizonyos tekintetben védelmébe veszi az egyházakat is, amennyiben az egyházakról semmiféle tiszteletlen vagy ha nem is tiszteletlen, de hozzájuk nem illő és nem méltó elnevezést nem tűr meg. T. Ház! A törvényjavaslat megszavazása kapcsán legyen szabad még csak annyit mondanom, hogy ha végigmegyek Budapest utcáin, — úgyláttszik, Szabó Gyula t. képviselőtársammal egyformán gondolkoztunk, pedig nem beszéltünk össze — akkor a feliratokból — a cég jelzéseket és az üzleti feliratokat értem ezen — a legkevésbbé állapíthatom meg, hogy tényleg Magyarország magyar fővárosában járok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIIÏ. ilUse 1942 február 6-án, pmiékmx. 11 Hozzanak ezért rendelkezést az illetékes hatóságok, hogy szűnjék meg már az idegen szavakkal ékesített féliratok tömege. Hyen feliratok például — hogy csak néhány példát említsek -- a következők: Espresso, ondolatio, Excelsior, Precision, Lux, Admiral, Corso, Forum, Elit, Olympia, Rialto, Vesta stb. Tömegével találunk ilyen idegen szavakat a magyar fővárosban s ezért kívánatos, hogy már egyszer a külsejében is magyar legyen a magyar Magyarországon, (Úgy van! Ügy van!) ne csak a falu, hanem a város is és főkép az ország szíve, fővárosa: Budapest. De ugyanakkor legyen szabad megemlítenem azt is, hogy a kegyszereket (Meskó Zoltán: Zsidók ne árulhassanak! — Vájna Gábor: Ügy van! Ne árulhassanak!), kelyheket és más, az egyháznak szükséges szereket nemkeresztények ne árusíthassanak. (Taps.) Mégis csak furcsa dolog, hogy ha nekem eljön a 25 éves papi jubileumom és a hívek egy kelyhet akarnak nekem venni, kénytelenek legyenek egy zsidó üzletbe egy nemkeresztény üzletbe bemenni, hogy azt megvegyék. Ez sérti a vallásos ízlést és hozassék erre valamiféle rendelkezés, mert ők neon vehetik tőlünk rossz néven, hogy karácsonyikor, húsvétkor, papi felszenteléskor, papi jubileumkor a zsidó üzletek ne kereshessenek. (Kóródi Tibor: Mi sem árulunk maceszt! — Meskó Zoltán: Osókálló rúzst ne hirdethessenek keresztény lapban!) A törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Porubszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Háiz! Őszintén megmondom, örömmel látom ezt a javaslatot, bár nem minden rendelkezésével értek egyet, de örülök, hogy idekerült a Ház elé, mert szerénységem is egyik előharcosa volt ennek a javaslatnak. Bégen megbotránkozott minden jóízlésű keresztény magyar ember ebben az országban azon, hogy az élelmes faj nagyjainkat piszkos üzleti célokra használta ki Sajátmagát becsüli meg egy nemzet, egy nép, amely nagyjait megbecsüli. (Ügy van! Ügy van!) Az, hogy mi nagyjainkat a múltban meg becsültük, az köztudomású. De azután jött egy korszak, egy gyászos liberális rendszer, egy szabadkőműves világ, amelynek minden ténykedése odairányult, hogy hagyományainkat nevetségessé tegye, őseinket elfeledjük, őseinket megvetették és kigúnyolták. Mindenkit, minden a hagyományokhoz hű, vallásos keresztény magyart máról holnapra europerró akartak tenni ebben az oszágban. Azok a gyökértelenek, bevándoroltak, akik a hazai honban, itthon Magyarországon, a magyar földben gyökérrel nem .bírtak, másokat is gyökértelenekké akartak tenni. Az volt ennek a szabadelvű korszaknak a legnagyobb bűne, hogy gyökértélenné akarták tenni a magyart saját hazájában. Szentek neveit, nagyjaink neveit bitorolták üzleti hirdetésekben ós cégtáblákon. Ez mind egy-egy mozaik volt — egyik előttem szólott képviselőtársam ezt a mozaik szót más vonatkozásban használta — az ő részükroi ami azt a célt szolgálta, hogy mi ne legyünk az ősökhöz méltó, a hagyományokhoz hű magyarok, hanem valami keverék-társaságlegyünk és hamis jelszavak, modern jelszavak után szaladgálva, megjátsszuk itt Közép-Európában a nagy európert. Hát ebből az europer3
