Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
222 Az országgyűlés képviselőházának 254, ülése 194-2. április 29-én, szerdán. temes szolgálatának leple alatt a magyar cenzúra. Megtörtént nemrégiben, hogy egy előkelőségünk, gróf Wenckheim, zsidók megbízásából repülgetett az ország határain túlra ós közben bizonyos síbolásokat végzett. Háromízben kísérelte ineg lapunk azt, hogy errevonatkozólag valamit hozzon. Nem sikerült. Megírtuk, itt van a kezemben az egyik cikk: Zsidók megbízásából utazgatott külföldre gróf Wenckheim és a végén nagynehezen lefogták a gróf urat. (Rajniss Ferenc: Polgár emberről meg lehet írni, grófról miem? Mire való ez?) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat, két interpellációt már elmondott, szíveskedjék meghallgatni a képviselő úr interpellációját közbeszólás nélkül. , Maróthy Károly: ...De mi történt? A letartóztatás után bevonult a gróf úr a Schwartzerba, az egyik magán-elmegyógyintézetbe. (Mozgás.) Amikor azután az illetékes hely tudomást szerzett arról, hogy ebben a kérdésben interpelláció készül, akkor hirtelen megjelent egy kommüniké, amely szerint a gróf úr le van tartóztatva és kezdettől fogva le volt tartóztatva, iholott nem volt kezdettől fogva letartóztatva, hanem egy elmegyógyintézetben volt. Egy másik cikk: Hazaárulók Győrben.Méltóztatnak a győri esetet ismerni. A legsúlyosabb szabotálás történt Győrben és mi szelíden meg akartuk írni, hogy ez is egy olyan eset, ami miatt nemzeti szocialista oldalról számtalan ízben figyelmeztettük a kormányt arra, hogy tegye meg a zsidósággal szemben a szükséges intézkedéseket, mert hiszen nyílt ellensége a magyarságnak a zsidóság és nap-nap után fog majd szabotálási kísérletekre törekedni. Ahelyett, hogy figyelmeztető szavunk eljuthatott volna az illetékesekhez, az eredmény az volt, hogy a királyi ügyész úr ráütötte a cikkre a pecsétet: nem engedélyezem, (Rajniss Ferenc: Békeffinek sokat engedélyeztek!) Sok érdekes és tanulságos eset van itt, amelyik mind azt bizonyítja, hogy a kormányzat kellő időben nyilatkozik, amikor valami politikailag jól fekszik, mint például a zsidókérdés, de ugyanakkor a zsidókérdésnek a felbontását, a gyakorlati életben való bemutatását, tehát magának a problémának a feltárását nem engedi meg. Fel lehetne itt sok mindent sorolni, például, hogy a magyar olvasóközönségnek nem szabad megtudni azt, hogy a zsidók ellen milyen - intézkedéseket tesznek külföldön. Egy hivatalos, félhivatalos^ jelentésféle volt Zágrábból: »Forradalmi lépés Horvátországban a zsidókérdésben«. Es ezt a magyar királyi kormány r cenzúrája t teljes egészében törölte. (Megkíséreltük másnap leadni, gondoltuk, a cenzúra bizonyára tévedett. Hiszen elvégre az, hogy mi történik a zsidókkal Horvátországban!, talán mégsem tartozik a magyar királyi cenzúra védőszárnyai alá. Ennélfogva másnap, megpróbáltuk újra leadni, a cenzúra ismét kihúzta, a cenzúra tehát nem tévedett. Egy másik cikk: nemcsak Horvátországban. Szlovákiában is befejezéshez közeledik a zsidók kiküszöbölése a gazdasági életből. Egészen ártatlan három sorocska mindössze és a magyar királyi kormány cenzúrahivatala ennek közlését épúgy nem engedélyezte, mint az előbbiét. Ttt van azután egy másik kérdés. Méltóztatnak tudni, hogy az egyes vármegyék Bihar vármegye kezdeményezésére egymásután csatlakoznak a zsidókérdés gyökeres rendezésére irányuló javaslathoz. Elmondja ez a cikk, hogy Bihar vármegye törvényes képviselete, a törvényhatósági bizottság 'hozta meg ezeket a javaslatokat és küldte meg hivatalosan a többi vármegyének és terjesztette fel hivatalos úton a kormányhoz is. A magyar olvasóközönségnek azonban nem szabad megtudnia, hogy mi van ezekben a javaslatokban és a m. kir. kormány cenzúra-hivatala teljes egészében törölte m ezt (Rajniss Ferenc: Sötét dolog ez!) Sajnos, nem áll módomban további példákkal illusztrálni azt -a kétarciiságot, amely egyrészt a magyar királyi kormány egyes bejelentett intézkedései, másrészről pedig a magyar királyi kormány cenzúrautasításai között fennáll. Mi csak arra kérjük az igen t. távollévő miniszterelnök urat, hogy ne vállalja a felelősséget ezekért a dolgokért, ezt a politikai kétértelműséget szüntesse meg, a cenzúrát pedig adja vissza eredeti hivatásának, a kormány védelme helyett a nemzet védelmének. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) • Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző' (olvassa); »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a lakásínség enyhítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy az eddigi lakásügyi intézkedések a végrehajtás során teljes eredménytelenséget mutatnak és hogy az egyre szorongatóbb üzlet- és műhelyhiány az önálló magyar exisztenciák elindulását, a nyomasztó lakásihiány pedig Budapesten és vidéken egyaránt súlyosan megnehezíti a családalapítást és a népszaporodást? 2. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a lakásokat és üzlethelyiségeket arányszámukon felül tartja megszállva a zsidóság? 3. Öhajt-e a m. kir. miniszterelnök úr a magyar faj e téren való megvédésére régen esedékes lakásügyi intézkedéseket hozni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Egyáltalán nem túloz az, aki az emberiség történetét a lakásviszonyok történetében látja. Valóban a mindenkori szociális helyzet, a gazdasági helyzet, sőt az erkölcsi helyzet is tulajdonképpen a lakásügyekben kulminál. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nemcsak azért, mert a családi élet tisztaságálhoz az otthonnak és a tűzhelynek fizikai tisztasága is hozzátartozik és nemcsak azért, mert ha a családnak nincs meg a megfelelő lakása, akkor a gyermekek könnyen a családon kívül születnek meg, hanem annál a legegyszerűbb és legtermészetesebb oknál fogva is, mert egy embernek, egy családnak legelsőbbrendű szükséglete nem más, mint a maga lakása, tűzhelye. Ezúttal azonban nem érzelmekre akaró!» hatni, hanem számoszlopokat akarok idehozni a t. Képviselőház elé. annak dokumentálása™. hogy mennyire el van maradva Magyarorsz;»»?; a lakáskérdés terén és hogy milyen sürgőennek a kérdésnek megoldása, vagy legalább az erre való törekvés. T. Képviselőház! A magyar igények a lakáskérdés tekintetében sohasem voltak magusak. Még a magyar középosztály sem volt igé-